Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-19 / 19. szám
1 p is V ш \ * £ ечЛ Az óvoda szerepe gyermekeink életében A kisgyermek nevelése ma már szinte elképzelhetetlen óvoda nélkül. A kisgyermek tdrsaslény. Semmilyen felnőtt nem pótolhatja az egykarúak társaságát. Akár egésznapos, akár félnapos (úgynevezett sétáltató) óvodába jár a gyermek, fejlődésére igen nagy hatással van az ott töltött idő. Az óvodában megtanulja, hogy ő is része a közösségnek, nem 6 a központ. Megtanulja a közösségi játékokat, amelyekben nem mindig ő a vezér vagy a nyertes. Megtanulja, hogy nem minden játék az övé, meg kellosztania a többiekkel. Megtanulja továbbá azt is, hogy a kisebbtől, gyengébbtől nem szabad elvenni a játékot. A közösség ösztönzi a gyermeket az énekek, versek megtanulására is. Az óvodás gyermek otthon is az óvodában tanult játékokat folytatja tovább. Az óvoda rendszeres életre is szoktatja a gyermeket. A közös étkezések még az általában rossz evő gyermekek étvágyára is serkentőleg hatnak. Az óvodai élét megtanítja a gyermeket az önállóságra is. Az önálló öltözködés, vetkőzés, kézmosás, evés kialakulása a gyermekek versengése folytán gyorsabban következik be, mint otthoni környezetben. Az óvoda előkészíti a gyermekeket az iskolai életre is. Megtanítja őket rajzolni, ollóval bánni, gyurmából formákat képezni, és ezzel nagymértékben fejleszti kézügyességüket. A dolgozó anya és a kisgyermek A dolgozó anya az esti órákat tölti együtt óvodás gyermekével, továbbá a vasárnapokat és ünnepnapokat. Bár munka után joggal fáradt az anya, sohasem szabad gyermekével ezt a fáradtságot éreztetnie. Az óvodás gyermek tele van élményekkel, új benyomásokkal, melyeket az egészséges kisgyermek kitörő hangosságával akar közölni a hozzá legközelebb álló anyuval. Az anyukának ilyenkor figyelmesen végig kell hallgatni kisfia vagy kislánya beszámolóját. A vasárnapokat és ünnepnapokat mindig a gyermek szempontjainak figyelembevételével kell beosztani. Fontos, hogy a gyermek megszokott napirendjétől (főleg az étkezést és alvást illetően) ne nagyon térjünk el. Az eszpresszóba járás, esti vendégségek, felnőtteknek való színház- és filmelőadások mind megterhelik a gyermek idegrendszerét, nyűgössé, nyugtalanná teszik. Ha vendégeket hívunk, ügyeljünk mindig arra, hogy a gyermekek nyugalmát, alvását a zaj, füst ne zavarja. Leghelyesebb, ha a gyermekek köszönés után lefekszenek, vagy a másik szobában tovább játszanak, mert a felnőttek társalgása nem mindig alkalmas gyermekfülek számára, sok olyat megfigyelnek, ami fantáziájukat túlságosan foglalkoztatja, rosszul értelmeznek félig hallott mondatokat stb. A gyermek egyöntetű nevelése Az apa és anya között lehetnek ellentétek a gyermek nevelését illetően, de ezeket sohase a gyermek jelenlétében tárgyalják meg. A családi veszekedések mély nyomot hagynak a gyermekben akkor is, ha kordnál fogva értelmével fel nem fogja őket. Hangulatára, lelkiéletére a családi élet harmóniája hat kedvezőleg. A fegyelmezési eszközök megválogatásábon legyünk mindig tekintettel a gyermek korára, értelmi fejlettségére. Ha valami rosszat követ el, próbáljuk szép szóval, értelmére hatva megmagyarázni, hogy ez miért volt helytelen. Ha makacskodik a gyermek, azzal büntessük, hogy olyasmit vonjunk el tőle, aminek örül (cukrászsütemény, mozi, játék stb.) A veréssel sohasem érünk célt, ettőf csak még dacosabbá lesz a gyermek, és elveszítjük bizalmát, amely nélkül pedig gyermeket nevelni nem lelehet. Közösségekben a gyermek sarokbaállítása, a közös játékból való kimaradása a leghatásosabb büntetés. A büntetésnél mindig ügyeljünk arra, hogy túlzásba ne vigyük, és a gyermek emberi méltóságát ne bántsuk meg. Ha van a háznál nagymama, ez sokban megkönnyíti a dolgozó anya problémáit, de nem oldja meg egészen. A gyermek lelke irányításának elsősorban szülei kezében kell lennie. A gyermek előtt azonban sohasem szabad a nagymamát elmaradottsággal, hozzánemértéssel vádolni. Legjobb, ha a család együtt megtárgyalja a gyermek irányításának Egyöntetű vonalát, természetesen ezen a tárgyaláson a gyermek ne vegyen részt. Ha az anya nem dolgozik, vagy a gyermeket a nagymama látja el, 3—4 éves koron felül akkor is fontos, hogy valamilyen módon gyermekközösség tagjává tegyék. Akár félnapos óvoda, akár a környék ismerős gyermekeinek társasága lesz a megoldás, ne felejtsük el, hogy a gyermek fejlődése szempontjából a hasonlókorúak társasága éppen olyan fontos, mint a jó étel és meleg ruházat. 