Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-24 / 2. szám
'Г 'Sí A nyugatnémet szülészorvosok az utóbbi időben egy szörnyű dologra lettek figyelmesek. A szokásosnál egyre több nyomorék gyermek született. Ezeknek az újszülötteknek a végtagjai görbék voltak, mintha már az anyaméhben reuma kínozta volna őket, vagy ami még szörnyűbb — teljesen hiányoztak. Tíz hónap folyamán, a krefeldi állami gyermekklinika igazgatója, Dr. Hans-Rudolf Wiedemann tanár, csak az ő klinikáján 13 ilyen esetet figyelt meg, míg azelőtt tíz év alatt csak négy gyermeket kezeltek, akik hasonló hibával jöttek a világra. A tanárnak, egészen rövid időn belül 95 hasonló eset jutott tudomására Nyugat-Németország minden részéből, pedig a legtöbb helyen hivatalos jelentés még nem állott a hatóságok rendelkezésére. Dr. Wiedemann valami ismeretlen járványos kórra gondolt. Nemsokára rájöttek a „kórokozóra“ Is. Egy másik neves hamburgi orvos ,,verte félre a harangokat“, figyelmeztetve a lakosságot, ne használja többé az egész országban elterjedt, ártalmatlannak hirdetett és minden orvosi előírás nélkül terjesztett „Contergan“ nevű altatószert. Mint kiderült, sok esetben, különösen váratlan bénulásoknál, az utólagos vizsgálat kiderítette, hogy a páciens ezt a szert használta. De a hatóságok nem léptek közbe, s az előállító cég, a „Chemie Grünenthai GMBH“, pedig hallgatott. Most sem cáfolt, egyszerűen csak egyik napról a másikra bevonta a gyógyszert a forgalomból. Nem is tiltakozott, hiszen már 1959 óta tudomása volt arról, milyen felmérhetetlen veszélyt rejt magában készítménye. De a gyártulajdonosok „lelkiismeretét“ egy sokkal ismertebb és hatékonyabb valami nyugtatta meg és hagyta aludni altatószer nélkül is: A PÉNZ. Rendőrségi riadóautók tömege üldözött egy őrült gyorsasággal száguldó személyautót az amerikai Arizona város utcáin. A gépet egy majom vezette — hangos éneklés és vad ugrándozás közben. Mikor a rendőröknek már-már sikerült az autót megállítaniuk, a majom a fejéhez kapott, lehúzta álarcát, mely mögül — Bob Maxwell komikus tűnt elő. Bobynak ugyan alaposan meggyűlt a baja a hatóságokkal, magas pénzbírságra ítélték ezért a „tréfáért“, de ez őt nem izgatja. Lesz miből kifizetnie. Ugyanis azóta abban a színházban, ahol fellép, minden jegy jó előre elkel ... Nyugat-Németországban már talán nem lehetne ilyen módon népszerűségre szert tenni. Ott bizony igényesebbek az emberek! Másképpen kell rájuk hatni . . . íme, egy hirdetés, melyet az Evangélikus Rádiótársaság tett közzé a „Wetzlarer Neue Zeitung“ hasábjain: „Jézus Krisztus Érted halt meg! Mit teszel Te őérte? Melyik fiatal lány volna hajlandó az Úrnak egész nap szolgálni? Azonnali hatálylyal több hivatalnoknőt felveszünk. Feltételek: 1. Feltétlenül hinni Jézus Krisztusban. 2. Tökéletesen gépírni.“ Mondd meg, milyen reklámnak „dőlsz be“, s én megmondom, hogy melyik országból származol. Talán így lehetne a közismert közmondást aktualizálni — a tőkés országokra nézve, nemde?! (se) 8 A Г gyertyától — a szépítőszerekig Kozmetika, n. p., Hlohovec. A kapu felett csillog az üzem nevét hirdető tábla. Az épület felett büszkén ágaskodik a 60 méteres kémény. Valamikor még az Erdődy grófok idejében alapították a gyertyát gyártó kicsi, városszéli manufaktúrát. A mai üzem története a felszabadulással és az államosítással kezdődött. Új munkatermeket építettek, a munkát gépesítették. Megszüntették a parafin mérges kigőzölgését. A hajdani kétféle gyertya gyártása helyett ma 18 fajtát gyártanak. Ezenkívül samponok, sósborszesz, parafínos arcápolószer és a textilipar számára viaszos készítmények kerülnek ki a hlohoveci kozmetikai üzemből. Kik azok, akik az Erdődy gróf szolgálatában álló tüdőlbajos, robotoló munkások helyét elfoglalták? Kik most oz újjáépült üzem új dolgozói? Hornová igazgatónő büszkén beszél az üzem asszonyairól. A dolgozók nyolcvan százaléka