Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-08-23 / 17. szám
-J о ос ю < О О _1 Э ос < N < МИК»-— Anyu! Kati verekszik! — ezzel a kétségbeesett felkiáltással rohan Gabi anyuhoz. Gabi gyengébb testvérénél. Kati gyakran megveri, erőszakoskodik vele. Gabi az árulkodással tulajdonképpen segítséget, védelmet kér. Évi a hazatérő papát titkolózó arccal fogadja: — Apu, Péter hozzányúlt a rádióhoz, pedig megmondtam neki, hogy te azt megtiltottad. Évi a „jó" kisleány. Úgy érzi, hogy az ő kötelessége Pétert ellenőrizni, hiszen Péter a család véleménye szerint is nagyon rossz. Az ellenőrzés eredményét azután közli a szülőkkel. Minden ilyen alkalommal még inkább kiviláglik, hogy Évi mennyire jó és Péter milyen rossz — Anyu, Zsuzsi csúnyát mondott! — vádolja be kistestvérét Mari. Mari és Zsuzsi között sok az ellentét. Zsuzsi a kisebb, a kedvenc a családban. Mari, ha haragszik Zsuzsira, árulkodik néha. Ilyenkor diadalmas is az arca, mintha azt mondaná: „Na, lóm, a kis kedvenc is követ el hibákat!" Meg kell említeni azonban azt a szintén gyakori esetet is, amikor a gyermek a testvér helytelen cselekedeteire felhívja ugyan a szülő figyelmét, de nem azért, mert ebből önmagának kíván hasznot kovácsolni, hanem mert aggodalommal kíséri testvére magatartását. Félti, hogy rossz irányba halad, és a szülő segítségét várja, hogy az megakadályozza a bajt. Amint látjuk, más és más ok rejlik a gyermekek „árulkodása" mögött, éppen ezért nem is lehet azt egyformán megítélni. Az árulkodás különféle okai miatt a felnőtteknek — szülőknek, nevelőknek — különféle magatartást kell tanúsítaniuk. A védelmet kereső árulkodásnál a gyermeknek védelmet kell nyújtanunk. A kétségbeesett gyermeket megnyugtatjuk, de - és ez nagyon lényeges — nem büntetjük meg pusztán az árulkodás alapján a beárultat. Kérdezzük meg őt is, és a két előadás alapján szolgáltassunk igazságot. A besúgás jellegű árulkodásnál - éppen a besúgó gyerek helyes fejlődése érdekében — küzdenünk kell az árulkodás ellen. Végighallgatjuk a gyermeket és utána tárgyilagosan, minden indulat nélkül megkérdezzük: „Te mindent rendben megcsináltál? Nem volt veled semmi baj? Péter majd elmeséli, hagy mi történt vele!" Az indulat vezette árulkodásnál helytelenítjük a beórult gyermek magatartását is: „Nem szabad csúnyán beszélni!" — de nem vonjuk kérdőre a másik gyermeket. Ha a „vád" igaz, akkor lesz még alkalom, amikor közvetlen tapasztalatunk alapján utasíthatjuk rendre. A bizalmas, a másik testvért való aggodalomból fakadó közlést nem minősíthetjük órulkodásnak. A felkínált „nevelői segítséget" el kell fogadnunk, meg kell beszélnünk a gyerekkel, hogy miként háríthatnánk el az észrevett bajokat. Megelőzhetjük az árulkodóst általában, ha a gyermekeket hozzászoktatjuk ahhoz, hogy a velük kapcsolatos dolgokat elmeséljék. Soha ne kérdezzük gyermekeinktől a másik vétkeit. Ne kérdezősködjünk általában a gyermekektől másra vonatkozó dolgokról. „Voltotok anyuval Mari néniéknél?" — kérdezi a papa, mert tudni akarja, hogy felesége nem hallgat-e el valamit. A gyerek hamar rájön arra, hogy a szülők vele ellenőrzik egymást vagy a testvért, és ez előbb-utóbb hazugsághoz vagy árulkodáshoz vezet. Ha bírálatainkban igazságosságra törekszünk, a besúgást, a vádaskodást a kezdet kezdetén elutasítjuk. Ha gyermekeink között nem teszünk különbséget (az egyiket nem kényeztetjük о másik rovására), akkor elejét tudjuk venni az órulkodásnak. 