Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-03 / 20. szám
щ ^hogy nézem a kezüket, látom, ügyetlenül forgatják a papírlapot, melyre ez van írva: „Munkaeredményeikkeí elsők lettek a ,'kosicei járásban." A Túrna nad Bodvou-i Állami Gazdaság dolgozói mind a hárman. Most ismerték meg egymást. Más-más részlegen, különböző munkaágazatban dolgoznak. Az egyik már hatvan felé, a másik túl a negyvenen és a harmadik még húszon innen van. S mégis van valami közös vonás bennük. S ez a végtelen szerénység, a szorgalom s a munka szeretete. Ez a három szép jellemvonás hozta magával azt is, hogy pártunk XII, kongresszusára tett vállalásaikat idő előtt jóval túlteljesítették és az első félévben eisők lettek a járásban. Kissé félszegen, mosolyogva lépnek az emelvény elé, hogy a versenyben elért jó eredményért átvegyék a jutalmat. A taps után pedig valósággal zavarba jönnek. Vajon milyenek ezek az emberek otthonukban, munkahelyükön? • jjr ‘ j "W Ж фф А Sztupeny Veronka, akinek a vállalása nem hangzik olyan szépen, de mégis nagyon értékes Pasztell színű őszirózsákat rendezget egy üvegkancsóban, mikor ráköszöntünk. Először vizet ereszt a kútból a virágra, megtöröli a kezét s úgy válaszol. Szavain nem érezhető zavar, csak szerénység, lassan-lassan, amint a beszédbe belemelegedik, egy öntudatos, szocialista fejőnőt ismerhetünk meg Jáger Eteiában, a.drienovcei részleg dolgozójában. — Tizedik éve vagyok fejőnő. Hogy hogyan kell „nagyban" gondozni és fejni az állatokat, azt a csehországi rimarovi Állami Gazdaságban sajátítottam el.- Nem tudom eléggé hangsúlyozni, az a legfontosabb, hogy egy és ugyanaz az ember etesse, gondozza és fejje az állatokat, mert csak így ismeri meg a tehén tulajdonságait, csak így érhet el jó fejési átlagot. A környékünkön levő EFSZ-ekben a fejőnők többnyire csak fejnek, s a tisztogatást és etetést mások végzik. Ez helytelen. Én 18 tehenet gondozok és fejek. De az etetés számomra külön munkát jelent, nem pedig csak a takarmány vályúba való kiöntését. A teheneknek apránként adom a' takarmányt, mert ha az állat leheletétől átnedvesedik, nem szívesen fogyasztja. Tapasztaltam, hogy a friss, illatos takarmányt egy szálig elfogyasztják s nekem sohasem kell etetés előtt vályút tisztítanom, kitisztítják azt a védenceim. S hogy munkájának meg is van az eredménye, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy első félévi tervét 108 %-ra teljesítette és a pártkongresszus tiszteletére vállalta, hogy az első félévben 18 730 liter tejjel többet termel. S a kiértékeléskor kiderült, hogy 23 242 literrel termelt többet. Búcsúzáskor szerény mosollyal csak ennyit mondott: — Tudom, a dolgozóknak most szükségük van tejre, ezért igyekszem és ami tőlem telik, mindent megteszek. Hófehér tyúksereg, műanyag vándorólak. A hatalmas tábla tarló halványlila virágai között- szinte festő vásznára valók. Három asszony tesz-vesz a tyúkólak körül. Sürgős a munkájuk. Intek nekik — csak nyugodtan, én ráérek — közben figyelem a munkájukat. Az ólakból hatalmas vedrekkel hordják a tojásokat.’Pedig úgy látom, hogy itt a vándorólakban mind ezidei jércék vannak. De miközben ott üldögélek, körém seregiének a kiváncsi jércék, a l'egbátrabb a táskámra ül és szinte észrevétlenül megszületik a beszélgetéshez szükséges meghitt hangulat. Jókat kiabálunk egymásnak a szabadban. Mikor már a ládák megteltek a fehér friss tojásokkal, hozzám jön Sykora Mária, e baromfifarm vezetője, akit a kiértékelő gyűlésen ismertünk meg. Egyenes fejtartása csaknem ünnepélyes. Beszédéből kiérződik a magabiztosság s az, hogy most az ő birodalmában vagyunk, ahol ezt a mesterséget kevesen értik úgy, mint ő. Sykora Mária 11 éve dolgozik a turnai Állami Gazdaság drienovcei részlegének baromfifarmján. Ezalatt az idő alatt már sok szép eredményt ért el, de nem véletlen, hogy ezek közül a kongresszus előtti vállalásának teljesítése a legfigyelemreméltóbb. 97 076 tojás termelését-írta' elő a terv. Ő kötelezettséget vállalt 101 788 tojás termelésére. A kiértékelésig, vagyis az első BRIGÁD A TALPÁN! 4 Egyik nagy jelentőségű esemény a másikat követi. Tegnap még a világűr utasairól beszéltünk, ma már újabb téma foglal el bennünket: nemzetgazdaságunk távlati terve. Országunk felvirágoztatásának, mindnyájunk életének szebb jövője.” A brigád naplója így tükrözi vissza azt a napot, amikor Chrupka Marika a tízórai szünetben olvasni kezdett...: Pártunk központi bizottsága elvárja, hogy minden dolgozó az előterjesztett kérdésekkel kapcsolatban kifejezésre juttassa és előterjessze saját javaslatait és indítványait, az üzemekben és mindenütt tevékenyen hozzájáruljon a jelenlegi konkrét feladatok megoldásához..." Azóta alaposan megkoptak a kis füzet sarkai, a piros ceruzás bejegyzések a már letárgyalt szakaszokat jelzik... A napló lapjai gyorsan telnek ezekben a napokban. A brigád ismét helytáll, megteszi kötelességét. Ezek a csinos lányok és asszonyok, akik a gyári szirénaszó hangjára olyan vidáman sietnek ki a műhely ajtaján, jó gazdái munkahelyüknek és felelősségérzettel szólnak hozzá a termelés problémáihoz. Egyszerű fiatalok, akik a Nővé Zámky-i Elektrosvit-ben, az előkészítő-szerelő műhelyben leltek egymásra és 45 tagú szocialista munkabrigádjukat ma az üzem egyik legjobb brigádjaként emlegetik. S lehet, hogy nemsokára még 45 lány és asszony dolgozik becsületesen а XII. kongresszus műhelyének címéért