Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-08 / 16. szám
Tehervonat tolat a peredi állomáson. Nagyokat szusszantva elindul a mozdony, rövidet, éleset füttyent, aztán hirtelen lefékez. A három teherkocsi engedelmesen továbbgördül rendeltetési helyére. Erre vár Velek bácsi, a szövetkezet állatgondozója, meg többi munkatársa. Két vagon hízóborjút és egy vagon sertést indítanak ma útnak Trenéínbe, 2ilinára. A hizóborjakat ők nevelték, gondozták, etették és hizlalták olyan gömbölyűre, hogy öröm rájuknézni. Ma jó szívvel válnak meg tőlük, örülnek, hogy a felvásárló üzem I. A. osztályba minősítve vette át a gyönyörű állatokat. Ez nem kis eredmény. A szövetkezetnek jó hírnevet szerez, meg Vince Klára és Messzinger elvtárs kölcsönösen aláírják a szállító levelet, aztán indulhat a vonat Kedro felvételei 4 azoknak is, akik nevelték. Elismerésen kívül még szép prémium is üti a markukat. HÁROM VAGON HÚSSAL Hát nézzék, nem aranyos?- mondja Bendéné Élő leltár Messzinger Jenő elvtárs, a felvásárló üzem átvevője elmondja, hogy a peredi szövetkezetnek ezen a héten nem ez az első szállítmánya. Előző nap 100 darab szarvasmarhát szállítottak Bratislavába. De a sertésgondozók sem maradnak adósok. A hét elején ötven, ma pedig huszonhat darab 100 kg-n felüli hízót adtak a közellátásnak. Azt mondhatnánk, hogy négy férfi kevés vizet zavar egy olyan szövetkezetben, amelynek négyszázötven állandó dolgozója van. Ez a kis kollektíva mégis nagyobb hírnévre tett szert, mint bármelyik nagyobb csoport. Az egyik gyűlésen a XII. pártkongresszus előkészületeiről volt szó. Arról, hogy hazánk dolgozói ezekben a napokban tudásuk, munkájuk legjavát adják. A gyűlésen ott ült Velek Mihály bácsi is, munkatársaival együtt. Másnap sokat beszéltek a hallottakról. Elhatározták, hogy ők sem maradnak ki a kongresszust köszöntő dolgozók soraiból. Hiszen jó az egyetértés közöttük, mindegyikük becsületesen végzi munkáját. Az ilyen kollektívában lehet tervezni, és eredményt elérni. Szó ami szó, Velek bácsiék akkor azt mondták, ha ők egyszer felajánlást tesznek, az legyen férfihez méltó vállalás. Számolgattak, tervezgettek, végül kimondták: három vagon marhahússal teljesítik túl a szövetkezet évi felvásárlási tervét. Akkor talán akadtak olyanok is, akik kételkedtek, de ma már a kis kollektíva tettekkel bizonyít. — Még egy vagon hús — mondja Mihály bácsi, — aztán teljesítjük az évi tervet. A pártkongresszusig meg becsülettel eleget teszünk ígéretünknek is. Azt is megnéztük, kik gondoskodnak a hizóborjúk utánpótlásáról. A borjak gondozásában Bende Matild tartja a rekordot. 60—80 darab borjút gondoz. Átlagos napi súlygyarapodásuk ▲ Nem mindig könnyű a síilajvé* rű állatokat engedelmességre bírni I 80—90 dkg. Némelyik borjúnál eléri a napi 100—110 dkg-ot is. Férje is állatgondozó. Az elmúlt év végén 10 ezer korona osztalékot kaptak. A szövetkezet megbecsüli Bendéné munkáját. A télen Karlovy Varyba küldték üdülni. A fehérre meszelt, tiszta istállóban a szép, gondozott borjak, a hófehérre súrolt tejszűrő asztal mind arra vall, hogy Bendéné szereti a rendet. Kardos asszony, nem tűr hanyagságot. Ezért választották be a szövetkezet vezetőségébe is. — A borjak éppúgy megkövetelik a tisztaságot, a jó kosztot, mint a kisgyerekek. Csak akkor nőnek, gyarapodnak, ha nem bánnak velük mostoha kézzel, —r mondja Bendéné. Igen, az állatoknak jó gondozásra, kiadós takarmányozásra van szükségük. A peredi szövetkezetben sokat törődnek a takarmányfélék biztosításával, elegendő siló és szemestakarmányuk van. Ez a takarmánykészlet az elért eredmények alapja, így azután nem maradnak adósai az államnak, a népnek. Proksz Eta
