Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-21 / 4. szám

— Azt hiszem, a mi családunkban több tudós van, mint amennyi negyven évvel ezelőtt az egész kazah nép körében volt..

Ez a néhány szó, amely engem annyira meglepett, egy keleties arcú, dús, koromfekete hajú asszony szájából hangzott el. Bő, tűzpiros selyemruhát viselt, a kezében vékony könyvecskét tartott és azt hol csőformára sodorta, hol kisimította. A fedőlapján ez a vastagbetűs cím állt: „Dermene".

— Akkor hát hány tudós van az ön családjában? — érdeklődtem.

— Számolja meg. Bibi nővérem a biológiai tudományok kandidátusa, docens tanszékvezető; Szaid fivérem a technikai tudományok kandidátusa, kohász, most védte meg a doktori disszertációját; Marjam a húgom, matematikus; Dariga, a legfiatalabb, történész, egy múzeum tudományos munkatársa. Mérnök bátyámról, Dzsingiszről, azt mondják, nagyon tehetséges volt. Ö valószínűleg még többre vitte volna, de elesett a háborúban.

Guljbagram Tarabajeva - akivel beszélgettem — tizenöt évvel ezelőtt védte meg a doktori disszertációját. Ö az első kazah nő, aki elnyerte az orvostudományok doktora címet.

Guljbagram már a szovjet rendszerben nőtt fel. Már nem számított szenzációnak, hogy elvégezte az iskolát, hiszen a forradalom a fél Kazahasztánt azonnal beültette az iskolapadokba. Guljbagram is az elsők között volt, aki iskolát végzett. Bármilyen foglalkozást választottak is abban az időben az olyanok, mint ő és a vele egykorú lányok, ők lettek Kazahasztónban az első női szakemberek, az első geológusok, az első mérnökök ... És az első orvosok.

A szünidőben hazautazott a fiatal lány.

— Pihend ki magad, lányom — mondotta oz apja. Nem, ő nem akart pihenni. Tüstént lóra pattant, és elvágtatott a falvakba. Tengernyi volt ott a munka.

Egyszer egy távoli faluba lovagolt el Guljbagram. Látja, porfelhő száll. Egy jurta körül lovak ugrálnak, tehenek bőgnek, birkák szoronganak. Bégetés, bőgés, nyerítés hallatszik mindenünnen . . .

— ördögűzés van - grjondja izgatottan egy ismeretlen öregember. - A rossz szellem miatt.

Guljbagram leugrott a lóról, és beszaladt a jurtába. Egy asszony feküdt ott valamiféle nemezdarabon. Mellette a férje térfeltalálói tanúsítvány

delt, és lovaglóostorral verte a földet. Az volt ugyanis itt a hiedelem, hogy a barmok ugrálása és bőgése, az ostor csattogása kiűzi a betegből a rossz szellemet.

Guljbagram kikapta az ostort a férfi kezéből és elkióltotta magát:

— Mindenki távozzék, én orvos vagyok.

Három napig az aulbao maradt és meggyógyította a beteget.

...Amikor Guljbagramnak átnyújtották az orvosi diplomát, Taveldarov professzor azt mondta neki:

— Magából nagy tudós lesz. A tudományos tanács úgy határozott, hogy aspiranturára javasolja.

De Guljbagram nem fogadta el az ajánlatot. Majd később, ha már több orvos lesz Kazahsztánban, akkor visszatér az egyetemre. Most dolgozni akar szülőhazájában.

Múltak az évek. Kazahasztán ipari országgá változott. Ridderben, a jelenlegi Leninogroszkban bányákat építettek, és álomgyárat helyeztek üzembe. A városka szinte szemlátomást nőtt. Guljbagramot megbízták, hogy szervezzen meg ott egy szülőotthont. Először csak tíz, majd ötven, száz kórházi ágy fölött rendelkezett. Volt hát elég gondja.

Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes volt, a szomszéd belgyógyászati épületből fiatal orvos futott át hozzá segítségért. Haldoklott valaki. Ólommérgezés történt, súlyos a beteg állapota. A szokásos gyógyszerek nem használtak.

Mit tegyen? A méreg a vérrel együtt kering a testben, tehát vérátömlesztést kell végrehajtani.

Két óra múlva Iván Rjabocskin munkás fájdalmai megszűntek, és néhány nap múlva elhagyta a kórházat.

Guljbagram, aki szülész-nőgyógyász volt, szabad idejében kezdett kijárogatni az álomgyárba, vitatkozott a vezetőkkel, azt követelte szigorúan tartsák be az egészségvédelmi szabályokat, hogy megelőzzék az ólommérgezéseket.

