Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-07-12 / 14. szám

[ «РЧ •ч Z _| 4U Z чи н Z N с/) о #ч •к и гои,­- De tényleg, Klári, nálatok hogy von ez? Ha igazán a barátnőm vagy, te is elmondod őszintén. Mert nálunk valahogy egyre nehezebb és bonyolultabb és néha már alig tudom szó nélkül elviselni . .. Neked nincs testvéred, hát jól tudod, hogy az ember tulajdonképpen császár otthon. Mostanában, az érettsé­­ségi előtt meg különösen. De hát megvolt az érettségi és nekem éppen a banketten jutott először az eszembe, hogy otthon azért engem ez az érettségi sem jogosít fel semmire. Nem jogosít fel például arra, hogy sportolni, strandolni járjak akár veled, vagy Icával. Anyu kedvéért. Hogy ne legyek kedves apu főnökének a fiához. Apu kedvéért. Szóval a kötöttség. Te tudod, hogy nekem nem terhes legkésőbb tízre ott­hon lennem, tudod, hogy mennyit takarítok, főzök is ott­hon. Nem a kötelességeim miatt van baj, hiszen na­gyon szeretem anyut is, aput is. Nekem az a rossz, az fáj, hogy már nem lehetek hozzájuk egészen őszinte. A banketten szegény anyunak majd leragadt a szeme az álmosságtól. Megkérdeztem tőle: menjünk-e? Min­dig azt mondta, hogy nem, nagyon jól érzi magát. Pedig éjfél után már nem is beszélgetett senkivel. Akkor hir­telen bántani kezdett, hogy miért nem vallja be, hogy álmos, de álmosan is marad még, mert érettségi bankett csak egyszer van az életben. Nem tudom, Klári, értesz-e? Szörnyű dolog rájönni, hogy hazugságban élünk. Otthon mást sem hallok, mint­hogy szebb vagyok mint ez, okosabb mint az. Pedig nem így van, tudom jól. És nem merem otthon ezt mon­dani, mert tudom, hogy szeretetből hazudják, vagy mert a számukra valóban így is van. Vagy csak kedvesked­ni akarnak nekem... De ha egyszer nem igaz! Vagy anyu ezzel a templommal. Én már régen túl vagyok az ilyesmin, de anyunak nem merném megmondani, hogy ne engedje becsapni magát min­denféle mesével. Tudod, milyen rosszul esne neki? És nem tudnám bántani. Nem érdemli meg tőlem. Már csak azért sem, mert va­lamikor valakik belénevelték, hogy az fontos. A templom. És mert tudom, hogy miattam is jár oda. Ott akar nekem valami jó partit szerezni. Én meg csak figyelem tehetetlenül és sajnálom, hogy valami egészen más világban él, mint én, és tudom, hogy ez már így is lesz mindig, és ez borzasztó. Tegnapelőtt jött haza a misé­ről és elpanaszolta, hogy már'Kbvácsné sem jár, meg Liptákék sem. Most erre mit mondjak neki? Engem ez nem bánt, nem ér­dekel. És mégis csak bólogattam, ahelyett, hogy megmondtam volna egyenesen: nézd anyukám, én ezen egyáltalán nem csodál­kozom és nem is rendít meg. Sőt. Néha már úgy érzem, hogy kirobban belőlem ez az egész és megmondom bátran, őszintén, hogy ez így nem jó. És beszéljünk végre őszintén egymással, a gondjainkról, az életről, az örömökről is meg a kellemetlenségekről és ne akarjuk folyton előítéletek és kényelmes szokások szerint megítélni a világot. S micsoda össze­visszaság! Mindent szeretett szüleimnek köszönhetek, Klári, és néha bizonyisten úgy érzem, mintha ők lennének a gyerekek és én a szülő. Már nemcsak hálával, hanem egy kis sajnálattal is szeretem őket. És mégis, néha már arra gondolok, hogy el kelle­ne menni hazulról, mert nincs nagyobb vágyam, mint teljesen őszintén élni. Pedig semmi titkolnivalóm nincs előttük, rendesen élek és fele­lősséggel. Miért érzem mégis néha, hogy más bolygón élnek ők és másikon én? Nem hiszem, hogy ez csak olyan nemzedéki kér­dés, vagy hogy is hívják. Hipzen Zsuzsiéknál, te is tudod, olyan nagyszerűen megértik egymást. De tényleg, Klári, mondd meg őszintén, nálatok hogy van ez? Kedves szülők, mi a gyökere ennek az egészségtelen viszonynak és miben látják a megoldást? 