Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-07 / 3. szám

Ünnepi díszbe öltözött kenyai asszony. Egy földrész lángokban“, „Orkán Afrika felett“ ilyen és ehhez ha­sonló címek olvashatók a nem­zetközi sajtóban egy idő óta és teljes joggal. 1951 óta 22 afrikai állam vívta ki füg­getlenségét. Abban sem lehet kételkedni, hogy Kenya is lerázza a gyarmati igát és szabad ország lesz. Ez a kelét-afrikai ország a 19. században Nagy-Britannia és Németország közötti nehéz csaták után — brit gyarmattá vált. Az afrikai lakosságnak Kenyában na­gyon szegényesek az életkörülményei. Tízezer bennszülöttre esik egy orvos; a következménye: a magas gyermek­­halandóság (1000 gyermek közül 500 meghal), lepra betegségek, 12%-on felül van a maláriások száma, elszaporodott a tuberkulózis és a vérbaj, a fekete-himlő, a tífusz és a pestis. Egy pillantás az oktatásügyre megmu­tatja, hogy e téren sem jobb a helyzet. A lakosság 80 %-a írástudatlan. A kenyai bennszülött gyermekeknek 23 %-a jár Kenya fővárosának, Nairobinak főtere elemi iskolába, melyeket — ahogyan Ambitho Peres Vera asszony az afrikai és ázsiai országok konferenciáján, Kairó­ban mondotta — azért tartanak fenn, hogy félművelteket neveljenek, amilye­nekre a gyarmatosítóknak a kizsákmá­nyoláshoz szükségük van. Az asszonyok vannak a leghátrányo­sabb helyzetben és már régen felismer­ték, hogy a mostani iskolai oktatásnak csak az a célja, hogy az afrikai ifjúságot a tudás utáni vágyában akadályozza. Ezért az asszonyok erőteljes mozgalmat indítottak, hogy az iskolákban és a fel­sőbb iskolákban önálló afrikai tanterv szerint tanítsanak. Kenya mezőgazdasági ország. Az első világháború után a brit kormányzat fel­szólította a katonákat, hogy Kenya leg­termékenyebb vidékein telepedjenek le. Ezzel Kenya bennszülött parasztjai a szántóföld 24%-át, 3,000 000 hektárt, legjobb földjüket elvesztették. Az 1950 ben hozott törvény a nagybirtokosokat felha­talmazta, hogy a munkaerőket a szükség­nek megfelelően bárhol alkalmazzák. Ez a brit gyarmati uralom kezdete óta bevezetett munkakényszert még szigo­rúbbá tette. Kenya nagy mennyiségben exportál kávét, gyapotot, gabonát és ércet s az ország bennszülött lakossága mégis nagy nyomorban él, éhbérért dolgozik. Az emberek a faji megkülönböztetés miatt is rengeteget szenvednek, mert az euró­paiak szigorúan ragaszkodnak a fehérek állítólagos felsőbbségéhez. És mint min­den gyarmaton, a nők — rabszolgák rab­szolgái — kétszeresen kizsákmányoltak. Az asszonyoknak az ellen a megkülön­böztetés ellen is harcolniuk kell, hogy ugyanazért a munkáért ha kevesebbet is, mint a férfiak, de a fehér asszonyokkal egyenlő bért kapjanak. Különbséget tesz­nek ugyanis a fehér és néger asszonyok között is. Ezenkívül a bennszülött asszo­nyoknak nincs anyaszabadságra igé­nyük. Munkahelyüket el kell hagyniuk és a szülés után új helyet kell keresniük. Ez az oka annak, hogy 1945 óta a népi mozgalom megerősödött. Szándékosan mondjuk, hogy megerősödött, mert ennek a mozgalomnak a kezdete távolabbi időkbe nyúlik vissza. Az első gyarmati uralom elleni felkelésre 1913-ban került sor, amit vérbe fojtottak. 1921-ben szer­vezték meg az első ellenállási mozgal­mat, amelyben azonban a lakosságnak csak egy töredéke vett részt. 1923-ban az ellenállási mozgalom vezetőjét, Vajgakit letartóztatták. A lakosság, elsősorban a nők felzúdultak és vezérük szabadon bocsátását követelték. A gyarmatosítók megtorló intézkedései rendkívül kegyet­lenek voltak. Ezrekre rúgott a halottak 6 száma és a bennszülöttek ezreit hurcolták el táborokba. Harcok és üldözések jellem­zik a gyarmati elnyomás ezen éveinek történetét. 1952-ben hatalmas sztrájkra került sor, amely a föld visszaadását követelte. 1959-ben 24 ezer vasutas sztrájkolt a faji megkülönböztetés ellen. Ezekben a har­cokban mindenütt ott találjuk áz asszo­nyokat is a férfiak oldalán. Idézzük a kenyai Nemzeti Nöszövetség képviselő­jének elhangzott szavait: — A brit meg­szállás kezdetén a bantu és kikuju törzsek asszonyai elhagyták lakóházaikat, ame­lyekben régi szokás szerint visszavonul­tan éltek és csatlakoztak az ellenállási mozgalomhoz. A gyarmatosítók üldöz­ték és gyilkolták Afrika bátor fiait, akik gyalázatos uralmukhalT- ellenszegültek. Az afrikai nők, honfitársaik segítségére siettek és sokan e bátor női harcosok közül életükkel fizettek. Nyanza tartományban Melet, aki a tör­zsek felkelésének élére állt, hogy állatál­lományuk elrablását megakadályozza — meggyilkolták. A nők erre a provoká­cióra újabb tiltakozó mozgalommal válaszoltak. A hét napig tartó emberva­dászat ellenére igazi hősökként visel­kedtek és az elrabolt állatokat vissza­szerezték. 1960 szeptemberében Kenya asszonyai nagy találkozóra gyűltek össze főváro­sukban, Nairobiban. Ezt Kenya Nemzeti Uniója rendezte, melynek élén a bebör­tönzött Jomo Kenyatta áll. Ezen a talál­kozón egy bizottságot alakítottak, melyet a női liga alapszabályainak kidolgozásá­val bíztak meg. E bizottság megalakítása, amely egy mindent átfogó női szervezet létesítésé­nek előkészítésére irányul — egyezik a kenyai asszonyok törekvéseivel. A hosszú éveken át tartó harcokban szerzett tapasztalataik, amelyeket köve­teléseik megvalósításáért vívtak, arról győzték meg őket, hogy csak szervezetten harcolhatnak hazájuk függetlenségéért és teljes egyenjogúságukért. C. ]. Fordította Bertha Gézáné

Next

/
Thumbnails
Contents