Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-05 / 18. szám
NYÁRI HATÁRJÁRÁS Az időben betakarított gabona, a megkapált cukorrépa, a dúsan termő zöldség, az illatozó len és kender mind-mind mezőgazdasági dolgozóink, az asszonyok szorgalmas nyári munkáját dicséri. Öröm ilyenkor a határjárás. Levelezőink segítségével nézzünk hát szét azoknak a falvaknak a határában,ahol a jólvégzett munka az asszonyokat dicséri. Zalabai Ferencné írja Ipolypdsztóról: — Nálunk az idén később kezdődött az aratás, mint az előző években. De annál gyorsabb ütemben folyt aztán a munka, a cséplés, a betakarítás. Az asszonyok végzik a gabona tisztítását, egy nap alatt két és fél vagonnal tisztítanak ki, mégsem panaszkodnak fáradtságról. Kovács Vilmosáé, Baka Samuné, Pólya Ernőné, Balog Olga, Suba Vali, Halász Margit azon igyekeznek, hogy minél kisebb szemveszteséggel kerüljön fedél alá az idei kenyér. A ,,Dél-zempléni élet" szerkesztője, Paldgyi Lajos a bodrogi szövetkezetből küldte hozzánk tudósítását. Levelében a következőket olvashatjuk: Bodrog kicsiny község a trebisovi járásban, alig néhány száz lakosa von. Azonban annál jobbak, nagyobbak az utóbbi időben elért gazdasági eredményei. A kelet-szlovákiai kerületben elsőként teljesítették a gabona szerződéses felvásárlási tervét. Ennek a sikernek az eléréséből nagyrészt a szövetkezet női tagjai vették ki a részüket. A nőbizottság tagjai jártak az élen, akik mindössze tizenhármán vannak, de mégis annyit dolgoznak, mintha egyszerannyian lennének. Az aratást a bodrogiak nyolc nap alatt végezték el. Ezt annak köszönhetik, hogy a rend rakó nyergében a nők: Szalontai Piroska, Battyányi Ilona, Takács Margit és Szmolnicky Gizella férfiason dolgoztak. Megérdemlik, hogy jó munkájukat ne csak a helybeliek, de mi is megdicsérjük. Agócs Vilmos az uhorskei szövetkezetről ír levelében, ahol sokat segítenek a gépek. — Aki ismeri a mezei munkát, tudjc, hogy a len nyűvése nem könnyű munka. Bizony felhólyagzik annak a tenyere, aki 15 hektárnyi területen csomókba rakja a lent. Az előző években az uhorskei asszonyok tenyere is felhólyagzott. 4 Az idén azonban már más a helyzet. Gépek járják a lenföldet, és nyomukban vastag rendekben sokasodik a len — az asszonyok nagy örömére. A gép megszabadította őket a lennyűvés nehézségeitől. Az uhorskei szövetkezetben az idén 15 hektáron termelnek lent, a tavalyi eredményekre alapozva a reményeket, amikor 10 hektár lentermésért 174 ezer korona volt a bevételük. A valóban gyönyörű len azt ígéri, hogy várakozásaikban most sem fognak csalódni. Bácsi levelezőnk, Szabó Terézia a kertészeti csoport jó munkájáról számol be. — Kertészetünkben a lányok és asszonyok vidám kacagása már a kora reggeli órákban felveri a csendet. A dolgozók egy része csomagolja a zöldséget, a másik kapál, vagy öntöz. Ennek az állandó szorgalomnak az eredménye, hogy a zöldségtermelés féléves pénzügyi tervét százezer koronával túlteljesítettük. A dúsan termő zöldpaprika, paradicsom a következő félévre sem ígér rosszabb eredményeket. Az „Úttörő” szövetkezet kisgéresi részlegének asszonyai és leányai Dócs Jolán nőbizottsági tag vezetésével a kenyércsata ideje alatt éjjelt nappalló téve dolgoztak. hogy a szövetkezet aratási, illetve betakarítási munkálatait időben elvégezhessék. Berta János elnök köszönetét mond a nőbizottság tagjainak, hogy segítségükkel gyorsan és veszteségmentesen sikerült a betakarítást elvégezniük, tervüket 103 százalékra teljesíteniük — írta tudósításában Zelenák István perbenyiki levelezőnk. i7fíiíi Michelt>^rgé<Natá lében a követ — A Nová SbáJ-i fytgmi gazdaságban az aratás^vr^gabona betakarítás gyors elvégzése a kombájnosoknak köszönhető. Győri László, Ollári Aladár, Vörös Imre, a segédkombájnosok: Filkó Vince, Gacsal Lajos és Novák Jenő a gépek jó előkészítésével tervszerű munkával biztosították a betakarítás zavartalan menetét. Nővé Zámkyban szeptember elsején új, 18 tantermes és tornateremmel ellátott iskolát adnak át a tanulóifjúságnak. Ahhoz, hogy az iskolában szeptember elsején megkezdődhessen a tanítás, nagy segítséget nyújtott az Elektrosvit n. v. női kollektívája. Tamaskovics elvtársnő brigádokat szervezett, délutánonként 15—20 asszony járt takarítani az iskolába. A legderekasabb munkát a szocialista munkabrigád tagjai végezték. Az 