Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-09 / 1. szám
iä о £ Itt ülünk a szabad ég alatt, a csodálatosan szép, langyos estben és hallgatjuk a különböző nagyságú és eltérően hangolt tamtam-dobok hangját, mely egyszer szelíden behízelgő, máskor panaszkodó vagy intő, majd fenyegető vagy kihívó. Az egyhangú ütemes zene, valamint a sötétbőrü táncosok lábdobogása és rekedten hangzó kiáltásai a trópusi éjszakák és az őserdő látványát idézik szemünk elé. A lábdobogás jellemző a régi afrikai táncokra, melyek erősen ritmikus kifejezésre épültek. A táncosok vállukat, vagy egész felsőtestüket mozgatják, a karjukat hullámosán himbálják, mintha gesztikulálnának. Ha az ember felismeri ezeket a kifejezési módokat, megtalálja a táncok tartalmához vezető utat is. A táncok jó része a különféle néger törzsek régi mítoszán és mondáján alapszik és a gonosz varázs elleni harcot tükrözi. Sok régi tánc, a gyarmati földön nehezen küszködő emberek életét és munkáját, valamint a fáradságos napot követő szegényes örömeit juttatja kifejezésre. A férfiak egyik tánca különös csodálatot kelt. A falu fiatal férfiai minden évben eljárják ezt a versenytáncot. Amíg, szinte művészi tudásukkal, erejüket és ügyességüket mutatják be, a leányok körülállják őket, és énekelve, tapsolva, felkiáltásokkal buzdítják. Merész ugrások, szaltók és kölcsönös erőpróbák váltakoznak a táncban, mely a mi felfogásunk szerint inkább zenével, azaz tamtam-dobolással kísért sportszerű versenyzés. A közös táncokban a nőknek inkább csak kiegészítő szerep jut. A táncoló kör szélén állnak, kezükkel tapsolnak, ritmikusan hajladoznak és énekelnek, esetleg kis csengőkkel, vagy csörgőkkel zenei aláfestést adnak a táncnak. Harci énekek és táncok következnek. Mint minden valódi népművészet, a Mali-négerek tánca is a nép harcát tükrözi Oz elnyomás és kizsákmányolás ellen, közös harcok erejét szimbolizálja és az ellenség legyőzése után kicsorduló életvidómság jut benne kifejezésre. Az est legnagyobb száma kétségtelenül a Kongóról és nemzeti hőséről, Patrice Lumumbáról szóló ének. Nézzük, milyen fejlődésen ment át a nép, melynek tánca ilyen kifejezően szép: KX X Mali már a 13. században, Sundiatas király uralkodása idejében, hatalmas birodalom volt. Művészeti hagyományai majdnem olyan idősek, mint maga oz ország. A mai Mali 1960 nyarától független és önálló köztársaság, melynek lakossága sok szorgalommal és nagy lendülettel építi hazáját. (Területe azonos a volt Francia-Szudánéval.) A világ különböző országaiban fellépő nemzeti népművészeti csoportjainak bemutatói, élő tanúságai Afrika új arculatának. Az emancipáció útján természetesen az ifjúság jár az élen. Mali leányai és fiatal asszonyai iskolába járnak, tanulnak és r11m'fi imi<i ~~PTiTjj tudásukat, mely az ország népgazdaságának fejlesztéséhez annyira szükséges, minél több honfitársuknak átadhassák. Míg azelőtt az iskoláztatás csak a fiúk számára volt lehetséges, ma a leányok előtt is kinyíltak az iskolák kapui. Az iskolák száma rövid időn belül háromszorosra növekedett. Ingyen adnak tankönyveket és iskolai füzeteket. A felnőttek részére esti tanfolyamokat rendeznek. Ha elgondoljuk, hogy Mali függetlensége és önállósága mégcsak egyéves, biztosra vehetjük, hogy erről az országról, mely oly soká szenvedett az elnyomás nehéz igája alatt, már a közel jövőben sokat fogunk hallani. A Világ Asszonyai című lapból fordította N. D. 7
