Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-09-19 / 19. szám

1 sot 1 Так arm ám/ -раргШ Egyszerű emberek« munkások > A kék munkaköpeny nem árulkodik a ve­gyészmérnöki oklevélről, a Munkaérdem rendről. Keveset vall be arról,milyen fáradságos, amíg egy asszony megszerzi a cellulóz- és papírkészítő- szak­ember képesítést. Napjában néhányszor a verejték gyöngyei szántják arcu­kat, már észre sem veszik munkarészlegük forró levegőjét. Nyolcvan száza­lékuk kommunista. Olvassák és beszélnek a távlati tervről, — nemcsak azért, mert ez kötelességük. Sokat kell még gondolkozniok, tenniök, hogy nemzet­­gazdaságunk fellendítéséből kivegyék a rájuk eső részt. Pedig az sem csekély­ség, amit eddig tettek. Bonyolult gépberendezések, mérőkészülékek, hatalmas kádak és hőség mindenütt. Embert alig látni, de azért ha az erjesztőkádak­­nól kell valamit szabályozni, ellenőrizni a szesz fokát, vagy fel­fogni a szénsavat, — ott találhatók. Ha a szárítógép vasnyelve köpni kezdi a száraz takarmányfehérjét, zsákkal, lapáttal felké­szülve várják. Szesz, szénsav, takarmányfehérje... milliókat jelentő anyagok, amelyek azelőtt a Vág hátán menekültek kihasználatlanul о messzeség felé, szennyezték a vizet s óriási károkat okoztak víz­gazdaságunknak. A ruzomberoki Észak-Szlovákiai Cellulóz- és Papírüzemben még ma sem dicsekedhetnek azzal, hogy teljesen megoldották a cellu­­lózgyórtásnál fennmaradt hulladékanyag feldolgozását, de ha-Ludmila Kajaneková, az erjedt anyagot szivattyúzza desztillá­­lásra talmas lépést tettek előre. Nagy az emberi leleményesség, ha a sokéves gyakorlat, szakképzettség és munkaigyekezet olyan hév­vel párosul, mint annál a brigádnál, amely a XII. kongresszus részlégének címéért indult versenybe s melynek olyan tagja van, mint Ján Gejdos elvtárs, a szeszfőzde munkaérdemrenddel kitün­tetett vezetője. Kicsit szégyenlős, kamaszos mosollyal kezd beszél­ni, mert hát alapos magyarázatra van szükségünk, hogy miként függ össze a papírgyártás meg a fehérjetakarmány, a szesz, eset­leg a vanilie?- A cellulózgyártásnál a farostok 50 százaléka cukrok alakjá­ban marad fenn. Ennek kétharmadából erjesztéssel ipari célokra használt szeszt nyerünk, s legújabban az erjesztésnél keletkezett szénsavat sem engedjük a légbe. Napi 2600-3000 kg-ot bocsá­tunk élelmiszeriparunk rendelkezésére. S amiért Gejdos elvtárs tulajdonképpen az érdemrendet kapta, — a cukorból készített takarmányfehérjék gyártása - még mindig nincs teljesen meg­oldva. Az erjeszthetetlen cukorból gyártott, az állattenyésztésben kiválóan bevált, a tojás- és tejhozamot, a súlygyarapodást nagy­ban elősegítő szárított fehérjékből az eddiginél évi 20 tonnával többet kell gyártaniok. Célkitűzésük, hogy az 1965-ös évtől kezd­ve évi 4300 tonnával, az eddigi termelés 11-szeresével gazdagít­sák a takarmányalapot. S mindezt újítási javaslatokkal, az eddigi berendezéssel akarják elérni. A pártcsoport, a műhelybizottság és az egész kollektíva letárgyalta a megnövekedett feladatokat s kongresszusi vállalásukban már visszatükröződik ez a távlat. A 19 tagú brigád egyik tagja sem kételkedik megvalósításában. Gejdos elvtárs újítási javaslata idén is 5 millió korona megtaka­rítást jelentett s olyan munkamódszert, amelyet a fehérjék gyár­tásánál a szovjet szakemberek is elismertek és átvettek.- Van itt még rejtett tartalék — mondja. A munkafolyamatban, a veszteség nélküli termelésben s magunkban is. Módunk volna még vanilint, gumit gyártani a folyékony hulladékból, melyet a geológiai kutatásoknál is alkalmazni lehet. Célunk, hogy az érté­kes hulladék teljes feldolgozásával nemzetgazdaságunk gazda­gabb, a Vág pedig tiszta legyen. - Nézzék csak, így fogjuk fel az oxigént - kalauzol bennünket a sátorszerűen lefedett kádak­hoz, melyekből már nem illan el az értékes gáz. Ludmila Kaja­­nekovával belenézünk a fürdőmedencéknek is beillő, sárga, erjedt folyadékkal telt kádakba, melyekből desztillóció útján csapódik le a szesz, s Bodnár Olinka szinte meg is kóstoltatná a takarmány­­fehérjét, melyet buzgón zsákol. Várják az EFSZ-ek és állami gaz­daságok. Mire a laboratóriumba érünk, ebbe az alkimista konyhába, Frantisek Stopka mérnöknek már el is hisszük, hogy az erjedés átható szagát egész jól meg lehet szokni. Hévvel magyaráz, s bár egy szóval sem mondja, minden mozdulata elárulja, mennyire szereti a munkáját Amikor elvégezte a főiskolát, a fővárosban is maradhatott volna. De ő már a szünidőkben, a gyakorlati munkák idején megismerkedett a ruzombenki gyárral, ide kérte magát.- Még paradicsomot is termelünk — dicsekszik és az oxigén­töltő részlegre vezet át, ahol megértésben tanyáznak egymás mellett a mérő- és töltőkészülékek, a békés oxigénbombák és a virágzó muskátlik, dús indájú aszparáguszok, paradicsomok. Az oxigéndús levegő élteti, s Jozef Jariabka kompresszoros ápolja őket. Hogy fér össze az oxigénbomba és a virág, a műhelyablak­ban érő zöldség? Úgy, mint a papír és a szesz vagy takarmány. ÚJVARI MAGDA / Jón Gejdos elvtárs, a szeszfőzde Munkaérdemrenddel kitüntetett vezetője Frantisek Stocka vegyészmérnököt vonzotta a munka, amely mindig új távlatját nyújt. Olinka Bodnárévá, a XII. kongresszus részlegéért versenyző brigád tagja a takarmányfehérjéket fogja fel F. Spáőil felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents