Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-08 / 5. szám
&ж ^Г im И) J 0r'f^ I TMЛДРС р*^ уш *z* u^ л * ^кйЯШШ&Г ’ ^ MŰSZAK Q и to '< 2 |< Mottó : A nők egyenjogú érvényesülését a csalódban, a munkából és a közéleti tevékenységben azoknak az intézményeknek és szolgáltatásoknak a fejlesztése biztosítja, amelyek lehetővé teszik a nők képességeinek érvényesülését a társadalom életében. (A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmányának 27. cikkelyéből.) Mire a szirénaszó felveri a vidék csendjét, a kicsik már átöltözve, hőmérőzve foglalják el helyüket második otthonukban. Édesanya, édesapa nyugodtan dolgozhat, hisz gyermekét a gyár bölcsődéjében vagy óvodájában tudja. Maga az üzem is látja ennek szükségességét és évről évre bőkezűbben gondoskodik női alkalmazottai gyermekeiről, hisz dolgozóinak csaknem a fele nő. Nem veszett itt kárba a Dolgozó Nő Tribünje egy hozzászólása sem. Az ötéves kollektív szerződés egyik pontja az új típusú bölcsőde felépítése kb. 120 gyermek részé-O oe ae ш О fc u. " > lu > Ю О C <* z • •. oz üzem is város szépítés! munkálatainál 8 500 órát, a Urdoíovce, védnökség/ EFSZ^n A órát, az üzemi bölcsőde gyermekholmijainak kijavításánál 200 órát e/«tt°Zhnki?' A nemzetk°*l nőnap előtt beszélgetést rendezünk váosunk regi kommunista asszoméá űlu°ayiJ>ÍldáJukon tanulTMg lelkesebben dolgozhassunk. Az ELEKTROSVIT n. y. dolgozó asszonyai. J re, s ezzel megoldódna az óvoda alapos kibővítésének kérdése is. A Nővé Zámky-i Elektrosvitben tehát nyugodtan dolgozhatnak az édesanyák. Farkas Anikó édesanyja ugyanígy örül Dvory nad 2itavou-ban, hogy hat gyermek mellett is képes dolgozni a szövetkezetben. Az óvó néninél jobban ő sem tudna foglalkozni gyermekével. A probléma itt csak az, hogy ez a bölcsőde és napközi otthon nem a szövetkezeté. Pedig a helyi EFSZ-nek csak javára válna, ha tagjai számára egy új intézményt létesítene, vagy legalábbis kibővítené a meglevőt, hogy további 50-60 aszszonnyal emelkedne a tagok száma. Ennyien jelentették be ugyanis igényüket bölcsődére vagy óvodára, ennyit tart jelenleg otthon a gyermekekről való gondoskodás. Bölcsőde, óvoda! Fájó kérdés még mindig, pedig mindenütt lehetne. Falun és városon, üzemek mellett egyaránt, ha az anyák egységesen kérnék, ha a munkahelyek felelős gazdasági és szakszervezeti vezetői a költséges üdülőotthonok és futballcsapatok támogatása helyett elsőrendű feladatuknak az anyáról és gyermekéről, nyugodt munkalehetőségéről való gondoskodást tartanák. Három csomagszállító autó indul el reggelenként, tetején a fonott kosárral. Naponta ugyanabban az órában állnak meg egy-egy ház előtt. Van, ahol csak néhány hónapig, amíg a kicsit a bölcsőde veszi gondjaiba, van, ahol már az egyéves kis legény várja integetve a „pelenkás bácsit". Ez a sofőr Bácsi hozza a frissen mosott pelenkát az igelit csomagban, s dobja be a fonott kosárba a piszkosat, Eshet eső, fújhat a szél, még a hóviharban is pontosan betartja a „menetrendet". Nem, még egyszer sem csípte pirosra Lacit a „kommunális" pelenka, a mama meg nagy munkától szabadul meg ezzel. Ami a díjazást illeti, igazán nem sok. A szállítással együtt 20 fillér darabja. Ennyibe kerül a mamának. Az üzemnek többe. Az a tény, hogy ennek ellenére is mind szélesebb körökre terjed ki ez a felbecsülhetetlen pelenkamosó szolgálat — s az üzem a gazdasági problémát más ágazataival egybevetve oldja meg - bizonyítja, milyen jellegű a szolgálat nálunk, szocialista köztársaságunkban. Az embert, a dolgozó anyát szolgálja elsősorban. Bratislavában három évvel ezelőtt indult sikeres útjára az első pelenkás-autó s ma már három sem győzi. További 9 gyűjtőhelyre járnak el a mamák, — s még gyakrabban a papák - pelenkát cserélni. Szállítás nélkül 18 fillér illetéket fizetnek. Jóakarat, szervezés és leleményesség kérdése csupán, hogy kisebb városainkban is meghonosodjon ez a felbecsülhetetlen szolgálat.
