Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-09-19 / 19. szám

4 A Sitno alatti nemzetközi pio­nírtáborban a csehszlovák gye­rekekkel együtt felejthetetlen szünidőt töltött sok angol és hol­land tanuló is. Pionírjaink gondoskodtak arról, hogy a külföldi gyerekek ne csak hazánk természeti szépségeiben leljék örömüket, de népünk ven­dégszeretetéből is ízelítőt kapja­nak. Felvételünkön a csehszlovák úttörők az angol gyerekek foga­dására készülnek. (CSICSAI HONA, Sitno) ARANYLAKODALMASOK Nagy napja volt augusztus 25-én a Mészáros házaspárnak. Arany­­lakodalmukat ünnepelték a bra­­tislavoi III. körzeti (vinohradyi) Nemzeti Bizottságon. Ebből az alkalomból ellátogattunk hoz­zájuk, hogy kicsit elbeszélgessünk velük ötven éves dolgos életük eseményeiről. Szerény tábla díszíti a broti­­slavai Karpatská utca 3. számú ház kapuját: Kerületi szülésznő. Hozzá igyekszünk, mert itt lakik Mészáros néni, városunk egyik legrégibb szülésznője. Csöngetésünkre fürge léptek zaját halljuk közeledni. Hogyne jönne fürgén, amikor foglalkozá­sánál fogva hozzászokott a sietés­hez, hiszen nem tudja, nincs-e rá sürgősen szükség. ^L0ur<$- ^faßurd^ 1912-Eő’h~'r)V>eni,f&ikez. Eleinte férje keresetéből éltek, de az évek folyamán nőttek a gyerekek és a kereset nem volt elegendő 3 gyer­mekük nevelésére és iskoláztatá­sára. Ekkor Mészáros néni elha­tározta, hogy szülésznő lesz. 1922 szept. 22-én megszerezte az okle­velet. Számoljuk az éveket és rájö­vünk, hogy tulajdonképpen egy hónapon belül két, életreszóló esemény évfordulóját ünnepli. 40 éves az oklevele. Azóta állandóan dolgozik, fáradhatatlanul. 1952 óta kerületi szülésznő. Elmondja, hogy 1580 emberpalánta születé­sénél segédkezett és kb. 35 000 látogatása volt leendő és gyer­mekágyas anyáknál. Férjéről sem szabad megfeled­keznünk, aki ma már nyugdíjas, de teljes 41 évig dolgozott a bra­­tislavai gőzfürdőben, ugyanannál a gépnél. Szaktársai körében közmegbecsülésnek örvendett. A kettős jubileumhoz szívből gratulálunk. GÜNTHER E. benne. Becsületességével, szol­gálatkészségével nagy szeretetre, megbecsülésre tett szert, mert olyan ember, aki soha egy percre sem felejti el, hogy a népet szol­gálja. Este, amikor hazafelé tart, mindenkihez van еду-két jó szava. Ezért aztán bőven akadnak olya­nok, akik tanácskéréssel fordulnak hozzá. A legtöbben Eszter néninek szólítják. Amikor a hancúrozó gyermeksereg meglátja a közelgő, mosolygós gyermekbarátot, azon nyomban vége szakad a játéknak, szeretettel veszik körül Eszter nénit. Mindenki ismeri. Nappal az üzletben, este a fiatalok körében, a Csemadokban, a nőbizottság ülésein vitatja a falu népének ügyeit, problémáit. De ott volt a szövetkezet földjein is, elsőként ajánlotta fel segítségét az aratási munkákban. Fáradhatatlan asz­­szony, aki nagy elismerést és tiszteletet érdemel. ZELENÁK ISTVÁN ESZTER NÉNI Arca mindig derűs, mosolygós. Soha sem látod rajta, hogy fáradt vagy rossz hangulatban van, mert az otthoni gondokat maga mö­gött hagyja. Reggel, amikor kilép a kapun, már csak a munkájának, meg a vásárlóknak él. S ómig az üzlet elé ér, talán százszor meg­­hányja-veti, mit hogyan tesz majd, hogy hiba ne legyen, hogy a vevő elégedetten távozzon, megtalálja, amit keres. Mert bizony sok függ a jó üzletvezetőtől. Galiczki Jánosné tíz éve óta vezeti a pribenlki Fogyasztási szövetkezetei. S ez alatt az icTő alatt, a vásárlók a legszebb szo­cialista embertípust ismerték meg TRAKTOROSLÁNY Tóth Magda még csak húsz éves. De már megérdemli, hogy ne csak a falujában, máshol is megismer­jék a nevét. 1942-ben született, özvegy édesanyja nevelte fel. Iskolái elvégzése után, 14 éves korában az állami szőlészetben kezdett dolgozni. Már ekkor na­gyon szerette a gépeket, s az volt a vágya, hogy valamikor ő is trak­toros legyen. 1961-ben el is végezte a trak­torvezetői tanfolyamot, azonban munkahelyén nem volt kilátás arra, hogy egyhamar traktorra ülhessen. Gondolkozott, mit tegyen. Elhatározta, hogy a helybeli szö­vetkezetben próbálkozik. Lecky Lajos, a szovmecrnmura­­tora talált is s\gmdnb*$vJtrvnust­­rált öreg troktöh azjépbbe/ volt javításban, тиТЬ muuktfían, Így Magda vágya csak részben teljesült. Mire eljött a tavasz, végre olyan traktorra ülhetett, amellyel dolgozni lehetett, csa­tasorba állni a férfi-traktorosok mellé. Az aratásban Lecky Vilma kise­gítővel aztán Tóth Magda meg­mutatta, hogy nemcsak szereti a gépet, dolgozni is tud vele. 134 hektáron aratta rendbe a ga­bonát. Napi 12—13 órát dolgozott. Mikor learattak, teli zsákokat fuvarozott a cséplőgéptől a