Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-18 / 8. szám

Szásenkának nem törték össze gyermekkorában a csontjait, azonban mégis úgy hajladozik) mintha gumiból lenne. Persze, a laikus véleményével nem elégszik meg, s ezért tükör előtt próbálja és el­lenőrzi teljesítőképességét. ,,Forverc" ... A fényképezőgép előtt nem vallott szégyent Venco - megállt a levegőben Morénkénak, a legfiatalabbnak a ,,6 Dvorak" kö­zül, a „spárga" igazán gyermekjáték. Majd meg­látják nyáron, ha majd megérkezik a cirkuszi Jfelriäjd InegjöM cite Foto: TÓTH SÁNDOR A hatalmas terem egyik sarkában drót­kötél feszül. Egy kislány sétál rajta piros tornanadrágban. Közepéig jut el, majd megbillen, s — zsupsz! — már lenn is van a parketten. Körülötte furcsán öltözött kis csoport vitázik. A fal mellett egy férfi és egy asszony mutogat valami szokatlan moz­dulatot egy hároméves formájú kislánynak. A nyújtó tetején nyilván uzsonnáját fo­gyasztja egy feketetrikós szőke szépség, mintha a földön- nem volna kényelmesebb... Szőnyegek, bőrpárnák, szokatlan tornasze­rek hevernek köröskörül. Egykerekű kerék­párját hajkurássza valaki körbe-körbe a teremben. A levegőben ismeretlen, szokat­lan hangzású szavak röpködnek: forverc, lauf... Ezt a cirkuszt! Hát bizony cirkusz van itt, kérem, ha nem is sátor alatt, hanem Prága gyönyörű történelmi palotáinak legszebbikében, a Waldstein-palota egykori lovagtermében. Légtornászok, artisták, kötéltáncosok, egyen­súlyozóművészek és bűvészek találkoznak itt naponta. Csillogó-villogó kosztümjeiket, hangzatos művésznevüket otthon hagyva, mint egyszerű Jirkák, Mirkák, Sztaskák, vagy Vasekok gyakorolják mindazt a sok mutatványt, mellyel a cirkuszokban találko­zunk. A legsikerültebb mutatvány is kiöregszik, elavul egyszer. At kell dolgozni, fel kell frissítem. Hát még ha az artistát elhagyja a partnere, partnernője, az bizony felér egy földindulással — hónapokba telik, amíg az új partner beletanul a bevált fogások­ba és mozdulatokba! Az artistánál a próba és gyakorlat sokkal fontosabb, mint a szí­nésznél, ezért nem csoda, hogy a Cseh­szlovák Cirkusz Nemzeti Vállalat artista­­központjának prágai tornaterme naphosszat komoly művészi munka színhelye. A sült galamb nem hull az égből - még a cirkuszok tájékán sem. Ma már egy artista-szám felépítését sem bízzák a véletlenre. A cirkuszok programját — ha egyelőre mint kültagok is — a legkiválóbb cseh rendezők, kosztümtervezők, koreográ­fusok állítják össze. Neves színművészek — Lipsky, Smejkál, Dusil — foglalkoznak a színházi és televíziós rendezéseken kívül a oirkuszok művészi színvonalával.- A csehszlovák artisták nagyon kereset­tek az egész világon, — mondja Rudolf Ti­chy, az artista-központ vezetője. Jómaga is részt vett két évvel ezelőtt azon a cseh­szlovák cirkuszi turnén, mely kilenc hóna­pon át 85 művészével Japán és India szá­mos városában fantasztikus sikert aratott. Azóta nyitva áll előttük a világ minden nagy cirkuszának és varietéjének kapuja. Mostanában például a „6 Bertini" művé­szetében gyönyörködik Amerika: népe. Egy­kerekű biciklijükön csodálatos teljesítmé­nyeket nyújtanak, s gázsijuk egy-egy film­színész jövedelmével vetekszik dollárviszomy­­latban is. Egyéves tengerentúli szerződésü­ket