Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-09 / 1. szám
Mint a Dolgozó Nö régi olvasójának, engedjék meg, hogy hozzászóljak a laphoz. Látom, hogy „Ifjú szemmel" címen rovatot nyitottak a fiatalok számára. Nagyon helyeslem a szerkesztőségnek ezt a cselekedetét, mert bizony sok baj van a mai fiatalokkal. A mi falunkban is jócskán van belőlük a szövetkezetben, de csak a nevetgélésen, meg a szórakozáson jár az eszük. Azt kérték, hogy ifjúsági munkacsoportot alakíthassanak. Hogyan engedhetné ezt meg a szövetkezet, hogy egy rakáson elkönnyelműsködjék a munkát? Csak öltöznek, meg televízióznak, moziba járnak. Sok mai lány azt se tudja, hány ruha van a szekrényében. Bezzeg, az én koromban ki sem egyenesedhetett a lányok dereka, volt mit csinálnunk látástól vakulásig. Ezek? A múltkor kinevettek, amikor mondtam, hogy tizennyolc éves koromban csak egy pár cipőm volt. Milyen volt, tűsarkú, vagy stamperlisarkú? — kérdezték. Nem tudják ezek, hogy mi a munka. Hát legalább, ha a múltat nem ismerik, magyarázzák meg nekik, mit kell csinálniuk. Ne akarja mind az „urat" játszani, meg az irodába beülni, ha kijárt egy két iskolát! Dolgozzanak! Csak arra vigyázzanak, ne adjanak nekik olyan nagy szarvat, hogy az „öregek idegenkednek az újtól”. Úgyis sokat okoskodnak, pedig mégcsak most bújtak ki a tojásból. Hol van nekik olyan tapasztalatuk, mint nekem, meg a többi asszonynak, aki harminc év óta minden tavasszal répát egyelek, kukoricát kapálok! Én már csak tudom, hogy kell odavágni a kapával, hogy a gyom kipusztuljon. Ezek? Azt szeretnék, ha kapálni se kéne. Hogy majd a vegyszerekkel! Hát csak tanítsák őket rá, hogy ha iskolát jártak is, dolgozni kell! KARIKA JÓZSEFNÉ A szánkó születése Palkó egészen kimelegedett a nagy munkában. Hogyisne! Végigmosta, majd szárazra törülgette a padlásról lehozott szánkót, aztán bekente valami folyadékkal a léceket, amitől szépen kifényesednek. De jó lesz majd szánkózni rajta, ha leesik az első hó! Amikor Édesanya belépett az előszobába, mindjárt látta, hogy Palkó alaposan elmerült a nagy munkában. Kicsit gondolkozott, aztán hirtelen eszébe jutott valami. — Mondd, Palkó — kérdezte, — gondolkoztál-e már azon, hogy miként születik a szánkó? Hűha! Csillant fel Palkó szeme. Ez aztán érdekes kérdés. Szünetet tartott a nagy munkában, leült a szánkóra. Édesanya pedig elkezdte: — Olyan régen született a szánkó, hogy nem is tudom megmondani, mikor. Akkor még nem volt villany, nem volt autó, nem volt ház, de még a ruhát sem ismerték az Csodálkozva álltak meg az emberek, ilyet még nem láttak, eddig mindig a vállukon vitték a fatörzseket, most meg megy magától... Siettek utána. A fatörzs megakadt egy nagy kőben. Odamentek hozzá, nézegették, bökögették, s nosza! Egyszerre csak megint elindult a fa. Most már vidáman szaladtak utána, s ha megakadt, csak löktek rajta néhányat, máris qsúszott tovább. — És hogyan volt tovább ? — kíváncsiskodott Palkó. — Azután sok-sok év telt el — mesélte Édesanya —, amíg talán éppen egy ilyen kis lurkó, mint amilyen te vagy, Palkó, lökdösés közben nagyon meg találta markolni a fatörzs egyik ágát, s azzal együtt lecsúszott ő is