nő. Az igazgató, az üzem egész vezetősége asszonyokból áll. — Nincs rájuk panasz, mindig megállták helyüket a munkában, — mondja. - Csak oz öntőknél volt sok veszekedés. Itt ugyanis gyakran javításra szorultak a gépek, s az egyik műszak nem akarta átvenni a másiktól a javítás alatt álló gépeket. Pedig rendbehozásuk sokszor 3—4 órát is igénybe vett. Szóval a munkájukra nem volt panasz, mégis, az egymáshoz való viszonyuk rossz volt. De Bednárik elvtárs, a FSZM üzemi bizottságának elnöke azzal a javaslattal állt elő, hogy az öntőknél szocialista munkabrigád címért versenyző csoportokat kell létesíteni. Meggyőzte az asszonyokat, akik be is kapcsolódtak a versenybe. 1959-ben, amikor a rossz anyagellátás miatt késtünk a tervteljesítéssel, az öntő-részlegben dolgozó nők éjt-nappallá téve dolgoztak, hogy behozzák a lemaradást. 1960-ban mind a két kollektíva elnyerte a büszke címet. Azok az asszonyok, akik azelőtt csak saját érdekeiket tartották szem előtt, húzódoztak a társadalmi munkától, a HNB aktivistái lettek, mint pl. Petráková elvtársnő. A dolgozók bizalmából nemzetgyűlési képviselővé választották Závodská elvtársnőt s népbíróvó Bilik elvtársnőt. Ezt az új emberré formálást a szocialista munkabrigád nevelő erejének köszönhetjük. Nemcsak egymáshoz, de a társadalomhoz, hazánkhoz való viszonyuk is megváltozott. Nagyobb felelősségérzettel dolgoznak, élnek. Megtanulták, hogy munkájukkal ők is részesei a szocializmus építésének. N. BALCOVÄ ^/Ogyne legyen 5aía n/Váhom, ez a dél-szlovákiai kis város az utóbbi időben sokat gyarapodott jelentőségben, terjedelmében. Hazánk egyik legnagyobb vegyi gyára épül a város mellett, amely üzembehelyezése után, mezőgazdaságunk számára termeli majd a magas hektárhozamok eléréséhez nélkülözhetetlen műtrágyát. Egy ilyen nagy üzem felépítése nemcsak sok örömmel, de sok gonddal és fáradsággal is jár, mind az építkezés dolgozói, mind a város részéről. Új lakóházak emelkednek a magasba, új emberek jönnek a városba. Mindez nagyon megnöveli a követelményeket a közszolgáltatásokat nyújtó üzemek munkája iránt. Hogyan tesz eleget ennek a követelménynek a város közszolgáltatási vállalata? Lépést tartanak-e a város ipari fejlődésével? Ezekre a kérdésekre kérünk választ Psotka elvtárs vállalati igazgatótól, és Papp elvtárs ökonomustól. — A közszolgáltatás sokat fejlődött, kiváltképpen az utóbbi másfél év alatt, — tájékoztattak az elvtársak. — Ezt mutatja az is, hogy a vállalat dolgozóinak számát a tervezett nyolcvanötről százharminckilencre növeltük s így a múlt évi tervet már november 10-re teljesítettük és 350 ezer koronával túlszárnyaltuk. Jó munkájukkal jó hírnévre tettek szert s a város dolgozói elismeréssel beszélnek róluk. Erről tanúskodik a JNR vörös vándorzászlaja is, amit a második negyedévi terv teljesítéséért kaptak. A vállalat egyre jobban bővül. A közszolgáltatás elsősorban a dolgozó asszonyok munkáját könnyíti meg. Például a fehérnemű és férfi ing javításon kívül a szabás-szolgálatot is bevezették, amely csakhamar nagy népszerűségre lelt az asszonyok körében. A vállalat dolgozói az üzemek fejlesztése során, szorosan együttműködnek a lakossággal. Ezzel kapcsolatban már számos értekezletet tartottak. Sok minden szóba kerül egy ilyen összejövetelen. A legfontosabb, hogy a kívánságokat, javaslatokat tettek kövessék. Ily módon kerül sor az új mosoda létesítésére is, melyet a közel jövőben adnak át rendeltetésének; azonkívül autómosó üzemük van a város szélén; valamint megszervezték a lakástakaritó szolgálatot is. — Az utóbbi hetekben különösen sokat tárgyaltunk üzemeink fejlesztéséről — módja beszélgetésünk végén Papp elvtárs — a közel jövőben ugyanis több milliós befektetéssel megkezdjük egy nagy közszolgáltatási központ építését. Reméljük, hogy a szolgáltatások összpontosításával sikeresen megbirkózunk az egyre fokozódó igények kielégítésével.
