Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-04 / 7. szám
iz z a s*KALINKOVÓN x Mintha tűkön ültek volna. Mi lesz már ezzel az idővel ? Próbáljuk meg a szántást a homokosdűlőben! A kalinkovói szövetkezetben minden készen állott a tavaszi munkákra. Ochránek Emil, a szövetkezet elnöke benézett a magtárba. Kecskés Teréz, Halász Jolán, Szíjártó Júlia, Kovács Mária az utolsó lapát árpát eresztették a tisztítóba. 20 hektárnyi területre szánt cukorrépa-mag, a 160 hektárra tervezett kukorica-vetőmag és a 105 hektár árpa vetőmagja zsákokban sorakozott a magtárban. — A traktorosok kimentek megnézni, lehet-e szántani a homokos-dűlőben. A Bednárik házaspár a lucernát műtrágyázza — nyugtatta meg a türelmetlen tagokat az elnök. Pedig ő maga is alig várta már, hogy hozzákezdhessenek a tavaszi munkákhoz. 640 hektáros kicsi szövetkezet az övék. Csak 42 tagjuk van összesen. Tehát minden perccel számolniuk kell, hogy megbirkózzanak a munkával. Igaz, hogy a gépjavításnál, meg a takarmánybetakarításnál sokat segít védnökségi üzemük, a Slovnaft, de mégis a 42 tagra sok munka vár 640 hektáron. — Még traktorosunk sem volt elég — mosolyog Juráőik Pál csoportvezető, — ez a probléma már nem nyomja a vállukat, sikerült megoldaniuk. — Meggyőztük Bednáriknét és Gál Zuzannát, hogy tanulják meg ők is a traktorvezetést, segítsenek rajtunk. — Tavaly le is tettük a vizsgát, — mondja Bednárikné. — Azóta együtt dolgozom a férjemmel. Trágyát hordunk, műtrágyázunk, szállítunk, szántunk — azt csináljuk, amit éppen kell. Kedves mosoly világít az arcán, amikor odaszól férjének: — Mehetünk Vince. — És már indítja is a traktort. Négy gyermeke van, kettő iskolás, kettő óvodában van. Reggel főz, napközben szánt, este (kétszer hetenként) Samorínba jár a zeneiskolába. Harmónikázni tanul. . . Huszonhat éves, de húsznak látszik. Gál Zuzannának elromlott a traktora. „Szerencsére“ még fagyos volt a föld, úgysem szánthatott volna. Izgatottan leste, vajon a traktor lesz-e hamarább kész, vagy a tavasz érkezik-e előbb? A traktorjavítók gyorsabbak voltak, így aztán amikor a kalinkovói határban feldüböröghettek a gépek, a négy Gál-gyerek csöndes-büszkén jelenthette ki a tanító- és óvónéninek: Anyu, meg apu szántani ment. . . Kis szövetkezet a kalinkovói, de törekvő. Együtt izgulnak, együtt örülnek a tagjai. Két traktorosnőjük nevét pedig a többi között azért ejtik ki olyan szeretettel, mert nekik nagy részük van abban, hogy sikerült behozniuk azt a lemaradást, amit a későn jövő tavasz okozott. H. E. ■ A magtárban minden rendben! Jöhet a tavasz — jelentették z asszonyok. — Mehetünk. Vince? férjétől Bednárikné. Gál Zuzanna versenyt szánt a férjével. HOGY TÖBB TEJ, HÚS, TOJÁS LEGYEN. Kétségen kívül nagy öröm lehet a legjobb fejőnő címet elnyerni járási méretben, s persze az ezzel járó jutalmat is. Büszkeség töltötte el Firák Annát — a Tornai Állami Gazdaság fiatal, de munkában annál jobban megedzett fejőnőjét, aki munkaszeretetével és akaraterejével egyre jobb eredmények elérésére törekszik. Már 1960-ban az egyik kis csoport élére állt és közösen versenyeztek a Szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Tavaly 7250 literrel teljesítette túl a rábízott 12 tehén évi termelési tervét, s így 9,7 literes fejési átlagot ért el tehenenként naponta. A terv szerint ebben az évben tehenenként 2950 literes fejési átlagot kell elérnie. Firák Anna vállalta, hogy 3250 litert fog elérni. Nem csoda, hogy ilyen gondolkodás, ilyen vezetés mellett kis csoportja már tavaly elnyerte a Szocialista munkabrigád címet. Eddig kézzel fejtek, most már azonban 48 tehénnel áttértek a gépi fejésre. Firák Anna mindamellett, hogy ilyen példás dolgozó, négyhónapos kis fiáról is gondoskodik. Ez nem is csoda, hiszen pártjelölt és szakszervezeti tag, ezért mutat példát munkájában. Hiába, az igazság az, hogy nálunk most az asszonyoké a szó. Ezt bizonyítja Giláni Jolán is a Nagyidoi Állami Gazdaság kiváló sertésgondozónője. Minden időben odaadással végzi a munkáját s az eredmény, érthetően, nem maradt el. 24 kocát gondoz. Fiadzás idején még éjszakára se hagyja őket magukra. Tavaly átlagban 15,5 malacot választott és nevelt fel. A Nagy Szina-i szövetkezet egyik baromfigondozója egy fiatal lány, Vojcsík Erzsébet, aki nem a városban keresi megélhetési lehetőségét. A szövetkezet szívesen adott neki munkalehetőséget és jelenleg 1230 darab baromfi gondozója. A szövetkezet a ketreces baromfinevelést alkalmazza, igaz, csupán a múlt évtől. Mát az első évben megmutatkozott, hogy az ifjúságra minden időben számítani lehet, hiszen Vojcsík Erzsébet minden tyúktól átlagban 146 tojást adott el a közellátásnak. Járási méretben így a harmadik helyre került. Milyen büszke érzés tölti el az embert annak tudatában, hogy azért a1 fiatalok között is sokan vannak, akik a mezőgazdaságban találják meg továbbfejlődésük lehetőségét. Iván Sándor (=i,ák A"no G'tánj 1 J»lán Vojcsík Ensébet 5
