Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-07-12 / 14. szám
J ш > О LL < н D О и 1ЯННШММ|Н azokban az órákban íródnak, amikor a világ НМВШШММ^Н érdeklődésének középpontjában két Hruscsovbeszéd áll. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke egy hét leforgása alatt kétszer lépett a közvélemény elé, hogy kifejtse a Szovjetunió álláspontját a legégetőbb nemzetközi problémák megoldásával kapcsolatban. A televízió révén mi Csehszlovákiában is megoszthattuk Hruscsov elvtárs gondolatait a legidőszerűbb nemzetközi témákkal kapcsolatban. Június 16-án elmondott beszédének — melyben beszámol Kennedy elnökkel folytatott tanácskozásairól — visszatérő mozzanata az általános és teljes leszerelés kérdése volt, melyet, mint tudjuk, a Szovjetunió már négy évtized óta szorgalmaz. Ha a második világháború kitörése előtti években a nyugati világ vezető tényezői figyelembe vették volna a Szovjetunió leszerelésre vonatkozó javaslatait, elkerülhető lett volna a szörnyű viliágégés. A második világháború befejezése óta a Szovjetunió ismét szorgalmazza a leszerelést. A Nyugat azonban, úgy látszik, mit sem okult a szörnyű múlt tapasztalataiból. Csaknem tizenhat esztendő óta folynak különböző szinteken, különböző bizottságokban, különböző városokban a második világháború utáni leszerelési tárgyalások. Igen szellemesen jegyezte meg Hruscsov elvtárs, hogyha a leszerelési tárgyalások jegyzőkönyveit a Genfi-tóba merítenék, bizonyára kiáradna. Hogy mennyire találó ez a kijelentés, azt a számok bizonyítják. Íme: 1193 ülésen, 3579 órán át tárgyaltak a nagyhatalmak képviselői és 95 440 jegyzőkönyvoldalon csaknem 19 millió szót foglaltak írásba. Haladás mégsem történt. A nyugati hatalmakat ugyanis nem az a szándék vezette, hogy a világ könnyebben lélegezzék, hanem leszerelési megbeszélések címen fegyverkezési előnyökhöz akartak jutni. Visszatérve a számokhoz, az amerikai küldöttek másfél évtized olatt négy- és félmillió szót ejtettek ki a leszerelésről, és közben az Egyesült Államok kormánya 450 milliárd dollárt fordított katonai célokra. Vagyis a leszerelésről ejtett miriden egyes szónak az atombombákra és más fegyverekre költött 100 ezer dollár adta meg a hangsúlyt. И9ННИПЕЯВ1Ч^В ilyen a Szovjetunió nyugati tárgyaló partnerei- BÉMiHÉiiliÉfaBBI nek igazi arculata. Például, míg fennálltak az atom-monopóliumuk, addig a hagyományos fegyverek csökkentését sürgették. Amikor a Szovjetunió előretört a rakétatechnika területén és megszerezte a vezető szerepet, egyszerre megfordították a sort. A rakéták eltiltását követelték,, de természetesen saját légi támaszpontjaik és bombázó alakulataik meghagyásával. A Szovjetunió a saját és az egész szocialista tábor érdekében természetesen nem megy bele abba, hogy a nyugati hatalmak saját céljaik érdekében olyan előnyökhöz jussanak, amelyek segítségével aztán támadást indíthatnának a szocialista országok ellen. Mint azt Hruscsov' élvtárs kijelentette, a Szovjetunió állhatatosan folytatja békepolitikáját. A Szovjetunió óriási gazdasági és katonai erővel rendelkezik, mégsem használta fel soha és ma sem Hogy ez ne történhessék meg, használja fel erőit agresszív célokra. Éppen ellenkezőleg, minden erőfeszítését a béke biztosításáért veti latba. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a világ közvéleményéhez fordulva kijelentette: „A szovjet emberek nem akarnak háborút, és ezért mi arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a háború kitörésének okait. Ennek érdekében más béjreszerető államokkal együtt az év végén aláírjuk majd a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem háborút ajánl, nem egyes országok szövetkezését más országok ellen azzal a céllal, hogy erőket tömörítsen egy háborúhoz, mi csak egyre törekszünk, c tartós békére. A béke megszilárdítása végett meg kell kötni a békeszerződést és ily módon fel kell számolni a második világháború maradványait." A jelenlegi nemzetközi helyzetet éppen az jellemzi, hogy az egyik oldalon áll a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország békevágya, megegyezésre törekvése, tárgyalási készsége, a másik oldalon viszont sokszor merev elzárkózás, gyakori kardcsörtetés és kihívó fenyegetődzést tapasztalhatunk. Szörnyű jelenség ez! Ma, húsz esztendővel a Szovjetunió ellen megindított hitlerista támadás után, ugyanazokat a hangokat halljuk, melyeket egykor Hitler kürtőit. Ma ismét „Európa ügyéről", a „német nép érdekeiről", a térképek megváltoztatásáról beszélnek a megszokott kommunistaellenes frázisokkal aláfestve. Megfeledkeznek arról, hogy a második világháborúban ötvenöt ország fiai véreztek, s a halottak és a sebesültek száma 70 millió körül járt. Az 1960-as évek új „keresztes lovagjai" címére Hruscsov elvtárs június 21 -i beszédében ezeket mondotta: „Akadhat természetesen olyan esztelen ember, aki hajlandó az öngyilkosságra. Ha ez megtörténik, szülei megsiratják, de az emberiség ezt nem sínyli meg. Ha azonban nagy hatalommal rendelkező államférfiak játszanak a tűzzel, fenyegetőznek, hogy a háború szakadékába taszitják országukat, akkor nemcsak saját életüket teszik kockára, hanem a népek sorsát is. Ha Önök Nyugot-Németországot háborús kalandba sodorják, akkor országuk népét kergetik öngyilkosságba.“ ■ akár mindkét, akár csak az egyik (erre hajlandó) német állammal, plá kell irm a békeszerződést, mielőbb, mert ezt követeli az európai béke, mely aligha alapulhat máson, mint a tényleges, kialakult, megszilárdult történelmi valóságon. Tizenhat évvel ezelőtt, amikor a Hitler-ellenes koalíció megállapodott a jövőt illetően Berlin kérdésében, szó sem volt arról, hogy Nyugat-Berlin azzá lesz, amivé lett, provokációs bázissá, veszedelmes tűzfészekké. A Szovjetunió megfontolt békeszerződés-tervezete minden szükséges feltételt megteremt Nyugat-Berlin szabadvárosi szabadságának biztosításához, az úgynevezett „frontváros" likvidálásához. A „frontváros" helyett a béke városára van szükség. 1941. június 22-ének nagy történelmi tanulsága: Ami nem sikerült Hitlernek, még kevésbé sikerülhet követőinek a megváltozott világban. Szigeti György Júliusban ünnepeljük az építkezési dolgozók napját. Évről évre egyre több női dolgozó tartozik ebbe a nagy családba, hisz ezen a munkaszakaszon is jól megállják helyüket, ha szakképzettek. Képünkön Julka Gregorová, a huszonegy éves építésvezető. (Riport о 8. oldalon.) Foto: Kedro