Am kitört a háború. A munkások ledolgozták a műszakot, de utána nem akartak hazamenni az öntödéből. A férfiak helyére, akik fegyvert fogtak, a nők álltak. Az ólommérgezések egyre gyakoribbak lettek. Guljbagram füzetébe pedig újabb és újabb feljegyzések kerültek. A vérátömlesztés ózonban minden esetben segített.

Guljbagram a Csimkenti Óíomgyárban folytatta kutatásait, különösen azt tanulmányozta, milyen hatással van az ólom a női szervezet élettani funkcióira. Hamarosan követelte, hogy azonnal vonják ki a nőket az ólomiparból. A nehéz, háborús körülmények ellenére is ellenvetés nélkül teljesítették a kérését.

. . . Ezerkilencszáznegyvenhat,- Nagy megtisztelteiéi szovjet tudósnak, harcos, újító tudósnak lenni. Országunkban magas szintre emelkedett a legtöbb tudomány, a hozzám legközelebb álló orvostudomány éppúgy, mint a biológia, a pedagógia vagy más szakterület tudománya. Feltártuk a természet olyan titkait is, melyeket évezredes homály borított: nagyszerű kutatóink, tervezőink utat törtek az ismeretlen világűrbe a mérnökökkel, technikusokkal, munkásokkal és a két hőssel: iurij Oagarinnal és German Tyitovval együtt, akik ámulatba ejtették a világot.

Most új felfedezésekre hiv bennünket a kommunista párt programtervezete. Tudósaink becsületbeli kötelessége, hogy megszilárdítsák a szovjet tudomány vezető helyét a legfontosabb ágazatokban, ós első helyet foglaljanak el a világ tudományának minden fontos területén, mondotta Guljbagram Tarabajeva-Moszkva. Az Orvostudományi Akadémia nagyterme. A karosszékekben az ország kiemelkedő tudósai. Abrokoszov akadémikus - Lenin háziorvosa —, Szperanszkij, Parin, Malinovszkij professzorok foglalnak helyet. Az előadó emelvényen pedig Guljbagram Tarabajeva.

Miatta gyűltek össze ezek a híres emberek. Az ő ítéletükre bízza a kazah orvosnő doktori disszertációját" „Az ólom hatása a női szervezet élettani funkcióira".

A disszertáció kitűnően sikerült. Abrikoszov akadémikus a hivatalos elfogadó hozzászólás után kijelentette:

— Az a legfontosabb és legörvendetesebb, hogy a disszertáció tulajdonképpen egy lezárt időszakra vonatkozik, mivel az ólommérgezések gyakorlotilag ma már csaknem eltűntek. És ebben nem kis része van Tarabajeva doktornőnek.

. . . Guljbagram megmutatta nekem ezt a könyvecskét, amelyet állandóan a kezében forgatott. Azt, amelynek a címlapján a „Dermene" szó volt olvasható. Ez a lakosság széles rétegei számára írt, népszerű tudományos munka azt tárgyalja, hogyan előzhetjük meg a tüdőbajt.

— Nézze csak - mondja Guljbagram és kinyitja a könyvet.

Két röntgenfelvételt láttam, az egyik a gyógykezelés előtt, a másik a gyógykezelés után készült. Laikus szemmel is érzékelni lehetett a különbséget, az egyiken a tüdőmező sötét, mintha fátyol borítaná, a másikon pedig tiszta . . .

— Ez a dermene hatása - mondotta a doktornő.

Az egész világon alkalmazzák az orvosok a dermene magjának kivonatát bélférgek ellen. De Kazahsztánban a néphagyomány makacsul azt tartja, hogy más csodálatos tulajdonsága is van e növénynek. A belőle készült főzet állítólag meggyógyítja a tuberkulózist.

Erre a hagyományra figyelt fel Tarabajeva doktornő. Délen, az Arisz település környékén nagyon sok dermene található, ezért odautazott. Amint megérkezett, legelőször is összehívta a fehérszakállú véneket és türelmesen faggatni kezdte őket, mit tudnak a dermenéről.

így indult meg a kutatás, a kísérletezés a tüdőgondozóban, különleges laboratóriumban, rendelőintézetben.

A kísérletekbe bevontak vegyészeket, fiziológusokat, mikrobiológusokat, kórtan szakorvosokat.

Ma már lezárult a kísérletezés korszaka. Az új kivonat gyógyhatását kipróbálták a betegeken, és a gyógyszer alkalmazását jóváhagyta a tudományos tanács, Tarabo jeva doktornőnek kiadták a 86 709, számú feltalálói tanúsítványt.

május.

ILJA ZVERJEV