egy darabig a hegyoldalon. Először megijedt, de legközelebb már készakarva ült fel a csúszkáló fára. Láthatták ezt a vadászok, aztán megpróbálhatták: hátha a vadászszákmányt is rá lehet ültetni egy ilyen csúszkáló fatörzsre ? emberek, meg a vasat sem. Hogyan történhetett a szánkó feltalálása ? Nem lehet biztosan tudni, de figyelj. Most gondolatban egy kicsit utazni fogunk... S máris ott voltak abban a világban, amikor őseink még ruha helyett állati bőröket akasztottak testükre, hogy védekezzenek a hideg ellen. Néhányan éppen a hegytetőn jártak, kidőlt fákat kerestek, hogy elcipeljék barlangjukhoz. Találtak is egy hatalmas fatörzset. Nagy morgás közben nekirugaszkodtak, s ahogy egy kicsit megmozdították, a hatalmas fatörzs megcsúszott a fehér havon, s magától kezdett lefelé menni a hegyről. S egyszer csak ez is sikerült! Aztán rájöttek arra, hogy ha faháncsból köteleket fonnak, azokat rákötik a fatörzsre, akkor már irányítani is lehet. Sőt, sík vidéken, vagy éppen emelkedőn is könnyebb így húzni az elejtett vadat, mint háton cipelni. De figyelj csak! S gondolatban hirtelen megint ott találták magukat a hegyoldalon. Néhány ember hatalmas állatot emelt fel egy kidőlt fatörzsre, aztán megfogták a háncsköteleket, s húzni kezdték a furcsa alkotmányt. Igen ám, de az ágak miatt minduntalan megakadt az egész. Sok tanácskozás után elkezdték letördelni az ágakat. Minél kevesebb ág maradt a fatörzsön, annál hosszabb utat tehettek meg, mielőtt újból elakadtak volna valami sziklában, vagy másik fában. Hej, nagyon megörültek, s örömükben valamennyi ágát letördelték. Igenám, csakhogy ekkor egyszeriben oldalra fordult az egész alkotmány, s leesett róla az elejtett vad. Az emberek ismét tanácskozni kezdtek, vitatkoztak, mutogattak — De hát miért nem jöttek rá — kiáltott fel izgatottan Palkó —, hogy ha két ilyen fát összekötnek, akkor az nem feg oldalra borulni! — Hohó, Palkó —, akkor ez nem volt ám olyan egyszerű, mint te most elképzeled Minden új gondolatért, minden új eszközért, akármilyen egyszerű volt is az, kezdetben nagyon meg kellett dolgozniuk őseinknek De telt—múlt az idő, s ezt is kitalálták. Amikor aztán már volt szerszámuk, akkor már nemcsak letördelték az ágakat, hanem a kérget is leszedték kezdetleges baltájukkal a fatörzsről, hogy simábban csússzon. Aztán arra is rájöttek, hogy ha nem közvetlenül egymáshoz kötik a törzseket, hanem kissé távolabb, akkor még biztonságosabb lesz a jármű, vékonyabb ágakat használhatnak, s még több terhet, nagyobb állatot is rá lehet tenni. Aztán megtanulták azt is, hogy ha olyan fákat választanak, amelyeknek az eleje kicsit a magasba emelkedik, mint a te szánkód eleje is, Palkó, akkor az gyorsabban csúszik, könnyebb húzni, s még ritkábban akad el, mint az egyenes végű fa. Persze mindehhez nagyon-nagyon sok idő kellett, de valahogyan így születhetett meg a szánkó, — No — állt fel a mese végén Édesanya, de most már láss munkához, mert alighanem hamarosan leesik a hó, s akkor nagy szükséged lesz a szánkóra. Megígérem: egyik héten szánkóval megyünk majd kirándulni, s akkor megmutatom neked, milyen érdekes szánkókat csinálnak ma G. P GYERMEK 15
