Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-04 / 7. szám

Nézzünk a jövőbe SZAKMAI TUDASSÁL FELFEGYVERKEZVE Érettségi előtt állok. Tervezgetem a töb­biekkel, melyikünk merre vegye útját. Egyi­künk tovább tanul, a másik szövetkezetbe, a harmadik állami gazdaságba megy dol­gozni. A mi iskolánkban a növénytermesz­tési és az állattenyésztési szakot tanítják. Mindnyájan szívügyünknek tekintjük a me­zőgazdaság továbbfejlesztését, hiszen azért jelentkeztünk ebbe az iskolába, hogy szak­mai tudással felfegyverkezve dolgozhassunk. Vannak osztálytársaim, akiknek a szülei nem nézik jó szemmel, hogy a gyermekük azt mondja: agronómus leszek Kisfaludon, én zootechnikus Csilizradványon. Felhábo­rodva mondják: Nem azért taníttattalak négy évig, hogy a szövetkezetben köss ki. - Sajnos, a szülők ellenkezésén kívül a szö­vetkezet, vagy állami gazdaság vezetőinek, vagy tagjainak bizalmatlanságába is ütkö­zünk: fiatalok, mit tudhatnak? Pedig a mi álmunk, vágyunk, hogy olyan­ná fejlesszük a falut, amilyennek azt ennek az ankétnak az elején bemutatták. Több műszakos munka, komplex gépesítés, nagy hektárhozamok, automatizált etetés, az ál­lattenyésztésben növekvő súlygyarapodás, tisztaság, zuhanyozók, sport, szórakozás, tanulás ... Nem kívánunk Octaviát, Fiatot, csak azt, hogy bízzanak bennünk, számítsanak ránk. A vetésforgó és a takarmányadag összeál­lításán kívül segítünk a kultúra magvainak hintésében is. Megtanultuk azt is, ki volt Shakespeare, Leonardo da Vinci, Gorkij. Higgyék el nekünk, hogy mi vagyunk azok, akik megteremtik a jövő faluját, ha az idősebb generációtól segítséget és bi­zalmat kapunk! Kovács Elvira, Mezőgazdasági Technikum, D. Streda ÉN IS TANULT LÁNY VAGYOK és nem szégyelltem kapát fogni, sőt büszke voltam magamra, gondoltam itthon fogok dolgozni. Most már hét éve itt dolgozom az állami gazdaságban, itt gyönyörű az élet. A kertészetben sok fiatal dolgozik és mind meg van elégedve a munkával, egy sem vágyik az iroda, vagy hasonló „hiva­talnok-munka" után. Nagyon szeretem a munkámat és azt hi­szem, ez az első feltétele annak, hogy szép, új életet teremthessünk a falvakban. Kell, hogy a szövetkezetben és az állami gazda­ságokban dolgozó fiatalok sziwel-lélekkel végezzék a munkát. Halász Erzsébet, Samorín A LELKESEDÉS HIANYZÍK Évek óla minden szabad időmet fiatalok közt töftöm. Figyelem életüket, munkájukat. A leghatározottabban állíthatom, hogy ma mór a szórakozás hiánya nem lehet ok a mezőgazdaság, a falu elhagyására. Rádió, televizor, mozi stb. van minden faluban elég. A hiba ott van, hogy kevés a felelős­ségérzet, a kitartás, a lelkesedés a fiata­lokban. Nem általánosíthatok ugyan, mert vannak fáradhatatlan fiataljaink is, de sok olyan van, aki érdektelenül végzi a munká­ját, csak úgy tessék-lássék dolgozik. Jó lenne, ha mind a szülők, mind a ta­nítók, a funkcionáriusok, a szövetkezetek vezetősége beszélne a fiataloknak a múlt­ról, arról, hogy eddig is mennyit változott a falu, a mezőgazdaság, s hogy milyen távlatok, fejlődés vár ránk a jövőben. Az kellene, hogy a CSISZ és a tömegszerveze­tek megmagyarázzák a fiataloknak, hogy csak az ő segítségükkel teremthetünk szép környezetet modern lakóházakat, munkahe­lyet a falvakban, ha ők segítenek munká­jukkal, tanulásukkal, tudásukkal az építés­ben. Tehát elsősorban lelkesedni tudó fia­talokat kell nevelnünk! В e к ő Mária, Vrakún Kizöld ültek megint... Bratislava felszabadult. 