Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-19 / 19. szám
& СышйЗ RIIDÉPRÁVO [тем яппи»1 TjfjOAtCu it АО V t*. г 4 w „Ne haragudjanak meg kedves újságíró elvtársnők, de megmondom én úgy ahogy van, az újságírót csak amolyan lótó-futó embernek tartottam. Csak jön, felír valamit a noteszába és már el is tűnik. Eleven újságírót akkor láttam először, amikor a közösbe léptünk és olyan búzát arattunk, hogy párját keresve sem talált az ember. Idejött egy elvtárs, kérdezgetett, mi meg hirtelen nem is tudtunk mit felelni. Csak később jutott eszünkbe, mi mindent kellett volna elmondani. Aztán eltelt egy-két év és egy kis baj kerekedett nálunk. Nem értettünk egyet a vezetőséggel. Persze ebből nem származott jó. De mi nem késlekedtünk sokáig, írtunk a szerkesztőségbe, írják meg a rosszat is, ha a jót megírták. Kijöttek a szerkesztők, nem is egy, de kettő. Akkor ismertem meg jobban a „mi“ újságíróinkat. Elmondtunk nekik mindent, jót is, rosszat is. ők pedig velünk együtt hozzáláttak a csomó kibogozásához. A végén mi magunk kértük, várjanak még avval a cikkel, egy év múlva írják meg. S egy év múlva ? Meg is írták, de olyan cikket, hogy a szövetkezet irodájában még ma is be van rámázva.“ Eddig tart K. Erzsi néni levele, amit lapunk 10. évfordulójára írt. Mi pedig a sajtó napját felhasználjuk arra, hogy egy kicsit az újságírókról is írjunk, hogy olvasóink jobban megismerjék őket. Igaz, ez egy kicsit szokatlan, mert újságírókról életükben nagyon keveset írtak még. ■ Ж asárnap kora délután. A kis falu főиЖ utcáján autóbuszok, rádiós-vágókocsik » és személyautók sokasága figyelmeztet, hogy célomhoz már közel vagyok. Mert ide igyekeztünk Izsópra, a szövetkezeti munka példát mutató kis falujába, ahol e szeptember elejei vasárnapon ünnepelte a tagság évi munkájának sikerekben gazdag ünnepét. E kis faluban nem először lehetünk szemtanúi a falu és város összefogása nagyszerű példájának. Erről a hasznos munkáról szeretnék beszélni, képben és Írásban számot adni. Akik a Csehszlovák Rádió magyar adásait szorgalmasan hallgatják, azok hiteles tanúim, hogy az utóbbi időben ez a nagy fontosságú intézmény megkétszerezte múltbani adási idejét, kiszélesítette • munkatársainak szűk gárdáját s tele ötlettel, újszerű próbálkozásokkal indult el a dolgozókat szolgáló útjára. Kibővítette hétköznapi adását s időpontját is a követelményeknek megfelelőbbé tette, a fő hangsúlyt — helyesen — a szombat délutáni és a vasárnapi órákra helyezte. Főleg a vasárnapi adással kedveltette meg magát a Csehszlovákiai Rádió magyar adása, amikor is színes, tarka összeállításban majdnem egész nap szól a csehszlovákiai magyar dolgozókhoz. A Rádió magyar szerkesztősége azonban nem elégedett meg ezzel, hanem arra törekedett, hogy a közönség részéről mutatkozó figyelmet személyes kapcsolatok megteremtésével is elmélyítse. így született meg egyik figyelemre méltó műsora, a ,, Bratislava i Randevú", melyet már nemcsak rádióból ismer a nagyközönség, hanem Szlovákia több városában és falujában a kultúrház pódiumáról is. A ,,Bratislavai Randevú” a közönség jelenlétében és közreműködésével jön létre. Zsoldos elvtárs, az izsapi szövetkezet elnöke így vélekedik: — Három esztendeje már annak, hogy a Rádió magyar szerkesztőségének tagjai felkerestek bennünket azzal, hogy munkánkban segítő kezet szeretnének nekünk nyújtani. — Bizony nagyon-nagyon sok segítséget kaptunk azóta a Rádió magyar szerkesztőségének