16 dr. H. A. я SZÉLJEGYZETEK Hirchitó japán császárt arra kényszerítette többek között vesztett háború, hogy bevallja: nem isteni jelenség, s ha valamelyik alattvalója fel is emelné rá a szemét, nem válik a halál fiává... Azóta egyre jobban igyekszik emberi kedvteléseiről tájékoztatni a nyilvánosságot. így tudódott ki az is, hogy a császár szenvedélyes tengerfenék kutató. Amint a ..Crustaceana” (— páncélos állatok) című holland szaklap a napokban közölte, Hirohitónak sikerült ismét hat eddig ismeretlen rákfajtát felfedezni... Szokatlan és veszedelmes az ilyen munka a tenger mélyén. Könnyen előfordulhat, hogy közben elsodorja az uralkodót az ár — esetleg felháborodott alattvalói haragjának árja, akiknek egyre jobban szúrják a szemét azok a tengerparti támaszpontok, amelyeket a császár és kormánya bocsátott az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére, hogy onnan fenyegethessenek most már más ázsiai nemzeteket az atombombával. Ha már uralkodókról van szó, említsük meg III. Henriket is, aki nem más, mint Henry Ford, a jelenlegi amerikai autókirály (e néven harmadik a ,,tragacskirály” családjában, így becézik őt ugyanis). Igazán nem kicsinyeskedik, nem fukarkodik: most is, Anna lánya 18. születésnapja alkalmából 1200 személy számára fogadást rendezett detroiti palotájában. A költségek ISO 000 dollárt tettek ki, tehát több mint 200 dollárt egy-egy vacsoráért. Persze már nem ilyen nagylelkű III. Henrik például a nemrégen megkaparintott angliai Fordüzemek 32 000 munkása és technikusa iránt, akik éppen a minap léptek sztrájkba, hogy béreiket az egyre emelkedő létfenntartási költségekkel legalább ideig-óráig valamelyes egyensúlyba hozzák. A tömegsztrájk résztvevői nem voltak hajlandóak elhinni, hogy a ,.főnöknek” a bérjavításra „nem telik” Az egész viIágsajtó a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel ír Nyina Hruscsováról. Mindenütt, ahová eddig ellátogatott, csak barátokat szerzett magának szerény fellépésével, közvetlenségével. Különösen a bécsi csúcstalálkozón nyerte meg a világ minden részéről odasereglett újságírók, diplomaták, — s mindenekelőtt a bécsiek szívét. Ezzel szemben , Jackie” Kennedynek, az amerikai elnök feleségének toalettjei, óráról-órára változó frizurái és káprázatos ékszerei nem tették meg a vén Európára a kiszámított hatást. Sem a párizsiak, sem pedig a bécsiek nem találták helytállónak a „nagyvilági” címet, melyet egyes amerikaiak adomóhyoztak Kennedynének, sőt inkább egy kis kíváncsi amerikai diáklányhoz hasonlították, aki a maga naiv kérdéseivel gyakran elnéző mosolyra készteti társaságát. Azóta az amerikai lapokban is egyre sokasodnak az olvasók levelei, melyek a „Jackie-kultusz” befejezését követelik. íme két levél a sok közül, melyeket az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb New York-i politikai folyóirat, a „Time”, közölt a minap: „Már igazán beteltem а Кennedyék körüli fölhajtással, amit a folyóiratok és napilapok művelnek — különösen ami Jackie öltözködési ízlését és szépségét illeti. Igazán semmi különlegeset sem látok Jackie alakjában, illetve arcvonásaiban. Minden normális férfi szerint „estélyi ruhái” nem mások, mint hálóingek...” С- H. Cowper, Detroit „Immár mindannyian nyugodtan alhatunk abba a biztos tudatban, hogy „egykori” ellenségeink, akiket legyőztünk, soha többé nem támadhatják már meg azt az országot, melynek az élén egy ilyen bájos szépség áll. Ragyogó frizurák! Gyógyszertubus alakú kalapok! 6, jaj!” Jack A. Ottern, Minneapolis Úgy látszik, hogy nemcsak Kennedy elnök és az Amerikai Egyesült Államok népei közötti úgynevezett „mézeshetek" értek véget a kubai ét laoszi kudarcok utón... (es) Kedves Olvasóink, sok levelükre és személyes kérésükre örömmel értesíthetjük, hogy néhány hétig alkalmuk nyílik megrendelni lapunkat, a Dolgozó Nőt, miután példányszámunk az év folyamán emelkedett. Egyéni és közös megrendeléseiket kérjük közvetlenül szerkesztőségünkbe, Bratislava, Októbrové nám. 12 sz. alá küldeni.
