Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
я Foto: Spácii l/vyWyen legyen az ember? (Folytatás) Erkölcsi tisztaság. Az új házat építő szovjet társadalom mindenekelőtt azokra az emberekre gondol, akik ebben a házban lakni fognak. Ebbe az épületbe nem viszik és nem is vihetik magukkal sem a kapzsiságot, sem a fukarságot, sem a becstelenséget, sem a munkakerülést, sem az önzést, sem az elbizakodottságot, sem a mosdattam beszédet, sem a részegeskedést. A kommunizmusba tiszta kézzel és szívvel, világos gondolatokkal és eszményekkel jutnak el az emberek. S nemcsak 99 százalékuk, hanem mind a 100 százalék. Ez az oka annak, hogy az ember nevelése az egyik legbonyolultabb feladat, amelyet a szocializmusnak és a kommunizmusnak meg kell oldania. A kommunizmus felé vezető úton tovább fejlődnek az erkölcsi elvek. Az ember például gyökeresen megváltoztatja a tárgyakhoz vaíó viszonyát. A kommunizmus kielégíti az ember minden ésszerű igényét, noha ezek az igények összehasonlíthatatlanul nagyobbak lesznek, mint ma. Az ingyenes lakás, az adók eltörlése, a díjtalan közlekedés, a gyermekeknek az állam által való eltartása, az ingyenes étkeztetés a munkahelyen, s az a körülmény, hogy birtokukba' vehetik a kultúra minden területét, azt eredményezi, hogy az emberek nem törekszenek mojd többé a javaik felhalmozására, idegenné válik számukra az önzés. Minden ember hozzászokik a szocialista együttélés alapvető szabályainak tiszteletbentartásához, s az SZKP új határozatában kifejtett erkölcsi kódex elvei szerint fog élni. Ezek az elvek: odaadás a kommunizmus ügye iránt, a szocialista haza, a szocialista országok szeretete; a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka, aki nem dolgozik, ne is egyék; a társadalmi tulajdon védelméről és gyarapításáról való gondoskodás; magasfokú társadalmi kötelességtudat, kérlelhetetlenség a társadalmi érdekek megsértőivel szemben; kollektív szellem és kölcsönös elvtársi segítség: egy mindenkiért, mindenki egyért; humánus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az emberek között: ember az embernek barátja, elvtársa' és testvére; becsületesség és igazságosság, erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és a magánéletben; egymás megbecsülése a családban, gondoskodás a gyermekek neveléséről; kérlelhetetlenség az igazságtalansággal, a henyeségga), a becstelenséggel, a karrierizmussal szemben; a Szovjetunió minden népének barátsága és testvérisége, kérlelhetetlenség a nemzeti és faji ellenségeskedéssel szemben ; kérlelhetetlenség a kommunizmus ellenségeivel, a népek békéjének és szabadságának ellenségeivel szemben; testvéri szolidaritás minden ország dolgozóival, minden néppel. A szovjet társadalom példamutató tagjait ma is ezek az elvek vezérlik. A kommunizmusban azonban ez már mindenkinek a vérében lesz. Ép testben, ép lélek. A szocializmus évtizedei alatt az emberek testi fejlettségében nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változások is történtek. Az átlagos életkor csaknem a kétszeresére növekedett. Az óvodáskorú gyermekek testi fejlettségének vizsgálata arról tanúskodik, hogy a gyermekek jobban fejlődnek, mint fél évszázaddal ezelőtt. Az 1901—1905-ös adatokhoz képest 1958-1959-ben a hároméves fiúk testmagassága 15,5 centiméterrel, testsúlyuk 1,33 kilogrammal növekedett, míg a kislányoknál ez a gyarapodás 4,6 centiméter, illetve 0,73 kilogramm volt. A kommunizmus építésének időszakában az emberek testileg is fejlődnek. A környező világ gyökeres megjavításával a szovjet társadalom még egészségesebb életviszonyokat teremt az emberek számára. A lakásépítkezés, a fásítás, a városi levegő szennyeződése elleni harc, s még számos rendszabály arra irányúi, hogy egészségesebbé tegye az életfeltételeket az embert körülvevő világban. A szovjet állam döntő támadást indított a betegségek ellen. Az orvosok hatalmas serege kíséri figyelemmel minden ember egészségi állapotát születésétől öregkoráig. Egymás után tették „ad acta" azokat a betegségeket, amelyek azelőtt sok ezer emberéletet követeltek. A szovjet orvostudomány most azt a gyakorlati feladatot tűzte maga elé, hogy legyőzi a fertőző