dolgozóitól. Mi izsapiak tudjuk csak igazán, mekkora segítséget nyújtottak műsoraikkal, különösen abban az időben, amikor még nem jártunk az élen. Buzdltólag hatott, amikor rögtönzött előadásaikban megdicsérték jó dolgozóinkat és elmondták, hogy ez, vagy az a szövetkezeti dolgozó hogyan érte el jó eredményeit. A Dolgozó Nő olvasótáborának és szerkesztőségének nevében szeretettel köszöntjük Dénes Ferenc elvtársat, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagját, az Új Szó főszerkesztőjét 60. születésnapján, mely alkalomból Pártunk és kormányunk a forradalmi mozgalomban, főként a magyar nemzetiségű lakosság körében végzett áldozatkész munkájáért és a szocializmus építésében szerzett érdemeiért a Köztársasági Érdemrendet adományozta. Szívből kívánunk sok sikert és egészséget további munkájához! A HNB titkára is dicsérőleg nyilatkozik: — A kényelmes tag is másképpen kezdte a hetet, amikor vasárnap az iskola termében elhangzott vidám rádiós adásban a maga hibáiról hallott. A vezetőség és a tagság is, hogy úgy mondjam, megkapta, amit megérdemelt, mert a rádiósok közénk járva közelebbről megismerkedtek velünk s mint kívülállók, — de velünk tartók —, oda-oda mondogattak azoknak, akik hibáztak s megdicsérték azokat, akik azt megérdemelték. Három esztendeje már annak, hogy az izsapi szövetkezet és a Rádió magyar szerkesztősége között ez a szorosabb kapcsolat fennáll. A szövetkezet azóta nagy utat tett meg. Becsületes, dicséretes utat, melyre az egész ország felfigyelt. Szorgalmas munkájával az ország legjobb szövetkezetei közé küzdötte fel magát. Tavaly az elsőséget jelentő vörös zászlót is elnyerte s idén sem akar lemaradni, sőt úgy mondják, minden remény megvan arra, hogy nem kell a ranglistán helyet cserélniük, megmaradnak elsőnek. Ezen a vasárnapon, évi munkájuk és termelési eredményeik megvitatása alkalmából, taggyűlésükre eljöttek a patrónusok is. De nem egyedül, hanem két autóbusznyi művésszel érkeztek, hogy a tagsági ülés után vidám műsorral fejezzék be ezt a nevezetes vasárnapi délutánt. A taggyűlés szivet melengető pillanata volt, amikor a szövetkezeti asszonyok kedves szavak kíséretében átnyújtották Zsoldos elnöknek, az aratókoszorút. Nagy taps csattan, sokaknak a szemében megbúvik a könny, — bizony gyerekeink már hinni sem akarják, de az idősebb izsapiak jól tudják, más világ járt errefelé a múltban. Az aratókoszorú átadásával véget ér a műsor hivatalos része. Szétnyílik a színpad vörös bársony függönye, s Nagy Jenő elvtárs sorban bemutatja a színpadon felsorakozott művészeket, a ,,Bratislava! Randevú" szereplőit: Margita Cesdnyová államdljas művésznőt, о,а pftiVVflk Ft szó # "»nil //< A szocialista újságírók, nagy elődjeik, Julius Fuéik, Joika Jaburková és a többi hős újságíró nyomdokain igyekszenek járni, az ő szellemükben írtji „a népnek a népről“. S nemcsak írni, hanem értük, s velük harcolni a boldog holnapért, a szocializmus győzelméért. Mikor pedig sokan úgy látják, hogy az újságíró lót-fut, akkor valójában intenzíven dolgozik. Szeme, füle igyekszik mindent felfogni, amire munkájához szüksége van. Tegyük fel, hogy riportra indul oda, ahol szép eredményt értek el. Milyen lelkesen jegyzi fel az eredményeket, örül, hogy a lapon keresztül ilyen szép eredményt mondhat el sok-sok olvasónak. Ha pedig valahol baj van, mint a türelmes orvos kérdezgeti a „beteget“ és igyekszik megállapítani, hol fészkel a kór okozója, hogy azt