Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-07 / 3. szám

Ünnepi díszbe öltözött kenyai asszony.

Egy földrész lángokban“, „Orkán Afrika felett“ ilyen és ehhez hasonló címek olvashatók a nemzetközi sajtóban egy idő óta és teljes joggal.

1951 óta 22 afrikai állam vívta ki függetlenségét. Abban sem lehet kételkedni, hogy Kenya is lerázza a gyarmati igát és szabad ország lesz. Ez a kelét-afrikai ország a 19. században Nagy-Britannia és Németország közötti nehéz csaták után — brit gyarmattá vált.

Az afrikai lakosságnak Kenyában nagyon szegényesek az életkörülményei. Tízezer bennszülöttre esik egy orvos; a következménye: a magas gyermekhalandóság (1000 gyermek közül 500 meghal), lepra betegségek, 12%-on felül van a maláriások száma, elszaporodott a tuberkulózis és a vérbaj, a fekete-himlő, a tífusz és a pestis.

Egy pillantás az oktatásügyre megmutatja, hogy e téren sem jobb a helyzet. A lakosság 80 %-a írástudatlan. A kenyai bennszülött gyermekeknek 23 %-a jár

Kenya fővárosának, Nairobinak főtere

elemi iskolába, melyeket — ahogyan Ambitho Peres Vera asszony az afrikai és ázsiai országok konferenciáján, Kairóban mondotta — azért tartanak fenn, hogy félművelteket neveljenek, amilyenekre a gyarmatosítóknak a kizsákmányoláshoz szükségük van.

Az asszonyok vannak a leghátrányosabb helyzetben és már régen felismerték, hogy a mostani iskolai oktatásnak csak az a célja, hogy az afrikai ifjúságot a tudás utáni vágyában akadályozza. Ezért az asszonyok erőteljes mozgalmat indítottak, hogy az iskolákban és a felsőbb iskolákban önálló afrikai tanterv szerint tanítsanak.

Kenya mezőgazdasági ország. Az első világháború után a brit kormányzat felszólította a katonákat, hogy Kenya legtermékenyebb vidékein telepedjenek le. Ezzel Kenya bennszülött parasztjai a szántóföld 24%-át, 3,000 000 hektárt, legjobb földjüket elvesztették. Az 1950 ben hozott törvény a nagybirtokosokat felhatalmazta, hogy a munkaerőket a szükségnek megfelelően bárhol alkalmazzák. Ez a brit gyarmati uralom kezdete óta bevezetett munkakényszert még szigorúbbá tette.

Kenya nagy mennyiségben exportál kávét, gyapotot, gabonát és ércet s az ország bennszülött lakossága mégis nagy nyomorban él, éhbérért dolgozik. Az emberek a faji megkülönböztetés miatt is rengeteget szenvednek, mert az európaiak szigorúan ragaszkodnak a fehérek állítólagos felsőbbségéhez. És mint minden gyarmaton, a nők — rabszolgák rabszolgái — kétszeresen kizsákmányoltak. Az asszonyoknak az ellen a megkülönböztetés ellen is harcolniuk kell, hogy ugyanazért a munkáért ha kevesebbet is, mint a férfiak, de a fehér asszonyokkal egyenlő bért kapjanak. Különbséget tesznek ugyanis a fehér és néger asszonyok között is. Ezenkívül a bennszülött asszonyoknak nincs anyaszabadságra igényük. Munkahelyüket el kell hagyniuk és a szülés után új helyet kell keresniük.

Ez az oka annak, hogy 1945 óta a népi mozgalom megerősödött. Szándékosan mondjuk, hogy megerősödött, mert ennek a mozgalomnak a kezdete távolabbi időkbe nyúlik vissza. Az első gyarmati uralom elleni felkelésre 1913-ban került sor, amit vérbe fojtottak. 1921-ben szervezték meg az első ellenállási mozgalmat, amelyben azonban a lakosságnak csak egy töredéke vett részt. 1923-ban az ellenállási mozgalom vezetőjét, Vajgakit letartóztatták. A lakosság, elsősorban a nők felzúdultak és vezérük szabadon bocsátását követelték. A gyarmatosítók megtorló intézkedései rendkívül kegyetlenek voltak. Ezrekre rúgott a halottak

6

száma és a bennszülöttek ezreit hurcolták el táborokba. Harcok és üldözések jellemzik a gyarmati elnyomás ezen éveinek történetét.

1952-ben hatalmas sztrájkra került sor, amely a föld visszaadását követelte. 1959-ben 24 ezer vasutas sztrájkolt a faji megkülönböztetés ellen. Ezekben a harcokban mindenütt ott találjuk áz asszonyokat is a férfiak oldalán. Idézzük a kenyai Nemzeti Nöszövetség képviselőjének elhangzott szavait: — A brit megszállás kezdetén a bantu és kikuju törzsek asszonyai elhagyták lakóházaikat, amelyekben régi szokás szerint visszavonultan éltek és csatlakoztak az ellenállási mozgalomhoz. A gyarmatosítók üldözték és gyilkolták Afrika bátor fiait, akik gyalázatos uralmukhalT- ellenszegültek. Az afrikai nők, honfitársaik segítségére siettek és sokan e bátor női harcosok közül életükkel fizettek.

Nyanza tartományban Melet, aki a törzsek felkelésének élére állt, hogy állatállományuk elrablását megakadályozza — meggyilkolták. A nők erre a provokációra újabb tiltakozó mozgalommal válaszoltak. A hét napig tartó embervadászat ellenére igazi hősökként viselkedtek és az elrabolt állatokat visszaszerezték.

1960 szeptemberében Kenya asszonyai nagy találkozóra gyűltek össze fővárosukban, Nairobiban. Ezt Kenya Nemzeti Uniója rendezte, melynek élén a bebörtönzött Jomo Kenyatta áll. Ezen a találkozón egy bizottságot alakítottak, melyet a női liga alapszabályainak kidolgozásával bíztak meg.

E bizottság megalakítása, amely egy mindent átfogó női szervezet létesítésének előkészítésére irányul — egyezik a kenyai asszonyok törekvéseivel.

A hosszú éveken át tartó harcokban szerzett tapasztalataik, amelyeket követeléseik megvalósításáért vívtak, arról győzték meg őket, hogy csak szervezetten harcolhatnak hazájuk függetlenségéért és teljes egyenjogúságukért.

C. ].

Fordította Bertha Gézáné