16 Szerkesztőség. A VENDÉGLÁTÓ A vendéglátóknak kötelességük a vendégekről — megérkezésük percétől fogva egészen távozásukig — gondoskodni. A jó házigazda az egész tálalás ideje alatt figyelemmel kíséri annak lefolyását. A lakoma egész menetét a háziasszony irányítja. Elsőnek ül az asztalhoz és ő ad jelt az asztalbontásra is. Ha felállt, nem illik még gyorsan kiüríteni a po­harat vagy tovább enni. Ezért csak akkor áll fel, ha látja, hogy mindenki befejezte az étkezést. Kínálni csak egyszer szoktak — legfeljebb kétszer, ez a bátortalan vendégekre vonatkozik. A vendégek ne szégyelljenek annyit enni, amennyi iziik neKiK. A FELSZOLGÁLÁS A kisebb házi mulatságokon maga a háziasszony szolgál fel, esetleg felnőtt lányai segédkeznek. Nagyon jó szolgálatot tesz az ún. tálaló kisasztalka, amely — mint már említettük, — a nagyobb vendégségek alkalmával is jól érvényesül. A kiszolgálást a díszhelyen ülő nőnél kell kezdeni. A házigazdá­nak általában utoljára nyújtják a tálat. Ha a felszolgálók az ételeket már tányérokra kitálalva hozzák, a jobb oldalról teszik a vendég elé. Ha azonban tálon hozzák az ételt — amiből a vendég maga vesz —, akkor baloldalról nyújtják a tálat. A használt tányérokat a vendég elől a ki­szolgáló a jobb oldalról szedi le, a tiszta tányért balról teszi a vendég elé. Némely ételből a vendégek maguk vesznek az asztalra helyezett tálból. Ilyen esetben a vendég mielőtt vesz a tálból, helyesen jár el, ha előbb megkínálja vele szomszédját. AZ EVŐESZKÖZÖK HASZNÁLATA A kanalat úgy tartjuk, hogy hüvelykujjunkat felülről tesszük a kanál nyelére. A levest mindig ,.magunk felé” merítjük. A levesből mindig csak annyit merítünk,, amennyit biztonságosan emelhetünk a szánkhoz. Vigyázzunk, hogy a leves a tányérba, vagy ami még rosszabb, az abroszra ne csepegjen. Nagyon rossz szokás a levest szürcsölve fogyasztani, hogy mindenki hallja. A levest utolsó cseppig úgy fogyasszuk el helyesen, ha a tányért bal kezünkkel kissé magunk felé hajlítva kanalazzuk ki. Ha a levest elfogyasztottuk, a fonalat a tányérba helyezzük, nem támasszuk kívülről a tányér karimájára. A levesbe befőzött gombócot vagy tészta­félét nem késsel, hanem kanállal aprózzuk szét. Ha villával és késsel eszünk, a kést jobb kezünkben, a villát pedig bal kezünkben tartjuk. Ha csak villával eszünk, akkor a villát tartjuk jobb kezünkben. Az evőeszközt ne fogjuk túlságosan közel az éléhez, illetőleg ahhoz a részhez, mellyel az ételt merítjük. A tányéron a húst darabonként szeleteljük. Ne szeleteljünk egyszerre több darabot; csak a gyerekeknek aprózzuk fel a húst, akik még nem tudnak egyedül enni, vagy csak villával esznek. A gombócot, galuskát és főzeléket nem késsel, szükség esetén villával aprítjuk. Az ételt nem tesszük késsel a szánkba. Azzal a késsel, amellyel eszünk, nem nyúlunk a sótartóba, sem a közös tálba. Ha a kenyeret kenyérkosárban, szele­telve adják az asztalra, nem vágjuk kisebb szeletekre. Ugyancsak nem harapunk le belőle, hanem kézzel tördelünk belőle megfelelő darabokat és ezeket visszük a szánkba. Ugyanígy esszük a péksüteményt is. Az ünnepi lakomákon a kenyeret vagy a péksüteményt ne aprítsuk be a mártásba vagy a főzelékbe. Otthon a kenyeret vagy a péksüteményt beapríthatjuk a mártásba vagy a főzelékbe. Nem szép azonban egyszerre több darabot beleaprítani. Ha átmenetileg megszakítjuk az étkezést s később folytatjuk (pl. vizet iszunk, kenyeret veszünk, húsért nyúlunk stb.), az evőesz­közöket úgy helyezzük a tányérra, ahogy tartottuk őket: a kés fogóját jobbra, a villáét pedig balra. Ha az étkezést már befejeztük, vagy nincs szándékunkban tovább folytatni, az evőeszközöket egymás mellé helyez­zük, hogy nyelük jobbra irányuljon. bizonyos ételeket csak villával eszünk. A villát ilyenkor jobb kezünkben tartjuk, mint a kanalat szoktuk. Nem vitás, hogy a fogak piszkálása, akár csak orrunk kifúvósa az asztalnál — nem ízléses. Ha okvetlenül szükséges, használjunk fog­­piszkálót, ezt a műveletet azonban feltűnés nélkül és a leggyorsabban végezzük. Papírszalvétákat (asztalkendőt) főleg az éttermekben adnak. Az étkezés utáni kéz- és szájtörlésre valók. Használat után összegyűrve a tányérunkra helyezzük. Megsértjük a háziakat, ha a szalvétával a tányért és evőeszközöket evés előtt megtöröljük. Ne tegyük ezt még jobb vendéglőben sem. Csak olyan étteremben tehetjük ezt meg, ahol nem fektetnek elég súlyt a higiénia követelményeire. Kedves Olvasóink, (mi? 1 sok levelükre és személyes kérésükre örömmel értesít­hetjük, hogy néhány hétig alkalmuk nyílik megrendelni lapunkat, a Dolgozó Nőt, miután példányszámunk az év folyamán emelkedett. Egyéni és közös megrendelé­seiket kérjük közvetlenül szerkesztőségünkbe, Bratisla­va, Októbrové nőm. 12 sz. alá küldeni. (Szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents