Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-04 / 7. szám
ш >~ ш X <-J О х Foto: Tóth Gy Tavaly érettségizett Komárnoban, a mezőgazdasági technikumban. Visszament falujába, a Dolny Peter-i szövetkezetbe. — Lehetőséget kell neki biztosítani, hogy tudását érvényesíthesse. Oda kell helyezni, ahol a legtöbb segítséget nyújthatja a szövetkezetnek a gazdaság továbbfejlesztésében — mondták a járáson a szövetkezet vezetőinek. — Persze, úgy teszünk, Ígérték. És, mert a 2700 hektáros szövetkezetnek már van egy mérnök-zootechnikusa, egy szintén technikumot végzett agronómusa — miben is kellene legjobban a segítség?... Megtették segédkönyvelőnek, hiszen Mázán elvtárson kívül csak Zakar Mária könyveli a kiadással és bevétellel kapcsolatos fontos tételeket. így lett Mészáros Erszébet, a mezőgazdasági technikum növénytermesztési szakán érettségizett kislány — segédkönyvelő. — Törődtök-e azzal a kislánnyal, bevonjátok-e a munkába, hogy minél előbb legyen gyakorlati tudása is? Tudjuk, hogy ügyes, a traktoros tanfolyamot is elvégezte — érdeklődtek februárban megint a járásról. — Törődünk a fejlődésével, lehetőséget is adunk neki, most alakítunk két komplex gépesített brigádot, az egyikbe őt tesszük meg vezetőnek! — Ez a helyes, így kell, írhatnának róla — mondta Varga elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója. És mi, mivel egyetértettünk vele, kimentünk, hogy megkeressük Erzsikét. Éppen jókor érkeztünk. Akkor tartották a komplex gépesített brigádok alakuló gyűlését. Ondrejkovié mérnöknek, a tudományos intézet dolgozójának szakmai irányításával beszélte meg Bojtos András agronómus és Tokodi János — a mechanizátor — a munkaterveket. Erzsiké kisért be hozzájuk. — Te minek jöttél ide ? — kérdezték tőle. — Már megyek is, csak az elvtársnőt kísértem be — mentegetőzött és már el is tűnt az ajtó mögött. Örömmel tölti el az embert, ha az új módszerek, a gépesítés térhódításával találkozik. A traktorosok arcán is megelégedettség tükröződött, amikor Ondrejkovié mérnök azt magyarázta: — Ti lesztek a szövetkezet élcsapata, sokat tehettek a terméshozamok növekedéséért, a költségek csökkentéséért. — És Erzsiké mi lesz ? — furdalt a kíváncsiság. Meg is kérdeztem Mázán elvtárstól, a könyvelőtől. — ő végzi a brigádban az elméleti munkát. — A munkaszervezésben, tervezésben segít majd? — Nem! ő jegyzi be a traktorosok teljesítményét, ő könyveli be, mennyi fizetés jár nekik. Szóval ne kerteljünk, továbbra is lesz, ami volt; segédkönyvelő! Dehát akkor minek ez a csillogó porhintés, hogy ez lesz, meg annak tesszük meg ? Miért akarják megtéveszteni a járási nemzeti bizottságot és a járási pártbizottságot ilyen meggondolatlan nagyotmondással ? Ügy beszélnek, mintha meggyőződésük lenne, hogy Erzsiké segédkönyvelőnek való. — Nem tehetünk olyan embert az irodába, aki nem tudja még az egyszeregyet sem. Ide kell elsősorban a szakember. Egy lányt nem küldhetünk munkát irányítani, szervezni. Gyakorlata sincs, meg saját falujában senki se lehet próféta (vagyis szakember). Az elvtársnő (t. i. az újságíró) nem ismeri a falut, meg az embereket. Nem tudja, hogy a segéd-agronómusság, vagy a baromfitelep irányítása, meg a csoportvezetőség nem nőnek való munka. Különösen nem lánynak. Olyannak, aki iskolát végzett. Hogy képzeli, hogy csak úgy ki lehet küldeni a határba ?! Az újságíró, hogy megtudja miként van ez máshol, mi a tapasztalata az