Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-10-03 / 20. szám

HÚSZ ÉS HATVAN MÁSODPERC TÖRTÉNETE

Nápolyi utca a földrengés után

Ennyi maradt a falu főteréből

„Ha egy művésznek ideje és idege lett volna hozzá, újból megfesthette volna a pornpeji menekülők gesztusát a nápolyi pánik közepette."

Rádión, televízión és napilapokon keresztül értesültünk két földrengésről, az olaszországiról és az irániról. Az elsőnek mindössze 24 áldozata volt, melyet nem is a földrengés, hanem a menekülők fejvesztettsége okozott. Mert a húsz másodperces földlökés után az utcákat megtöltötte a menekülő emberek és autók csoportja és egymást fellökve, letaposva siettek ki Nápoly falai közül, ahol azonban szerencsére, több földrengés nem volt észlelhető.

Iránban nem voltak rohanó autók, de még mentőautók sem. Jó néhány óra, sőt napok teltek bele, míg a világ tudomást szerzett a katasztrófa nagyságáról.

Rudak falu egy perc alatt összeomlott s ötezer emberből'csak 12 maradt életben. S e szörnyű szerencsétlenséget a nyomor csak súlyosbította, mert egyetlen orvos sem volt a bajbajutottak gyógyítására. Teheránban nincs kórházi ágy, sem gyógyszer. S több ember pusztult el a fagy, az éhség és a szomjúság által, mint fulladás következtében.

De a világ szíve megmozdult a bajbajutottak iránt. A Szovjetunió már a második napon kórházfelszerelést, orvosokat és gyógyszereket küldött Teheránba. S megérkezett az iráni szerencsétlenek közé az Egyesült Államok és Anglia élelmiszersegélye is.

Az iráni sah éppen a Kaspi tenger mellett üdült és császári üzenetét küldte a szerencsétleneknek. Sajnos, ilyen esetben a fájdalmat és éhséget nem enyhíti a legméltóságosabb üzenet sem.

A Nemzetközi Vöröskereszt Ligája még jóformán el sem küldte segítségét Iránba, amikor újabb földrengést jeleztek Kefet- Törökországból, ahol a földrengés következtében százezer ember vált hajléktalanná, 122 faluból húsz teljesen elpusztult. Jó időbe telik, míg meg tudják állapítani az áldozatok pontos számát.

Ezek a hatalmas katasztrófák minden embert foglalkoztatnak. Nyugaton felvetették a kérdést, hogy e földrengések nincsennek-e összefüggésben a föld alatti atomrobbantási kísérletekkel. Egyelőre ezt még nem tudjuk.

De az az egy bizonyos, az emberiségnek oda kell hatnia, hogy: „Teljesen szűntessék be az atombombarobbantásokat." Mert föld alatt és föld felett egyformán pusztulást idéznek elő. Van elég szerecsétlenség még a Földön, meg kell tehát az emberiséget menteni a második, esetleg végzetes katasztrófától, az atomháborútól.-Sze—

Dar Esfahan faluban 3000 — 4000 ember életét vesztette. A ház lakói közül csak ez a kisfiú maradt életben

Dühtől, gyűlölettől eltorzult arcok, kurjongató tömeg. Sami a legszomorúbb, hogy csaknem gyermekarcok tekintenek ránk erről a képől. Ez az a fiatalság, akikben Willy Brandt nyugat-berlini polgármester bízik, akiknek — amint mondotta — érdeklődéssel figyeli ténykedését.

S így közös erővel terrorizálják a nyugat-berlini békés lakosságot és polgárháborúba akarják sodorni a népet. Ma már mindenki tudja, hogy ez a csőcselék — Brandt tudomásával — a schőneburgi és bonni ultrák akarata szerint működik.

Rossz még nézni is ezeket a mindenre elszánt arcokat. De vigyázat nyugatberlini fiatalok! Vigyázat nyugat-berlini szülők! Mert ha ezek a gyűlölettől eszüket vesztett emberek azt kiáltják „Führerjüknek" — „Willy, fegyvert adj nekünk’’, akkor jusson eszükbe, hogy a védősáncok mögött szembe találják magukat a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erőivel, akik igazukkal és sokkal jobb fegyverükkel képesek a gyújtogatok kezét lefogni. Jó, ha elgondolkoznak efelett.

BONNI BONBONOK cím alatt látott napvilágot több nyugati lapban az a szomorú kis statisztika, amely a nyugatnémet nők helyzetével foglalkozik. Eszerint az NSZK-ban a nők bére ugyanazért a teljesítményért 25—50 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Az erős munkatempó és a munkaerők kizsákmányolása folytán egyre emelkedik az üzefni balesetek száma. Az idegbetegségek a négyszeresére, a vérkeringési zavarok a duplájára és a női betegségek a háromszorosára nőttek az utolsó három év folyamán. A hamburgi rendőrség jelentése szerint a megszámlálhatatlan prostituált mellett harmincezer olyan fiatalkorú lányt tartanak számon, akiket szüleik köröztetni kénytelenek. Düsseldorfban például 7000 fiatalkorú nő él lakás és munka nélkül, Hamburgban 6000 és Majna-Frankfurtban 1500 csavarog.

De a helsinki Világifjúsági találkozó résztvevőire börtön várt otthon és a legenyhébb szó, amivel illették őket, az „erkölcstelen“ volt. Ó, képmutatás netovábbja!

ALIG PÁR HÉTTEL EZELŐTT megható ünnepségen vettek részt Weimar-Buchenwaldban a békeszerető németek és velük együtt számos, külföldről érkezett kipróbált fasisztaellenes harcos. Emst Thalmannról, a NDK nagyhalottjáról emlékeztek meg, akit 18 évvel ezelőtt kínoztak ott halálra a nácisták. Buchenwald a Német Demokratikus Köztársaságban fekszik.

Emst Thälmann szülővárosában, Hamburgban ugyanakkor pert indítottak olyan kommunisták ellen, akik a választásokon mint függetlenek jelöltették magukat (tudvalevő, hogy Adenauerék betiltották a kommunista pártot). A per ügyésze a Hitler idők hirhedt vérbírója, Löllke. Hamburg a Német Szövetségi Köztársaságban fekszik.

A bonni állam 11 600 bírójának háromnegyed része már Hitler alatt is bíráskodott és tagja volt a nemzeti szocialista pártnak. Emst Thälmann és más antifasiszták gyilkosai szabadlábon élik életüket, de a nemzeti szocialista uralom üldözöttéi ismét páriákká váltak Nyugat- Németországban.

Nyugatnémet soviniszta tüntetők

(se)