fájdalommentesen eltávolíthassa. Harc a bürokratizmus ellen a jelszava s bizony mint mindazoknak az embereknek, akik a maradiság ellen harcolnak, nincs könnyű dolga. Az emberek gondja, baja sokszor feltárul előtte, azért hogy segítsen rajtuk. S ekkor hány éjszakán keresztül — amikor már mindenki letette a szerszámot — ő agyával, szívével dolgozik, önmagában újra meg újra átharcolja riportalanyainak harcát. Megkönnyezi más fájdalmát, szigorúan ítél a bűnös felett s minden tudásával segít az arra rászorulóknak. Az újságíró nem nyolc órát dolgozik egy nap, mert a jó újságíró számára munkája nem foglalkozás, hanem sokkal több annál, hivatás. a Szlovák Nemzeti Színház tagját, Kostyánszky Katit, a kelet-szlovákiaiak kedvenc énekesnőjét, Nagy Esztert és Lelkes Magdát, a Magyar Területi Színház művészeit. A nők után a férfiakra kerül sor, élükön az izsapiak kedvencével, Bálint bácsival. Nagy tapssal köszönti a közönség Frantiiek Zvarik operaénekest, a Szlovák Nemzeti Színház művészét, Somorjai Györgyöt, a Hadsereg Művészegyüttesének operaénekes-szólistáját, a Komáromi Területi Színház tagjait és nem utolsó sorban Farkas Jenőt és népi zenekarának tagjait. Farkasék rázendítenek egy, amolyan igazi ropogós talp alá való csárdásra s megindul a több mint kétórás műsor, melyben egymást követi a nevetés, mosoly és taps. Az utóbbiból adódik a legtöbb, mert az izsapiak hálás közönség. A vacsoránál Molnár Györggyel, a Rádió magyar szerkesztőségének vezetőjével találkozom és Nagy Jenő elvtárssal, a ,,Bratislava! Randevú" című műsor szerkesztőjével és rendezőjével. Szinte egyszerre kérdezik: „Nos, hogy tetszett?" Hogyan? — kérdem — Nagyon! Különösképpen pedig az, hogy ezek a rádiósok ilyen őszinte s szoros kapcsolatot teremtenek a tömegekkel. Ez egyik legfőbb kötelességünk — mondja Molnár elvtárs — ezért szorgalmazzuk a nyilvános hangfelvételeket. Hol voltak az elvtársak Izsap előtt? Más műsorral, más művészekkel legutoljára a Szenci-tavaknál, adja meg a felvilágosítást a rendező. Azt megelőzőleg szabadtéri előadást tartottunk Topolnikyban, küzel 3000 szövetkezeti tag jelenlétében. Jártunk már Rimaszombaton, Komáromban, Somorján, Dunaszerdahelyen, többször itt Izsópon, no meg Bratislavában. Fáradságos munka, de megéri. A kapitalista világban azt mondanák, jó reklám. Mi meg azt mondjuk, ez a legszebb rádiós munka. A nagyközönséggel, a dolgozókkal közösen készítjük a műsort, mert mi az ilyen nyilvános esztrádpkon a legfontosabb szereplőnek a nézőtéren helyet foglaló dolgozókat, szövetkezeti tagokat tartjuk, akiket bizony aktiv szereplésre is fel szoktunk kérni. A csillagok már rég feljöttek, de Izsapon még mindenki fenn van. A fiatalok táncra perdültek, az idősebbek meg Farkas Jenő és népi zenekarának hangversenyében gyönyörködnek s idézik Bálint bácsi vicceit, vagy a kedves művészek produkcióit. Én is e délután felejthetetlen pillanatait idézgetem. Idézgetem az élményeket, hogy kritikát mondhassak az Izsapon tapasztaltakról. Hogy szól az összegezés? íme: Dicséret annak a közösségnek, mely Így érvényesíti a szocializmus adta lehetőségeket. Kostyánszky Katalint négys: is megtapsolták az izsapiak Fr. Spáéil felvételei fi л рШпл ÚJ SZÚ finem ъ-Sze-Nje-Farkas Jenő, operaénekes hogy a nóta . Frantiiek Zvarik szavára figyel, jói sikerüljön A Magyar Területi Színház művészei a „Bratislavai Randevú“ keretében elő* szőr mutatták be tudásukat és művészetüket az izsapi színpadon