betegségeket. A testnevelés valóban az egész nép szívügye lett. A Szovjetunióban több százezer sportegyesület működik, amelyekben sok millió szovjet ember sportol. Ehhez vegyük még hozzá azokat a tömegeket, amelyek az iskolákban, internátusokbam, főiskolákon, üzemekben tornáznak. A szovjet társadalomban valamennyi sportág virágzásnak indult, s különösképpen az olyan sportágak, mint a művészi torna és az atlétika, amelyek elősegítik az emberi test. arányos fejlődését. A jövőben az emberek nemcsak egészségesebbek lesznek, de tovább is fognak élni. A helyes életmód, a tudomány minden tanácsának betartása azt eredményezi majd, hogy az átlagos életkor a jelenlegi 68 évről 100-ra, sőt még több évre is emelkedik. Az emberek sokoldalú fejlettsége a kommunizmus egyik legfőbb célja. Az ember eszményképe az alkotó munka és a társadalmi tevékenység, a lelki gazdagság s az erkölcsi tisztaság harmonikus összekapcsolása, az esztétikai és a testi tökély! Ennek az eszménynek az elérése egész társadalmi fejlődésünk célja. „Mindent az ember számára, az ember nevében" — ez a Szovjetunió Kommunista Pártjának célkitűzése. E. SZTRUKOV 16 ^ Y V 7 >) r" ( — Sokat gondolkodtam, mit tegyek, hová is forduljak szívem bánatával — kezdi levelét, kedves huszonegyéves fiatalasszony. ,.Nekem is jár boldogság” — áll a negyedik oldalon a jelige, melyre a választ várja. Ne haragudjon kedves, de névtelen levelekre sem a szerkesztőség, sem én nem válaszolunk. Nyugodtan megírhatta volna nevét és címét, nem éltünk volna vissza bizalmával. Éppen ezért nem is magának válaszolok most, hanem a falujának írok. Azoknak az embereknek, akikkel két évtizede együtt él, akik már új munkamódszerekkel művelik a földet. Jó néhány éve már az EFSZ tagságán belül egy nagy családot képeznek, de úgylátszik, gondolkodásmódjuk mégis a régi még. Azokhoz fordulok most, akik látták a szövetkezet két fiatal tagjának bontakozó szerelmét, akik esténként látták a kis pádon ülve őket kéz a kézben, boldog tervezgetéssel. Jól látták mennyire szereti egymást az a két ember, akiknek esküvőjén talán ott is voltak, sok boldogságot, örömet kívánva, s egy édes kis gyermeket. Mindez tavaly szeptemberben történt. Jött az ősz és amikor ezek a jó emberek észrevették a gömbölyödő fiatalasszonyon, hogy az a kis ember talán еду-két hónappal korábban érkezik, mint illő volna, ,.ekkora szégyen”-t, ,,ilyen gyalázat”-ot emlegetve elkeserítették életüket. Ezért szeretnék most a ,,falu szájá”-hoz szólni a jeligés levélre írt válasz helyett. — Az vessen követ rá, aki vethet — mondhatnám, hisz a leghangosabb talán az az elkeseredett asszony, aki meddő életének bánatát, a meg nem született kicsik sírását akarná túlharsogni, vagy az a fiatal házaspár, mely titokban a városba utazott fel a bizottság elé, hogy hamis indokokkal mesterségesen megszakítsa második gyermekük életét. Nem, mi sem vagyunk hívei annak, hogy a fiatalok meggondolatlanul, felelőtlenül cselekedjenek. De ha már megtörtént a dolog, lehet-e erkölcsösebb dolog annál, mint amit a mi fiatal párunk tett? Nem a gyermek miatt mentek kényszeresküvőre, hanem boldog jegyesség után, két egymást megbecsülő ember lépett házasságra. Éppen ezért nem értem, miért kell egy terhes édesanyát így elkeseríteni, életének legszebb időszakát boldogtalanná tenni. ... ,,Ha boldogan várjuk is a kicsi születését, keserűséggel gondolok arra, hogy mi lesz később, ha a faluban már most is gyűlölik szegény kis csöppséget. Talán nem is élem túl ezt a keserűséget”... írja levelében és vádolja az elmaradottsáqot, az emberi rosszaságot. N. falu lakosai! Soha egyikük sem tett még nagyobb rosszat életében, munkájában? Éppen ezért kérem, válaszoljanak maguk helyettem ennek a fiatalasszonynak, akivel együtt dolgoztak az EFSZ-ben. Tegyék örömteljessé terhességének utolsó hónapját és ha megszületik a kicsi, gratuláljanak olyan szeretettel a szülőknek, mintha két hónappal későbben érkezett volna. Fogadják örömmel községük új kis polgárát, hogy némileg enyhítsék azt a keserűséget, amelyet szüleinek okoztak. Addig is szeretettel üdvözli mindnyájukat, a huszonegyéves, névtelen fiatalasszonyt és családját külön is
