Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-28 / 13. szám
összes világrész szakembereinek csodálatára. Az ember bírókra kelt a folyóval, megszelídítette, éltetőjévé tette. Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a vízierőművek építése. Stechnice, Lipno, Slapy, Őrlik . . . első, második . . . hetedik vízierőmű. Emberi rnunka nyomán jöttek létre a családi villák és kultúrotthonok. Víz alá került az elhagyott vidék, elköltözött a lakosság. Különben pedig már vltavai víz lendítette a turbinákat ... A vízierőmüvek beváltak az első és a további legdrámaibb próbákon, felfogták a vizet, falvakat, városokat mentettek meg az ártól. A munkások százai, ezrei építették Orlíkot. Ha véget ért az egyik munka, legtöbbje tovább vándorolt az új, megdolgozatlan terepre. Az egész ország népe adott itt egymásnak találkát. A legkülönbözőbb emberek. Eltérő természetűek. S az építkezés egyesítette, megnevelte őket. Ha ma azt látják, hogy hétről hétre csaknem hétszázra menő látogató csodálja a hatalmas vízierőművet, hogy kormányküldöttségek, európai hírességű szakemberek és turisták adóznak csodálattal az emberi kéz művének — egyre büszkébbek a közös munkára. Mert nemcsak munkájuk, de szívük, kérges tenyerük, saját énjük egy része is ott van a vízierőműben. Kár, hogy mindnyájukkal nem ismerkedhetünk meg, de mutassunk be legalább néhányat közülük. Jozef Somorovsky, az orlíky viilanygyár üzemvezető technikusa Veiké Canikovcéból származik. Frantiska, fiatal felesége semmiképpen sem akarta elhagyni Bratislavát, amikor férje a Vltava menti építkezésre került. Három hónap múlva azonban, amikor kétszobás, központi fűtéses lakást kapott Slapyn a fiatal mérnök, mégis elhozta feleségét. Amikor háromévi ottlét után Őrliknak volt szüksége a gyakorlattal rendelkező technikusra, Frantiska egy percig sem tétovázott, szívesen ment férjével egy újabb munkahelyre. Az Őrlik lejtőjén épült villájuk akár egy mesebeli ház. A négyéves Pet'ko napközi otthonban van, amíg ma-Madártávlatból Ott vannak a nők is mája dolgozik. Gépírónő a vízierőmű igazgatóságán. — Nagyon jó itt. Érdekes munka, gyönyörű vidék, olcsó házbér, kényelmes lakás. Évenként egyszer meglátogatjuk a családot Andulka Kuselová Snina mellől került ide. Nincs még húsz éves sem. Három éve dolgozik Őrlikon. — Andulka, hogy jutott el ilyen messzire? Két sor fehér fog villan elő, nevet. — Bátyám itt dolgozott. Az építkezési dolgozók napján meghívott egy ünnepélyre. Eljöttem, s azóta itt vagyok. Egy brnói lánnyal lakom a leányszálláson. Ö elárusítónő az ŐRLIK áruházban. Remekül érzem itt magam. Már több munkaszakaszon dolgoztam. Jelenleg szilobusszal járok, a kirakodást ellenőrzőm. ... Ez a turbina, amely már egy hónapja fut nálunk, aranyérmet kapott Brüsszelben. Még három ilyen lesz itt. Kaplan-turbinák, kimondottan számunkra készítették őket Blanskóban. Végül is a mi gátunk о legmagasabb a környéken, 91 méteres. A beszédbe belevonjuk az oldalt álló. kezes-lábasba bújtatott munkásnőt is. Simunková Mária — mutatkozik be • a kompresszornál dolgozom. Idevalósi vagyok, jól ismerem ezt a környéket. Itt aztán igazi nyomor volt! S ma? Férjemmel ketten megkeressük a négy ezrest . . . Nézze a három, kábeles emelődarunkat. Egész Európában nem leli párjukat. Nemrégen svédek és svájciak jártak itt, és csak csodálkoztak. Az emelődaruk 720 m távolságra dolgoznak. Látja azt a bódét? Ott ül egy ember, televíziós munkairányítója van, előtte a mikrofon, onnan vezényli az egész építkezést. Nem, erről valóban nem álmodhatott sem Smetana, sem Heyduk, sem Celakovsky. Egyikük sem, bármilyen forrón is megénekelték a szeretett Vltava mentét. — Egészen más szimfónia zeng ma a folyam mindkét partján. Ez a zene azoknak adózik hódolattal, akik az ország aranykorán munkálkodnak KRAUS RENÉ 5
