Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-21 / 6. szám

я Foto: Spácii l/vyWyen legyen az ember? (Folytatás) Erkölcsi tisztaság. Az új házat építő szovjet társadalom mindenekelőtt azokra az emberekre gon­dol, akik ebben a házban lakni fognak. Ebbe az épületbe nem viszik és nem is vi­hetik magukkal sem a kapzsiságot, sem a fukarságot, sem a becstelenséget, sem a munkakerülést, sem az önzést, sem az el­bizakodottságot, sem a mosdattam beszé­det, sem a részegeskedést. A kommuniz­musba tiszta kézzel és szívvel, világos gon­dolatokkal és eszményekkel jutnak el az emberek. S nemcsak 99 százalékuk, ha­nem mind a 100 százalék. Ez az oka an­nak, hogy az ember nevelése az egyik legbonyolultabb feladat, amelyet a szocia­lizmusnak és a kommunizmusnak meg kell oldania. A kommunizmus felé vezető úton tovább fejlődnek az erkölcsi elvek. Az ember pél­dául gyökeresen megváltoztatja a tárgyak­hoz vaíó viszonyát. A kommunizmus kielé­gíti az ember minden ésszerű igényét, no­ha ezek az igények összehasonlíthatatlanul nagyobbak lesznek, mint ma. Az ingyenes lakás, az adók eltörlése, a díjtalan közle­kedés, a gyermekeknek az állam által való eltartása, az ingyenes étkeztetés a mun­kahelyen, s az a körülmény, hogy birtokuk­ba' vehetik a kultúra minden területét, azt eredményezi, hogy az emberek nem törek­szenek mojd többé a javaik felhalmozására, idegenné válik számukra az önzés. Minden ember hozzászokik a szocialista együttélés alapvető szabályainak tisztelet­­bentartásához, s az SZKP új határozatában kifejtett erkölcsi kódex elvei szerint fog él­ni. Ezek az elvek: odaadás a kommunizmus ügye iránt, a szocialista haza, a szocialista országok szeretete; a társadalom javára végzett lelkiismere­tes munka, aki nem dolgozik, ne is egyék; a társadalmi tulajdon védelméről és gya­rapításáról való gondoskodás; magasfokú társadalmi kötelességtudat, kérlelhetetlenség a társadalmi érdekek megsértőivel szemben; kollektív szellem és kölcsönös elvtársi se­gítség: egy mindenkiért, mindenki egyért; humánus kapcsolatok és kölcsönös meg­becsülés az emberek között: ember az embernek barátja, elvtársa' és testvére; becsületesség és igazságosság, erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és a magánéletben; egymás megbecsülése a családban, gon­doskodás a gyermekek neveléséről; kérlelhetetlenség az igazságtalansággal, a henyeségga), a becstelenséggel, a kar­rierizmussal szemben; a Szovjetunió minden népének barátsá­ga és testvérisége, kérlelhetetlenség a nemzeti és faji ellenségeskedéssel szem­ben ; kérlelhetetlenség a kommunizmus ellen­ségeivel, a népek békéjének és szabadsá­gának ellenségeivel szemben; testvéri szolidaritás minden ország dol­gozóival, minden néppel. A szovjet társadalom példamutató tagjait ma is ezek az elvek vezérlik. A kommuniz­musban azonban ez már mindenkinek a vérében lesz. Ép testben, ép lélek. A szocializmus évtizedei alatt az embe­rek testi fejlettségében nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változások is történtek. Az átlagos életkor csaknem a kétszeresére növekedett. Az óvodáskorú gyermekek testi fejlettségének vizsgálata arról tanúskodik, hogy a gyermekek jobban fejlődnek, mint fél évszázaddal ezelőtt. Az 1901—1905-ös adatokhoz képest 1958-1959-ben a három­éves fiúk testmagassága 15,5 centiméterrel, testsúlyuk 1,33 kilogrammal növekedett, míg a kislányoknál ez a gyarapodás 4,6 centi­méter, illetve 0,73 kilogramm volt. A kommunizmus építésének időszakában az emberek testileg is fejlődnek. A környező világ gyökeres megjavításával a szovjet társadalom még egészségesebb életviszonyokat teremt az emberek számára. A lakásépítkezés, a fásítás, a városi levegő szennyeződése elleni harc, s még számos rendszabály arra irányúi, hogy egészsége­sebbé tegye az életfeltételeket az embert körülvevő világban. A szovjet állam döntő támadást indított a betegségek ellen. Az orvosok hatalmas serege kíséri figyelemmel minden ember egészségi állapotát születésétől öregkoráig. Egymás után tették „ad acta" azokat a betegségeket, amelyek azelőtt sok ezer em­beréletet követeltek. A szovjet orvostudo­mány most azt a gyakorlati feladatot tűz­te maga elé, hogy legyőzi a fertőző beteg­ségeket. A testnevelés valóban az egész nép szív­ügye lett. A Szovjetunióban több százezer sportegyesület működik, amelyekben sok millió szovjet ember sportol. Ehhez vegyük még hozzá azokat a tömegeket, amelyek az iskolákban, internátusokbam, főiskolákon, üzemekben tornáznak. A szovjet társada­lomban valamennyi sportág virágzásnak indult, s különösképpen az olyan sportágak, mint a művészi torna és az atlétika, ame­lyek elősegítik az emberi test. arányos fej­lődését. A jövőben az emberek nemcsak egész­ségesebbek lesznek, de tovább is fognak élni. A helyes életmód, a tudomány minden tanácsának betartása azt eredményezi majd, hogy az átlagos életkor a jelenlegi 68 év­ről 100-ra, sőt még több évre is emelkedik. Az emberek sokoldalú fejlettsége a kom­munizmus egyik legfőbb célja. Az ember eszményképe az alkotó munka és a társa­dalmi tevékenység, a lelki gazdagság s az erkölcsi tisztaság harmonikus összekapcso­lása, az esztétikai és a testi tökély! Ennek az eszménynek az elérése egész társadalmi fejlődésünk célja. „Mindent az ember számára, az ember nevében" — ez a Szovjetunió Kommunista Pártjának cél­kitűzése. E. SZTRUKOV 16 ^ Y V 7 >) r" ( — Sokat gondolkodtam, mit tegyek, hová is forduljak szívem bánatával — kezdi levelét, kedves huszonegyéves fiatalasszony. ,.Nekem is jár boldogság” — áll a negyedik oldalon a jelige, melyre a választ várja. Ne hara­gudjon kedves, de névtelen levelekre sem a szerkesztőség, sem én nem válaszolunk. Nyugodtan megírhatta volna nevét és címét, nem éltünk volna vissza bizalmával. Éppen ezért nem is magának válaszolok most, hanem a falujának írok. Azoknak az embereknek, akikkel két évtizede együtt él, akik már új munkamódszerekkel művelik a földet. Jó néhány éve már az EFSZ tag­ságán belül egy nagy családot képeznek, de úgylátszik, gondolkodásmódjuk mégis a régi még. Azokhoz fordulok most, akik látták a szövetkezet két fiatal tagjának bontakozó szerelmét, akik esténként látták a kis pádon ülve őket kéz a kézben, boldog tervezgetéssel. Jól látták mennyire szereti egymást az a két ember, akiknek esküvőjén talán ott is voltak, sok boldogságot, örömet kívánva, s egy édes kis gyermeket. Mindez tavaly szeptemberben történt. Jött az ősz és amikor ezek a jó emberek észrevették a gömbölyödő fiatalasszonyon, hogy az a kis ember talán еду-két hónappal korábban érkezik, mint illő volna, ,.ekkora szégyen”-t, ,,ilyen gyalázat”-ot emlegetve elkeserítették életüket. Ezért szeretnék most a ,,falu szájá”-hoz szólni a jeligés levélre írt válasz helyett. — Az vessen követ rá, aki vethet — mondhatnám, hisz a leghangosabb talán az az elkeseredett asszony, aki meddő életének bánatát, a meg nem született kicsik sírását akarná túlhar­sogni, vagy az a fiatal házaspár, mely titokban a városba utazott fel a bizottság elé, hogy hamis indokokkal mesterségesen megszakítsa második gyermekük életét. Nem, mi sem vagyunk hívei annak, hogy a fiatalok meggondolatlanul, felelőtlenül cse­lekedjenek. De ha már megtörtént a dolog, lehet-e erkölcsösebb dolog annál, mint amit a mi fiatal párunk tett? Nem a gyermek miatt mentek kényszeresküvőre, hanem bol­­dog jegyesség után, két egymást megbecsülő ember lépett házasságra. Éppen ezért nem értem, miért kell egy terhes édesanyát így elkeseríteni, életének legszebb időszakát boldogtalanná tenni. ... ,,Ha boldogan várjuk is a kicsi születését, keserűséggel gondolok arra, hogy mi lesz később, ha a faluban már most is gyűlölik szegény kis csöppséget. Talán nem is élem túl ezt a keserűséget”... írja levelében és vá­dolja az elmaradottsáqot, az emberi rossza­ságot. N. falu lakosai! Soha egyikük sem tett még nagyobb rosszat életében, munkájában? Éppen ezért kérem, válaszoljanak maguk helyettem ennek a fia­talasszonynak, akivel együtt dolgoztak az EFSZ-ben. Tegyék örömteljessé terhességének utolsó hónapját és ha megszületik a kicsi, gratuláljanak olyan szeretettel a szülőknek, mintha két hónappal későbben érkezett volna. Fogadják örömmel községük új kis polgárát, hogy némileg enyhítsék azt a ke­serűséget, amelyet szüleinek okoztak. Addig is szeretettel üdvözli mindnyájukat, a huszonegyéves, névtelen fiatalasszonyt és családját külön is

Next

/
Thumbnails
Contents