Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-07 / 3. szám
Г FÖLDJE A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG Ä s A Brit Nemzetközösség (Britisch Commonwealth) laza keretébe tartozó államok legutóbbi értekezletén egy jólöltözött úriember feltűnő módon nem a teremben, hanem az előszobában foglalt helyet és a nyitott ajtón át hallgatta a felszólalókat. Verwoerd úr, a Dél-Afrikai Unió miniszterelnöke volt az illető, aki nem ült le az értekezlet asztalához, mert sértette, hogy ott „színesek” is helyet foglalnak, értve alattuk a hatalmas India miniszterelnökét vagy Ceylon és az új afrikai államok politikusait. Erre a visszataszító, fajgyűlölettől áthatott magatartásra adott válaszképpen a jelenlevők végül is „becsukták az előszoba ajtaját”, azaz kizárták Dél- Afrikát az államközösségből. Ötvenegy éve jött létre a Dél-Afrikai Unió, amelynek tizenhárommillió lakosából csak az alig hárommillió európai származású a teljes jogú állampolgár. A dél-afrikaiak milliói a legszörnyűbb faji elnyomatás bilincseiben élnek. „Faji lajstromot” készítettek minden emberről, s a kötelező igazolványok száma naponta nő. „Apartheid” — elkülönítés. Ez a szörnyű szó ural itt mindent, ez nyomja rá bélyegét az élet minden vonatkozására. Megtiltották a vegyes házasságkötést, a néger származás legkisebb gyanúja elég, hogy valakit a jogfosztottak közé dobjanak. Az „apertheid” néger nyomornegyedeiből csak a munkaigazolvánnyal rendelkezők távozhatnak, regDE.L géltől estig. S mily szörnyű az asszonyok helyzete, akik soha munkaigazolványt nem kaphatnak, soha el nem hagyhatják a gettót! Még halálukkor sem, hiszen az „apartheid” a temetőben is különbséget tesz a fehér és a színes között. Az afrikai munkással nem kötnek bérszerződést, az ő bérét a kormány állapítja meg kénye-kedve szerint. Következménye, hogy a nehéz- és bányaiparban a néger munkás negyedét kapja az európai munkás bérének, q feldolgozóiparban alig egy tizedét. A bányákban és az ültetvényeken korbáccsal ítélkeznek ma is, és ezt törvény hagyja jóvá. A nyomornegyedek, rezervációk túlzsúfoltsága a betegségek melegágya; az átlagos életkor 34 év; a gyermekhalálozás meghaladja az ötven százalékot. A négereknek nincs szavazati joguk, a lakosság négyötödét kitevő afrikaiakat európaik képviselik. Az „apartheid” fenntartására szolgál a különböző fasiszta szervezetek diverziós tevékenysége is. Még egy nyugatnémet cikkíró is kénytelen elismerni, hogy a dél-afrikaiak helyzete „roszszabb, mint a rabszolgaság". Csoda-e, ha már a rendőrség páncélautói és gépfegyverei sem félemlítik meg a jogfosztott milliókat?... A Verwoerd kormány törvénykezése és politikája ellen immár két éve következetesen folyik a harc, s ebből az asszonyok is kiveszik részüket. Elisabeth Mafekeng neve például sokat szerepel a nemzetközi haladó sajtóban. A dél-afrikai Fokváros szülötte ő, tizenegy élő gyermek édesanyja, az Afrikai Nemzeti Kongresszuspárt nőcsoportjának alelnöke. Harcos néger asszony, akit az elnyomott, színes lakosság forró szeretettel és tisztelettel vesz körül. Mafekeng asszony a kizsákmányolt, elnyomott bennszülött dolgozók jogaiért szállt síkra, megalázott népe egyenjogúságáért harcolt, s ezért törvénytelen és felháborító rendelettel száműzték lakóhelyéről. A lakosság védelmére kelt, több összeütközés volt a rendőrség és a tüntetők között, míg végül a bátor szívű asszony, hogy elkerülje a további vérontást, önként ment kijelölt kényszer-lakhelyére. A Verwoerd kormányzat tömegmészárlásai sem állhatják útját a történelem előrehaladásának. Nem állhatják útját azzal sem, hogy mint