40 — Ez kommunista — magyarázta nekem este a sógorom amit az orosz mond neki, azt csinálja. Szüléimét magammal vittem Nürnbergbe. Kellemesen éltünk hármasban. És mégis, ami közben történt, az árnyékként lebegett felettünk. Mikor hazajöttem, ahelyett, hogy gyermekemmel játszthattam volna, csak a fényképeit nézegethettem. Megint új háborúról beszéltek. Ügy mondták, az oroszokról minden feltehető, tehát fel kell fegyverkeznünk. A falak remegtek, ha a tankok végigmentek az utcákon. Mióta csak vissza tudok emlékezni, mindig háborúról beszéltek. Én nem sokat törődtem vele és a munkámnak éltem. Nem volt titok, kinek az utasítására futnak gépeink. Számomra az volt a fő, hogy futnak. Főnököm nem titkolta, hogy amerikai megrendelésekre dolgozunk. A testvéremtől állandóan kesergő levelek jöttek. Közben gyermeke született. Férjének most helyettes könyvelői állása volt. Üjra és újra kért engem, hogy szerezzek neki Nyugaton valami állást. Élete nyomorúságosnak tűnt fel nekem. Égy nap Berlinbe utaztam hozzájuk látogatóba. Nem messze laktak attól a helytől, ahol az én régi gyáram állt. Odamentem és elcsodálkoztam. Űjra felépítették és olyan hatalmas volt, mint az .én új gyáram odaát. Azon gondolkoztam: Ki futtatja itt a gépeket? Egyik alkalmazott, aki sógorom ismerőse volt, a tilalom ellenére belépési engedélyt szerzett nekem a gyárba a következő napok egyikére. Egy delegáció tagjának tartottak, mely éppen meglátogatta az üzemet. Áthaladtunk néhány osztályon. Megtekintettem azt a berendezést, mely arra szolgál, hogy a kész csövet bevezesse a kazánnyílásba. Egy munkás azt mondta: — A gyáros, az üzem régi tulajdonosa, szabadalmaival és rajzaival együtt Nyugatra illant. Ekkor összefogtunk és addig nem maradtunk nyugton, míg minden újra meg nem indult. Minden nap pepecseltünk rajta, a berendezésünk naponta jobb és jobb lesz. Folytatjuk 37 Ekkor tűnt ki, hogy a sebesült katonák közül négyen, belátás és bátorság tekintetében, felülmúlták a többieket, részt vettek tanácskozásainkon és hasznos javaslatokat tettek. Én azonban, minden esetben úgy határoztam, mintha a halott maga irányított volna. Az ő ereje az én erőm lett, az ő türelme az én türelmem. Minél többet nyugtattam a többieket, annál nyugodtabb lettem én magam. Lupe, parasztlánynak öltözve, kiment nyomozni. Mi ketten beavattuk a négy megbízható katonát is. Lupe azzal a hírrel jött vissza, hogy a tortosai hidat már felrobbantották, de a következő éjszakán egy parasztcsalád vár minket a közeli faluban. A főhadiszállás a földbirtokos villájában van. A parasztok felháborodottak és komorak. Nemcsak, hogy a harcok idején keletkezett rongálódások helyrehozatalára kényszerítették őket, hanem be kellett temetniük a kutakat, amiknek vizét már a saját földjeikre vezették, és munkájuk után még a földbirtokos kertjeit, szőleit virágágyait is rendbe kellett hozniuk. Ezért a szétugrasztott republikánusokkal való összeköttetésre úgy gondoltak, mint a szabadság utolsó reménysugarára. Megbeszéltük, hogy milyen sorrrendben hagyjuk “1 búvóhelyünket. Tisztában voltunk avval, hogy csak kevesen jutnak el közülünk északra, vagy a partizáncsoportokhoz. Először azokat bocsátottuk útnak, akik már egészségesek voltak. Lupe és én maradtunk egy kis csoporttal utoljára. Közülünk ketten olyan állapotban voltak, hogy nagyobb utat egyedül képtelenek lettek volna megtenni. / Lupéval néhány év múlva külföldön találkoztam. Elmondta nekem, hogy mi történt társainkkal. A betegszállítót elfogták. Az egyik súlyosan sebesült a végén vonakodott bennünket követni a szökésben. Ott maradt egy parasztcsaládnál. Azonban a másik, aki elvesztette a fél karját, a partizánok segítségéve! eljutott a falujába családjához. 16 Engem azonban az élet, barátom és tanítóm segítségével, erre a próbára készített elő. Nem első lépés volt, hanem hosszú és nehéz út. És ennek az útnak még sokáig nem lesz vége.