523-as műhely két brigádja — Juriéeková és Patiová vezetésével három tantermet tett rendbe. Az iskola tanári kara köszönetét mondott nekik és virággal ajándékozta meg a két kollektívát. Felvételünkön az új iskolát láthatjuk. (Sol£art Mihály, Nővé Zámky) „TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT...” György alig várta, hogy már délután legyen. Csak félig figyelt a tanítóra, aki ma úgy látszik, elnézőbb volt vele szemben. Mert bizony, mi tagadás, Györgynek az utóbbi két évben nem ment sehogy sem a tanulás, A valamikor kitűnő diák ma csak kegyelemből bukdácsolt valahol hátul s bizony semmi reménye sem maradt, hogy az iskolaév végén felvegyék a felsőbb osztályba. De ma a fiút még a máskor olyan játszó kedvű társai sem zavarták. — Válnak, ma van a tárgyalás — adták egymás között tovább a hirt és ha lehet 14 éves kamaszoktól tapintatot várni, úgy ez azon a napon megmutatkozott a 9-ik B-ben. György az ablakból leste az anyját. Előbb ugyan úgy egyeztek meg, hogy a fiú elkíséri édesanyját a bíróságra, de aztán az asszony mégis másképpen döntött. Félt, hogy férje valami meggondolatlanságra vetemedik. Már a kapuból kiabálta, hogy a bíróság neki ítélte mind a két fiát. Korán lefeküdtek. A fiatalabb gyerek már két év óta a nagyszülőknél nevelkedett vidéken a s családi házban csak hárman maradtak. Az anya fiával egy kis szobában és a férfi a lakás többi részében. Most is el akarták kerülni a találkozást, mert ismerték a férfi természetét. Talán még csak be sem zárták az ajtót maguk mögött, mikor már felhangzottak a férfi bizonytalan léptei. Mint az utóbbi években olyan sokszor, most is ittasan jött haza. Egyenesen a kis szoba felé tartott és nem nyugodott addig, míg veszekedést nem provokált, amelynek a vége az lett, hogy összeverte az asszonyt s a fiú, aki anyja segítségére akart sietni, szintén megkapta a maga részét. György, miután másnap reggel az anyja munkába ment, csendesen mozgott a konyhában, hogy fel ne ébressze apját. Egy elővigyázatlan .mozdulatára az mégis felébredt és felelősségre vonta a fiát, hogy miért Jnem áll ő mellé. Szidta a volt feleségét, hogy elidegeníti tőle gyermekeit és korholta a fiút, hogy őt már nem szereti. Mikor a fiú válaszolni akart, előbb felpofozta, majd egy keze ügyében lévő gumicsővel verni kezdte a gyermekét. S mikor egy pillanatra eltávozott, hogy szíjat hozzon, György félelmében kiugrott a családi ház szerencsére nem magas első emeleti ablakából... Az ügyészség az asszonyt panaszával a Nemzeti Bizottság mellett működő népbírósághoz utasította. Senki sem hitte volna el ott arról az összetört, hanyagul öltözött, néha szinte összefüggéstelenül beszélő férfiről, akinek doktori címe és röviddel ezelőtt még felelősségteljes állása volt, hogy ennyire ki tud vetkőzni emberiességéből. — Az anyja mindennek az óka, ő izgatja ellenem a fiainkat, ő tiltja meg nekik, hogy velem tisztességtudóan beszéljenek, hogy engem szeressenek, hisz az apjuk vagyok — hadarja lesütött szemmel. — A magam bajával már nem is fordultam volna bírósághoz, a fiam részére kérek védelmet! — zokogja az asszony. S vele sír a vékony,, fejletlen kamaszfiú is, vastag szemüvege mögül ömlenek könnyei. Szegény. Vele egykorú pajtásai most a könyv fölé hajolnak, vagy a gyárakban éppen gépük egy újabb „csodatettét“ figyelik. Talán egyikük, másikuk az órára néz, szeretnének már hazamenni az övéikhez. Van e vajon ennek a Györgynek otthona, ahová vágyik? De a két szülő csak tovább vádolja egymást, kíméletlen szavakkal teregetik ki életüket a bíróság és gyermekük előtt. A gyermek vézna testét egyre jobban rázza a zokogás. — Emlékszem rá — szólal meg egyszer csak az egyik bírónő — emlékszem magukra. Kart karba öltve jöttek minden nap az iskola elé s a két fiú, mint szélvész száguldott karjaikba. Én abban az iskolában tanítok és mondhatom, ha ma így fest ez a gyerek, az csak egyedül a maguk hibája. Maguk jutatták az idegösszeroppanás szélére... A két ember lehajtja a fejét, hallgatnak. S az apa, alig hogy kimondja rá az elmarasztaló ítéletet, már ismét fogadkozik: „Meglátják, megmutatom, ha a fiúk betöltik majd a 18. évüket, megint csak engem fognak szeretni.“ Nem valószínű. Mert szeretetet, a szülők iránt való tiszteletet sem bottal, sem pénzzel nem lehet kierőszakolni. Nem bizony doktor úr! (EAS 18