legutóbb bejelentették, a Dél-Afrikába vándorló fehérek számára toborzó-központokat állítanak fel a nyugati nagyvárosokban, így akarnak a lakosság összetételén,.javítani”. — K. I. MARIA HANUS: hoMbád/ Mátok! (részlet) Te hű anya, te egyszerű Amerika, in nem mondhatok egyebet neked, mint napjainknak igazságát: kicsiny a világ, füst s képzelődés minden messzeség, képzelődés és füst. Oly keskeny kettőnk közt az óceán, mint az az utca — holdfényben fürdő kövezetével — mint az úttest a két házsor között. Ne törjön ki a fergeteg! Ne csapjon le a villám l Mert az a láng, melynek tüzében megreccsenne is beomolna az in házam tetőzete, a te lépcsődet, ablakodat is körülnyaldosná, zsaluidra törne, s az ablaktáblák úgy elhamvadnának mint gyertyalángban a pillangó szárnya. Az a földindulás, mely az in házam falát megrengetné, alattatok is fölmorajlana, ledönteni a lámpát asztalkádról, s hamuvá válna ujjasod, a félig megkötött. Keskeny a minket szétválasztó úttest. Senki sorsunkat nem tépheti ketté S ha házainkat ellepni az ár, szíved vére szivem vérivel összefolyna. Húgom, barátnőm, nem késő még, nem késő. Tépd ki magad a hazugságból. Tépd le magadról kígyó-testit, és tipord össze. Keresd meg a házad tövében, és tipord össze. Keresd meg a házad tövében, és tipord össze. Tépd ki a párnátok alól, és tipord össze. Hogy a halál ne csókolhassa szájon szép gyermekeidet. Hogy csöndes május-éjszakákon szüntelenül rádhajolhasson ártatlanul is áttetszőén orgonabokrod kedves ága. Fordította: Majtényi Erik AFRIKA ■**'"' LA3T lONMMl HTUIZA81TH NEWTON AYCLIFFEBEN, A DURHAM GRÓFSÁGBAN FEKVŐ 11 000 lakosú angliai kisvárosban nemi és szülészeti felvilágosító oktatásba kezdtek az ifjúsági klubban. Körülbelül másfélszáz 13 és 16 év közötti iskoláslány vesz részt az előadásokon, melyeket szakavatott tanácsadók tartanak. Mig a házassági tanácsadásban mindannyian, a szülészettel kapcsolatos előadásokon csupán a 15 és 16 évesek vesznek részt. Vajon mi készteti az angol anyákat nemcsak az említett városkában, de másutt is arra, hogy lányaikat felvilágosittassák, arra adott választ a Petersborough-i városi egészségügyi tanácshoz intézett levelében Dr. N. A. Ross, a kerület bőr-és nemibetegségek szakorvosa. ,,A fiatal lányok között elterjedt nemibetegségek okát elsősorban az Angliában állomásozó amerikai katonáknak, a bőséges zsebpénznek, szeszesitalok fogyasztásának és a megfelelő nemi nevelés hiányának tulajdonítom" — Írja. Egy másik angol orvos, Dr. Leslie Watt, Manchester vezető nemibeteg szakértője, legutóbbi cikkében, melyet a British Medical Journal közöl, rámutat arra, hogy a város klinikáján kezelt nők közül minden negyedik páciens húsz éven aluli. Húsz évvel ezelőtt, tehát a háború alatt, írja Dr. Watt, az arány egy a tizennégyhez volt. Érthetőbben: Nagy-Britannia nem volt ellenséges hadseregtől megszállva, ma viszont mindenütt amerikai katonákba ütközik a sziget 2 lakossága. Ez véleményünk szerint (s a miénk szerint is) megszállásnak nevezhető. És ha ez így halad, valószínű, hogy az arány csak rosszabbodni fog. Ugyanis új nagy csapás vár a ,.gőgös" Albionra, ahol mindig azzal büszkélkedtek, hogy szigetüket évszázadok óta ellenséges katona lába nem tapodta... Az amerikai hadsereg Angliában állomásozó csapatai rövidesen új „bajtársakat" kapnak. Nyugatnémeteket. ÍGY KEZDŐDIK AZ INVÁZIÓ... Tavaly ősszel néhány század nyugatnémet páncélos katona gyakorlatozott már Britannia területén. A minap azonban az ország lakosságát újabb kellemetlen meglepetés érte. Az egyik polgári repülőtéren öt nyugatnémet lökhajtásos repülőgép kényszerült
