Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-25 / 15. szám
Д! X Csemadok Központi Bizottsága az Országos Dal- és Táncünnepélyt a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére ez évben is Gombaszögön. Gömör festőién szép völgyében rendezte meg június 30—án és július 1-én. Az „Emberiség, szabadság, béke" c. Laterna magica modern műsorával kezdődött az ünnepély. E műsor eszmei mondanivalója egyben kérdés is: Emberek! Gyűlölitek a háborút? Gyűlöljétek hát még jobban I Szeretitek az életet? - Szeressétek hát még jobban! Értékeljétek, őrizzétek éberen a jelent, a jövőt. Szombaton éjjel a „Lakodalom van a mi utcánkban" című műsorban a különböző népi együttesek féld ogozásá ban élénk színekben tárultak elénk a lakodalmi szokások. A táncokat és énekeket kisszfnpadon tábortűz mellett, és bengáli fénnyel világítva mutatták be. Lírikus jellegénél és ügyes összeállításánál fogva ez a műsor bensőségesen kedves benyomást tett a nézőkre. Az ünnepély második napja vasárnap délelőtt az „Úttörő—táborban" című műsorral kezdődött. A reggeli ébresztőtől, tornától kezdve, egészen a lustálkodók rendre neveléséig és az esti tábortűz rakásig, sok kedves és mókás jelenet közepette ismerte meg a néző az úttörőtábor varázslatos életét. A vasárnap délelőtti ünnepélyt a „Népművészeti ünnepi műsor I. rész" című műsora egészítette ki. Ebben a részben is sok fejlett tánccsoport és szólóénekes szerepelt sikeresen. Vasárnap délután a „Szövetkezeti zárszámadás" című műsorban pedig a különböző mezőgazdasági munkálatokat kifejező táncokat láthattuk. Továbbá a földművesszövetkezetekben adódó, gondokkal küzdő és a jól végzett munka utáni örömteli zárszámadást ünneplő tagság vigadozósának lehettünk szemtanúi. Szállt a nóta, ropták a táncot Csendül lány a nóta, perdül Néhány szép virágszál a tarka csokorból A „Népművészeti ünnepi műsor II. rész” című műsorban szintén vasárnap délután, a legjobb tánccsoportok, énekkarok, valamint szólóénekesek mutatkoztak be értékes műsorszámokkal. А IV. Országos Dal- és Táncünnepély vasárnap este a Magyar Népművészeti Együttes és a Lúcnica legjobb műsorszámoinak bemutatásával ért véget. A fentebb felsoroltakból látható, hogy a több mint tízezerfőnyi közönségnek volt mit végignézni s a változatos tartalmú műsorokban mindenki megtalálta a neki legjobban tetsző dalokat és táncokat. Kasza Ida HELYES ÚTON Az utóbbi időben sokat vitáznak nálunk az újságírási formákról. Ha valaki nem érti meg egy-egy új, modern prózai alkotás mondanivalóját (mert a cselekményre csupán utal, vagy gyöngén kifejtett cselekménye van) és rövid, csattanós, azzal intézi el fölényesen, hogy ez „újságírói“ próza. Ezt a szó rossz értelmében gondolja. Tulajdonképpen tévesen, hiszen az értéket gondolják hibának. Életünk gyors tempóját ma csupán a rövid irodalmi alkotások, az újságírói próza tudják változatosságában és sokszínűségében híven tükrözni, jobban, mint bármilyen más irodalmi alkotás. Szerencsére, ilyen kijelentéseket az újságíró rajzokkal kapcsolatban még nem hallottunk. Akinek mégis eszébe jutna ilyesmi, elég, ha megnézi Várakozó Ottó képzőművész kiállítását, meggyőződhet állításunk helyességéről. Várakozó Ottó kiállított müveinek túlnyomó többségét (mennyiségben és minőségben egyaránt) a rajzok alkotják. Finoman csiszolt rajzaiban Várakozó tömör kifejezési módot talált. Az időszerű politikai rajzokban és a többi kiállított alkotásban világos, érthető nyelven komoly társadalmi mondanivalót találunk. Várakozó sajátos kifejezési módja hazai karikatúraművészetünket kellemes, költői árnyalattal, a mű gondolatát markáns kifejezésre juttatásával gazdagítja. Az ö kifejezési módja nemcsak megjeleníti, de ki is emeli a mondanivalót. Ez hazai művészetünkben nagyon figyelemre méltó, hiszen lapjainkban gyakran találkozunk még semmitmondó rajzokkal. Nyári motívumai, lapjainkban közölt karikatúrái, környezetrajzai egyszerű, ízléses, célszerű elrendezésükben — Ígéretesek a jövőre nézve. Hiszen rajzai közvetlenséget árasztanak és az ábrázolt környezet, a tárgyak alapos ismeretéről tanúskodnak. Várakozó Ottó alkotásaiból kitűnik, hogy a „csípős" mondanivaló kifejezésre juttatásánál is a kellő pillanatban ábrázolja a jelenségeket. Kiállított olajfestményei csak kiegészítik helyes beállítottságát. Az ábrázolás egyszerű formája, a világos, csaknem finom színárnyalatok üde, tiszta hatást keltenek. (Tengerész, Akt, Kisleány). Ahhoz, hogy egy művész nagyot alkosson, nem kellenek széles vásznak, hatalmas méretek. Csupán meg kell találnia önmagát és a helyes kifejezési módot. És Várakozó Ottó ezt megtalálta. Eudovit Petrovskfi Olvasóink előtt már bizonyára nem ismeretlenek Várakozó Ottó rajzai, hiszen elbeszéléseink és gyermekmeséink illusztrációinak nagyrészét ő készítette. Bájos mese-rajzai azt bizonyítják, hogy művészetével a gyermeki lélekhez is megtalálta az utat. 7 a) Móricz Zsigmond: A fejsze QVS9 A b) Zsíros István: Hajnalodott c) Rényi Magda: A pitypang és a kisleány