raktár­ba. A salovi szövetkezetben az aranyszínű tarló még szántásra vár. Még földben a cukorrépa és sárguló szemeket érlel a kukorica. Magdára új feladatok várnak, ő húsz évének lendületével néz eléjük, derűs örömmel hiszen olyan munkát kell végeznie, amit na­gyon szeret. SÜMEGH LAJOS, Levice DRAGA KALAND Habár a turistafelszerelés — sátortól a felfújható matracig és hordoz­ható gázfőzőig — nem is kerül kevésbe, a szenvedélyes természetimá­dók, — ha apránként is —, lassacskán mégis csak felszerelik magukat. Nagyobb városaink állomásait a hétvégén a turisták százszámra lepik el hatalmas hátizsákjaikkal, sporttáskáikkal. Tömegesen utaznak ki a zöldbe, menekülve a forró aszfalt, a szürke füstfelhők és a fekete korom borította utcák világából a zöld erdők ózondús hűsébe. Különös turistaszenvedély fütötte a raéai Milan Vareékát, Karol Zachardot, Stefan Polakoviéot és Jozef Michaloviéot. A négy jómadár főleg éjszakánként járta a Kis-Kárpátok berkeit. Ezelőtt két évvel, egy szép májusvégi napon eszükbe jutott, hogy viharkabátokra volna szük­ségük. Nem sokat teketóriáztak. Az éjszakai órákban kiválasztottak maguknak egy sátrat, melynek színét megfelelőnek találták a kívánt kabátokhoz. A négy siheder megfogta a sátor négy cövekét — s mire a bennalvók felébredtek, már csak a csillagos ég volt a fejük felett. Amikor kiabálni kezdtek, Vareéka és Michalovié egy-egy lövést durran­­tottak a levegőbe, hogy még véletlenül se hihessék a károsultak, hogy netán viccről van szó. Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani. No meg a szabad ég alatt. Egy év múlva ismét az erdőt járták „barátaink“. Most enni­valóra kaptak étvágyat. Vareéka előbb körülsettenkedte a táborhelyet, megismerkedett a táborozókkal, majd eltűnt, hogy helyette három ba­rátja jelenjen meg, fekete kendővel arcuk előtt. A revolvert, meg vala­miféle kardot úgy tartották kezükben, hogy a megtámadottak jól láthassák a fegyvereket. A zsákmányolt konzervekhez még egy pok­rócot is követeltek, hogy legyen mibe csomagolni... ^ Úgy látszik, hogy a négy fiatal kalandor tökéletes turistafelszerelé­­^hez már csak egy bogrács hiányzott. Egyszer észrevették, hogy az egyik kivilágított sátor mellett egy szép üst fekszik. Vareéka, a pisz­­tolyos, két lövést adott le a sátor felé, úgy, hogy a golyók súrolták a sá­tor tetejét, azután a levegőbe lőtt, majd a megriasztott társaságtól pálinkát zsaroltak ki, és szokásuk szerint a bográcsot is elvitték. Az idén májusban ismét „kirándulásra“ indult — ezúttal csak három a jómadarak közül. Pisztollyal és két katonai puskával felszerelve. Állítólag csak a töltényeket akarták kilövöldözni valahol az erdő mé­lyén. Jól tudták azonban, hogy mi vár rájuk, ha meglátja valaki őket a fegyverekkel. Ezért hát amikor váratlanul szemben találták magukat egy csapat fiúval, felszólították őket, hogy maradjanak egy csoportban és forduljanak el. Féltek ugyanis a felismeréstől. Mikor a csoport az első felszólításnak nem tett eleget, kétszer a levegőbe lőnek. Ettől a társaság egyik tagja, Peter Pisuth úgy megrémült, hogy szaladni kez­dett az erdő felé. Vareska észrevette, lámpájával rávilágított és olyan szerencsétlenül lőtt rá, hogy a fiú egy hónapig nyomta az ágyat. Hol vannak már azok a hősök, akik Teli Vilmost játszva, alma helyett sátorlapokat lőnek át hajszállal az emberek feje fölött? Hová tűnt a három sobrijóska, akik mit sem sejtő sétálókba kötnek bele és nyúlnak nézik a fegyverük elől menekülő embertársukat? Mint ázott madarak, szerényen, szinte sajnálatra méltóan állnak bíráik előtt. Szánják, bánják tetteiket, fogadkoznak, hogy megjavulnak. Csak egy kérdésre nem tud­nak kielégítő választ adni. Hogy miért kellett fegyverrel a kezükben megszerezni azokat a tárgyakat, amelyeknek megvásárlására minden nehézség nélkül telt volna keresetükből. Mert mind a négyen dolgoztak — és jól dolgoztak! Kalandvágy — ez az egyetlen magyarázat. Talán kalandvágyukra magyarázatot adhatnának még azok a koszos, ezerszer elolvasott, padlásokról és poros szekrényfiókokból előkotort rossz és veszélyes regények is, amelyekkel még ma is találkozunk néha fiatal, kiforratlan gyermekemberek kezében. A ponyvairodalom adta az ötletet ennek a négy, jobb sorsra érdemes fiúnak is, hogy fekete kendővel arcukon törjenek embertársaik életére. És most fizethetik a drága, de igazságos tandíjat. Vareckát 2 évi, Zachardot 14 hónapi, Polakoviéot egy évi és Micmloviéot 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte a minap a bratislavai járásbíróság. (EAS) 18

Next

/
Thumbnails
Contents