1945. ápr. 4. Kizöldültek megint a sírok ott fent, a gyönyörű helyen, a tavasz arany zászlócskái ott ringnak már az éghegyen. A hősök sírja csupa virág, szirmot nyitott az ibolya, s a Slavin csendes hantjain ragyog a tavasz mosolya. Ó, álljatok meg emlékezni a porladó szívek felett! Itt tanuljátok szeretni a békét és az életet! Mert, akik lent feküsznek némán, azért adták hős szivüket, hogy szebb legyen majd a Jövendő, s virágzóbb minden kikelet. Dénes György 'd CL СО о о LL. LENIN ÉS A GYEREKEK Egy asztal körül ültek az erkélyen. A fel­nőtteken kívül három gyerek is ült az asz­talnál, két kislány és egy fiúcska. A nya­kukba szalvétát kötöttek és csendesen vár­ták, hogy behozzák a levest. Vlagyimir lljics elnézte őket és csendesen beszélgetett ve­lük. Feltálalták a levest. A gyermekek keveset ettek és jócskán maradt még a tányérjuk­ban. Vlagyimir lljics szigorú pillantást vetett rájuk, de nem szólt. Behozták a következő fogást. Az előbbi eset megismétlődött. Megint sok étel ma­radt a tányérokon. — Ti talán nem akartok tagjai lenni a Tiszta tányérosok egyesületének? - kér­dezte nyomatékkai a mellette ülő Nágyától. — Nem! — válaszolta Nágya határozottan és a' többi gyerekre pillantott. — Ti sem? - fordult Vlagyimir lljics a fiúcskához és a másik kislányhoz. Nem, mi sem leszünk — felelték a gyermekek. — És miért nem akartok belépni? — Mert mi erről az egyesületről nem is tudunk — mondották a gyermekek. — Nem? Pedig mór régóta működik mosolyodott el Lenin. — Pedig nem hallottunk róla — ismétel­te Nágya. — Csakhogy az igazat megvallva, ti nem vagytok érdemesek arra, hogy tagjai sorá­ba1 fogadjon ez az egylet. Azt hiszem, nem is vennének fel benneteket. — Miért? — kérdezték hitetlenkedve a gyermekek. — Csodálkoztok? Nézzétek csak meg a tányérotokat. Hogyan vennének fel benne­teket, amikor csaknem minden a tányéro­kon maradt. De megesszük, azonnal megesszük fogadkoztak a gyerekek és valóban újból hozzáláttak az evéshez. — Nos, ha helyrehozzátok a hibát, akkor megpróbálhatjuk - komolyodott el Lenin szeme. — Akinek mindig tiszta lesz a tá­nyérja, az jelvényt is kap az egyletben. — Jelvényt? Milyen jelvényt? — kérdezték kórusban a gyermekek. — Szép ezüst jelvényt — felelte Vlagyimir lljics. — És hogyan léphetünk be az egyesület­be? írjatok egy nyilatkozatot. Kinek? Nekem. A gyerekek engedélyt kértek, hogy fel­állhassanak az asztaltól és elszaladtak megírni a nyilatkozatot. Kis idő múlva visz­­szatértek az erkélyre és türelmetlenül nyúj­tották át a cédulát Vlagyimir lljicsnek. Lenin elolvasta a nyilatkozatokat, három helyesírási hibát kijavított, majd odafirkan­­totta a cédulák sarkába: Felvehetők az egyletbe. Ford. D. Gy. A 4 sz. lapunkban megjelent kisrejtvény helyes megfejtése: ,,Köszöntelek drága anyuka!” Könyvjutalmat nyertek: Szitás Péter, Selice — Közlök Katalin, Rim. Sobota — Jan­­kovics Ilona, Rím. Sobota — Kovács Karcsi, Strekov — Zsolt Gyuri, Nővé Zámky — Pischinger Mária, Nővé Zdm­­ky -GYERMEK bakot 15

Next

/
Thumbnails
Contents