illetékeseknek, megkérdezte a Komámói Mezőgazdasági Technikum igazgatóját, Blabla elvtársat, mi a véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban ? — A könyvelői, meg a segédkönyvelői állás felel meg legjobban a lányok mentalitásának — mondotta. — Nem valók ők a közvetlen termelésbe! Agronómus, zootechnikus, csoportvezető? — Férfiaknak való! Arra törekszem, hogy minél kevesebb lány kerüljön a technikumba. Eddig végzett növendékeinknek csak elenyészően csekély százaléka dolgozik a termelésben. A legtöbbje könyvelő, laboratóriumi dolgozó, vagy valamelyik kísérleti állomás alkalmazottja. A lányoknak nyugodt környezet, pontos, nyolcórás munkaidő, tiszta munkahely kell. Nem is nagyon igyekeznek a szövetkezetekbe, meg az állami gazdaságok termelési részlegeibe. Nagy Margit, a technikum végzős növendéke a Malá Muzlai Állami Gazdaságban szeretne dolgozni, mint segéd-zootechnikus, vagy segéd-agronómus. Póló Klára a komámói ÁG-ban dolgozik majd A tizenhat érettségire készülő lány közül eddig még egy sem jelentkezett szövetkezetbe. Sok olyan szövetkezetünk van még, ahol nagyítóval kell keresni egy-egy szakembert. — Kellene hozzánk is valaki, aki ért a dolgokhoz, jó lenne nekünk is egy szakember — óvatoskodnak a legtöbb helyen. — Lány?! Az nem kell! Mit érthet a tervezéshez, a „komoly dolgokhoz“ ? És nem jut eszükbe, hogy a mezőgazdasági munkák 75 százalékát nők végzik, hogy a csirkeneveléstől a tehénfejésig mindenben helytállnak, hogy eddig a cukorrépaegyeléstől a kukoricatörésig mindenben rájuk számítottak. Nem hisszük, hogy a gépesítés térhódításával a nők kiszorulnak a mezőgazdasági munkákból. Varga Ilonka, a kálnai szövetkezet traktorosa, Szmolyák Boriska, a pólyányi komplexbrigád tagja, és a bálványi állami gazdaság komplex-gépesített lánybrigádja azt bizonyítja, hogy helyes irányítás, szervezés mellett a nők megtalálják a helyüket az új módszerekkel dolgozó mezőgazdaságban is. Sőt, még könnyebb lesz a munkájuk, több idejük jut a tanulásra, a kulturált életre, mint eddig. Ha pedig a munkában jók, miért ne lennének jók az irányításban is ? Nincs olyan munkaterület, ahol a legjobban dolgozók között ne találnánk női neveket. Éppen az agronómusság, vagy a zootechnikusság lenne az a munka, amelyre nem felelnek meg a nők? Azt hisszük, inkább a maradi nézetek ellen kellene küzdenie mind az iskolának, mind a szövetkezetek vezetőségének, nem pedig az ellen, hogy minél kevesebb lány kerüljön a mezőgazdasági technikumba. Nincs olyan sok szakemberünk, hogy válogathassunk bennük, hogy csak egyszerűen segédkönyvelőnek tegyük meg az olyan embereket, akik a vetésforgók összeállításához és a takarmánykeverékek összeállításához is hozzá tudnak szólni. Az lenne az ideális, ha minden könyvelőnk ökonómus lenne, az biztos. De míg egy kétezerhétszáz hektáros szövetkezetben egy mérnök-zootechnikus és egy technikumot végzett agronómus van, addig nem számíttathatunk csupán „egyszeregyet“ az olyan, mezőgazdasági technikumot végzett lányokkal, mint Érzsike. Ideje lenne már, ha eldöntenénk a kérdést, hol a helyük a mezőgazdasági technikumot végzett lányoknak, hogy hol a helye Erzsikének. Mert hogy nem ott, ahol most dolgozik, azt a szövetkezet saját maga bizonyítja. Ha tiszta volna ebben az ügyben a lelkiismeretük, nem akarnák megtéveszteni a járást hamis jelentésekkel, amivel tulajdonképpen saját magukat tévesztik meg! Harasztiné M. E. 9
