Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
Mtoí uówte к а. lUi U uu oc: 5 4UJ or A részlegen csupán egy nő dolgozott. Egyenjogú Mariska. Ilyenformán március 8-a, a nemzetközi nőnap, csak az ő szemében magasztosult ünnepnappá. Mindjárt reggel kis csokor hóvirágot kapott. Ezután a részleg vezetője ünnepi köszöntőt mondott, majd az ünnepi aktust szünet követte. Az ünnepség keretében Egyenjogú Mariska egy korona hetven fillér értékben savanyú cukorkát kapott. Utána a részleg vezetőjének helyettese mondott beszédet: — Fogadd ezt a szerény ajándékot szeretetünk, köszönetünk és hálánk megnyilvánulásaként. — Ne ugorjak le egy pofa dohányért ? — kérdezte a mindig ötletes Kropaíek bácsi, mert máskor Mariska hozott neki dohányt a trafikból. A nők napjának ünneplése a késő délutáni órákig elhúzódott. A hangulat akkor szökött a tetőpontra, mikor Kropaéek bácsi egy pálirtkás üveget húzott elő. Mindnyájan jókedvűek voltak, csupán Mariskát nyomták a gondok, aggódott, hogy nem érkezik időben az óvodába, ahol Károly, a kisfia bizonyára már aggódva várja. De ezek a gondok sem tartottak sokáig. Az üveg kiürült és miután minden régi, agyoncsépelt viccet elmondtak, kimerítették az énekek nem túlságosan gazdag repertoárját, az ünnepség véget ért. Elmenőben a részleg vezetője ezt mondotta: — Amint láthatod Mariska, mi tudatában voltunk és vagyunk a nap jelentőségének, a Te ünnepnapodnak. Ezért úgy intézkedtem, hogy Kropaéek bácsi elmegy kisfiádért az óvodába és hazakíséri Károlykát. Ez útjába esik. Te pedig Mariskám éjjeli műszakba mész, mert ünnepnap ide, ünnepnap oda, a kötelességről nem szabad megfeledkezni. És kiváltképpen nem az egyenjogúságról... A gombostű-üzemben igazán nagyon megbecsülték az asszonyokat. A nők napja ünnepségeinek előkészületei már újév napján kezdődtek. Minden a legnagyobb titokban történt, hogy az asszonyok semmit se tudjanak meg, hogy a meglepetés minél nagyobb legyen. De március 8-án aztán kivágták a rezet. Délelőtt matinét rendeztek, azután következett az ünnepi ebéd, délután kultúrműsorban gyönyörködhettek a jelenlevők, este tűzijáték fokozta a hangulatot. Minden nő nagy csokor rózsát kapott egy kilogramm bonbon kíséretében Az ünnepi gyűlésen legkevesebb tíz szónoklat hangzott el. Azután került sor az apró emléktárgyak, oklevelek kiosztására. Ezek az ünnepségek a város legszebb eseményei közé tartoztak. Az üzem vezetősége nagyvonalúan intézkedett, bőkezűen osztogatott, nem ajnálta a pénzt, ami érthető is volt, mert a nők napján megjelentek áz újságírók, a televízió és rádió munkatársai, akik megörökítették az ünnepség egyes mozzanatait. — Az üzem vezetősége csak akkor mutatkozik szűkkeblűnek, amikor óvodák létesítéséről, a munkafeltételek megjavitásáról, új öltözőhelyiség és női mosakodóhelyiségek berendezéséről van szó! De az ünnepségek, melyeket a gombostű-üzem rendez, színpompásak és beszéd tárgyát képezik. A nőbizottság tagjai között a leggyakrabban hallható mondások közé tartozott: „Azt sem tudjuk, hol áll a fejünk!“ Ez igaznak is bizonyult, mert a nőbizottság tagjaira valóban sok nehéz probléma megoldása várt. A halászok egyesületében 3 tevékenység lényegesen csökkent! Szükséges volna, ha a nőbizottság védnökséget vállalna az egyesület felett. Asszonyaink ügyesek, kezdeményezők. Ha valamit a kezükbe vesznek, annak van is látszatja. A nőbizottság vállalta a védnökséget. Majd nyomtatványt köröztek: Jelentkezzetek örmény nyelvoktatásra! Senki sem jelentkezett. Az asszonyoknak kellett ismét kezükbe venniök a dolgot. Azután a gyógynövények gyűjtésére került sor, mert ez is fontos feladatnak bizonyult. A nőbizottság további akciói közé tartozott a mezei egerek irtása a védnökségi földművesszövetkezetben. Ez a kezdeményezés is sikeresnek bizonyult, a krónika ellenben mélységesen hallgat arról, hogy sikerrel járt-e ez az akció, tekintettel az asszonyok egerektől való félelmére. A nőbizottság élénk tevékenységét fejtett ki az Arteopteryxa Docentovic tanár előadásain való részvétel biztosítása érdekében, melyeknek tárgya az őskori óriásgyíkok téli álmának boncolgatása volt. Azon aztán csodálkozni sem lehet, hogy az ilyen gazdag tevékenység mellett a nőbizottságnak nem jutott ideje az olyan fontos problémák rendezésére és megoldására, mint amilyen például a nők szakképzettségének növelése és a munkafeltételek megjavításának kérdése. Nem tudták megakadályozni azt sem, hogy a gyermekjátszóteret az utca végén ne alakítsák át garázsokká. A nőbizottság talán éppen ezért megszűnt létezni. Utolsó akciói közé tartozott az őskori óriásgyíkok téli álmát ismertető előadásra szóló meghívók szétküldése. ANDREJ KOZMA Régi történet, talán divatját is múlta, de azért elmondom. Néha akad a régi szakácskönyvben is kitűnő recept. Volt egyszer egy nagyon szép. nagyon derék és nagyon kedves fiatalasszony, aki úgy szerette a férjét, mint galamb a tiszta búzát, vagy még annál is jobban. így éltek hosszú-hosszú időkön át — majdnem egy egész évig, míg egy szép napon... Volt annak a nagyon fiatal asszonykának egy már nem nagyon fiatal, de még mindig nagyon szép asszonyismeröse, aki után még ebben a korban is megfordullak az utcán a forgolódós természetű férfiak. Tehát ezen a szép napon a még mindig szép dáma lakása csengőjét valaki olyan szaggatottan és idegesen cibálta, hogy a még mindig fürge szépasszonynak le is esett a lábáról az egyik selyempapucskája, úgy szaladt ajtót nyitni. De még egy örömteljes ,,szervusz!” sem hagyhatta el ajkát, mert látogatója, a nagyon szép és nagyon fiatal asszonyka egyenesen a nyakába zuhant és azonnyomban fájdalmas zokogásban tört ki. A még mindig nagyon szép asszony sietve tette be a folyosó ajtaját, mert nemcsak nagyon szép, hanem nagyon tapasztalt is lévén, ismerte a szomszédasszonyok nemzetközi sportszenvedélyét, a kíváncsiságot és ennek felajzását nem tartotta feltétlenül áldásosnak. Benn a lakásban azután egy régimódi kereveten maga mellé ültette a szívettépően zokogó nagyon szép és, nagyon fiatal barátnőjét és halkan csak ennyit mondott: — Mi történt drágám? Megcsalt a Miki...oh. én szerencsétlen — Ez biztojs? — kérdezte a még mindig nagyon szép asszony tárgyilagosan. Biztos — csuklott fel a kérdezett hangja ezt tette velem, velem, aki annyira szerettem, megszakad a szívem, annyira fáj... A még mindig nagyon szép asszony gyönyörűen ívelt szája egy pillanatra megrándult, aztán meleg muzsikáló hangján megszólalt. — Az nagyon fáj, szívem, de majd elmúlik. — Elmúlik? Majd én megmutatom neki, megcsalom őt én is — csattant fel a még nagyon fiatal asszonyka — megcsalom! Egy férfi sem érdemli meg, hogy az ember jó legyen miatta... — Hát igen, ebben igazad van, egy férfi sem érdemli meg, (10gy az ember jó legyen miatta — szólt a még mindig nagyon szép és szellemes asszony, minden szót hangsúlyozva — de viszont az a másik még kevésbé érdemli meg, hogy az ember rossz legyen miatta... Régi történet, talán divatját is múlta, de azért elmondtam. Néha akad régi szakácskönyvekben is kitűnő recept. Simkó Margit
