Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
R I C A R D Ó L. A mai spanyol nő helyzete Múlt év júliusában váratlan esemény játszódott le Madridban az Igazságügyi minisztérium palotája előtt. Jó néhány száz feketébe öltözött asszony gyűlt itt össze, hogy rövid tüntetés után átnyújtsák folyamodványukat, amelyben közkegyelmet kérnek a politikai elítélteknek, akik közül többen mór 20 év óta sínylődnek a börtönökben. A madridi nők e bátor fellépése élénk visszhangot keltett mind a spanyolországi, mind a. külföldi Franco-el lenes körökben és ez alkalomból ismételten utaltak a spanyol asszonyok szomorú helyzetére. Franco nem szívesen látja a spanyol asszonyokat a nagynyilvánosság előtt. Nem felejtette el, hogy ők voltak az elsők, akik fegyvert ragadtak a fasizmus ellen. De azt sem felejtette el, hogy a polgárháború áldozatai között — akiknek száma meghaladta a félmilliót — az asszonyok száma volt a nagyobb, hiszen a falangisták kivégeztek minden asszonyt, akinek férje, fia, vagy apja a köztársaság seregében harcolt. Akik pedig túlélték ezt a borzalmat, nem igen szívelhetik Francot. Ezt ő rövidesen megértette és rögtön megfosztotta Spanyolország nőlakosságát nemcsak politikai jogaitól, hanem szociális vívmányaitól is. Míg más szabadságukat visszanyert országokban - például Indiában, Ceylonban, Ghánában, Tuniszban, Marokkóban stb. — az állami önállóság elnyerése együtt járt a nők egyenjogúsításával, Spanyolországban az asszonyokat letűnt századok maradiságába helyezték vissza. Mit is kezdene a spanyol nő a szabadsággal, a választási joggal, a munka jogával, a törvény előtti egyenlőséggel, a szervezkedési szabadsággal? - kérdezik a falangisták. A mi társadalmunkban - így folytatják - a nő mindezeken felül áll és nincs szüksége azokra az életfeltételekre, amilyenek között a sajnálatra méltó európai, vagy amerikai nő él. A keserű valóság természetesen egész más. Ha tekintetbe vesszük, hogy a jelenlegi munkabér értéke alig fele az 1936. évinek, vagy hogy a munkabérek szigorúan megszabottak, azonkívül, hogy mind a városokban, mind a falun széliében elterjedt a nők munkavállalása, rögtön légbuborékká válik a kormány hazug frázisa, mely szerint a spanyol nőnek nem kell elhagymio házát, hogy dolgozni menjen. A valóságban nemcsak a munkások és kisparasztok, de a kis- és középpolgárok asszonyai is vállalnak „alkalmi" munkát, hogy segítsenek a háztartás pénzügyi egyensúlyát fenntartani. Az „alkalmi" munka — természetesen — kisebb munkabérrel jár, beteg- és balesetbiztosítás nélkül. A falvakban hihetetlenül elterjedt a gyermeklányok dolgoztatása. Alig tízéves lánykák például az olivabogyó szüretelésekor virradattól szürkületig dolgoznak napi kb. 4,20 Kcs munkabérért. De a felnőtt munkásnő is alig keres napi 9,80 Kcs-t. A textilvagy konzervgyári-munkásnő munkabére pedig csak némileg magasabb; boldog az, aki kb. 16,80 Kcs-t keres naponta. És a hivatalok női alkalmazottai? A legnagyobb barcelonai áruház hivatalooknője 420—560 Kcs havi fizetést kap és nem sokkal magasabb a fizetése a minisztériumbeli vagy banktisztviselőnőnek sem. Igen kicsiny a főiskolai végzettségű nők száma és még kisebb a tudományos munkával foglalkozó nőké. Az iskolákban is a férfiak részesülnek előnyben. Ma az egész világon több és több nő 6 A fekete fátyol és kendő a Franco-uralom okozta súlyos elnyomás külső jele. arat szép sikert a munka minden terén: a tudományos kutatásban, az irodalomban, a művészetekben vagy a politikában. Franco Spanyolországa viszont nem adott egyetlen irodalmi, tudományos, művészeti nagyságot sem. A politikával foglalkozó nők pedig vagy börtönben sínylődnek, vagy szomorú száműzetésben élnek. A tánc az egyedüli megengedett szórakozás. Ezt még Franco sem tudta elrabolni, vagy eltiltani, hiszen ősidőktől ebben éli ki minden spanyol nő finom művészeti érzését, élénk képzelő tehetségét és túláradó életörömét. Persze táncolni is csak a szülők és a többi jelenlevő szigorú felügyelete mellett lehet. A két nem közötti közvetlen, fesztelen, pajtáskodó érintkezés ismeretlen. Az írástudatlanság Spanyolországban igen nagy: a felnőtt lakosság 20 %-a nem tud sem írni, sem olvasni. A nőknél még rosszabb a helyzet. Úgy látszik, hogy az európai államok közül Spanyolországban olvasnak a legkevesebbet Szinte hihetetlen, de úgy van, hogy az összes napilapok példányszáma alig haladja meg a hatszázezret. A könyvek igen drágák és kis példányszámban jelennek meg. Nagy sikernek számít, ha például egy regényt 3000 példányban adnak ki. Olyan női lapok, melyek összehasonlíthatók lennének a többi európai lappal, egyáltalában nincsenek. Több utazó és kutató megfigyelte, hogy igen sok család háztartási költségvetésében elenyészően kevés összeg jut az élelmezésre, de nem azért, mintha az élelmiszerek olyan nagyon olcsók lennének, hanem azért, mert csak a legolcsóbb élelmiszerek kerülnek az asztalra: sok hüvelyes és zöldség, de igen kevés hús és az is a silányából. Egészen más helyzetben vonnak természetesen a nagybirtokosok, nagytőkések asszonyai. Ezek az év nagyobb részét külföldi utazással töltik, ahol vígan fürdőznek, táncolnak, társaságba járnak, egyszóval jól és gondtalanul szórakoznak. Szomorú képet fest a mai spanyol nő helyzete, azonban reméljük, hogy az elnyomás ellenére is, hűen a spanyol nép forradalmi szelleméhez, széttépi bilincseit. Fordította: N. D. Hősi neved Spanyol dallam, Egy nemzedék Zengte hajdan: La Passionarial Carmen voltál, D’Arci Johanna, Égtél, lobogtál, Mint a fáklya, La Passionaria. Szavaid: gyújtó SzÖvétnek, Ifjú brigádok Harcra mentek: Vencer о morirl Ma nagy a csönd, Hajad fehér, A fájdalom Nevedben él: Doloros Iborruri. Hajad kibontott, Ma nagy a csönd. Fényes zászló, Ám ut az óra, Spanyol szabadság Spanyolok ajkán Volt a jelszó, Zendül újra: La Passionaria. La Passionaria. MÁRKUS .VALÉRIA