valószínűleg még egy évvel megtoldják. Persze — ha a honvágy nem veszi le őket a lábukról! Valaha az artista az ötödik kerék szere­pét vitte a művészéletben. És ma? Április elsejével például 18 tagunk ment nyugdíjba — ötvenéves, vagy még fiatalabb korban. Akár a balett-táncosok. Kíváncsi voltam, milyenek a kereseti vi­szonyok. Vajon ki keres többet — a lég­tornász, vagy a bohóc? Megtudtam, hogy a legutóbbi kiértékelésnél az Európa-cir­­kusz állatszelídítőnője kapta a legtöbb pontot. Oroszlánokat és tigriseket idomít - kétezer ötszáz korona a fizetése. Rudolf Tichy szülei cirkuszi artisták vol­tak. Maga is az. Fia iránt érdeklődöm. A hadsereg Vít Nejedly együtteséiben tán­col. Habár egész artistanemzedékek van­nak hazánkban is, nem telik ki belőlük hat állami cirkuszunk művészlétszáma sem. Ez­ért 1951 óta külön tanfolyamokon képezik ki az új artistajelölteket az önként jelent­kezők soraiból. A Szovjetunióban, ahol ma a világ legelső artistái működnek, már 30 év óta áll fenn hasonló artistaiskola. — Mikor első ízben hirdettünk az újsá­gokban, magunk is meg voltunk lepve, hogy ki mindenki sejt gyermekében lég­tornász-, vagy kötéltáncos-tehetséget. „Ezer ördög van ebben a gyermekben, nem bí­runk már vele, biztosan jó bűvész lesz” — 6 így ajánlotta fiacskáját egy anya. Ez per­sze nem elég, mert a mi mesterségünkhöz fegyelem, kitartás, türelem és műveltség kell, — mondja Tichy. Hetenként kétszer tizenöt 10—14 éves gyerek sajátítja ki magának a volt lovag­termet. Ök képezik az „utánpótlást". Ma még csak kétszer egy héten foglalkoznak velük, jövőre talán megnyílik végre a Prága melletti artistaintemátus is. Most is, ami­kor visszatérünk a tornaterembe, szorgal­masan gyakorolnak a fiatalok a tréner fel­ügyelete mellett. „Sztár" is van már kö­zöttük — komoly szerződése van a prágai Alhambro-varíetében. Szása Svadlenová. Gyors- és gépírást tanult a középiskolában, artistatudományt a Waldstein-palotában. Hivatásul az utóbbit választotta. A terem túlsó végén az „öregek" trení­roznak. A Japánt megjárt „6 Dvorák" há­rom fiatalabbja. A 16-éves Sztánya már harmadszor dobta át a 15-éves Vencot Ká­sának. Venco azonban nem tud megállni a 21 éves Kása jobb talpán. Vörösek mind a hárman — ketten a méregtől, Venco pe­dig a fáradtságtól. Órákig gyakorolnak na­ponta. Áprilisban már útra kell a cirkusz és a „6 Dvorák" új számmal lép fel. Ika­rusz) játéknak nevezték el — s Szlovákiá­ban lesz a bemutatója. Marenka, a 7 éves kis vakarcs, át-átkacsint testvéreire, ő a hatodik Dvorák, de egyelőre szorgalmasan gyakorol a többi gyerekkel. Venco maga­biztos: — A közönség előtt bizonyosan talp­ra esem, — jelenti ki és szívélyesen meghív szlovákiai premierjére. Sok-sokezer árát gyakorol az artista, míg „szám" lesz belőle, míg mélyen meghajol­hat a megérdemelt tapsra. — Hamarább szerzi meg a medikus a diplomáját, mint ahogy például egy bűvész kitanul, s még akkor sem biztos, hogy „szám" lesz belőle, — mondja Tichy. — Nehéz kenyér az ar­tista-kenyér, de mi azért mégsem hagynánk ott a porondot az egész világért sem I Ki is állíthatná ezt több joggal, szavahi­hetőbben, mint ő, aki ezt az életet éli év­tizedek óta?! Soós Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents