Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-25 / 2. szám
Herta Oberheuser - a ravensbrücki koncentrációs tábor SS-orvosnője (a „ravensbrücki bestia") R égi szokásomhoz híven egy nap, mielőtt szolgálati utamat megkezdtem volna, benéztem az újságkioszkba. Van-e valami új? — kérdeztem az elárusítónőt.- Igen — válaszolta készségesen német újságot, a Frau von Heute-t adhatom. — Megvettem, majd az omnibuszban kényelmesen elhelyezkedve belelapoztam. Két nagyon kifejezésteljes képen hirtelen megakadt a szemem. Képaláírás: ,,A ravensbrücki bestia". A felső kép kegyetlen arcú, üres tekintetű asszonyt ábrázol, az alsón hosszú női fogolyoszlop, amint rabruhában, leszegett fejjel vonul. Figyelmesen elolvastam a szöveget, majd a vér az arcomba szökött. Hogy-hogyl — ilyen gyilkosok szabadon járnak? — Lélegzetfojtva olvastam, néztem a képeket. — A riport Herta Oberheusert, a ravensbrücki női koncentrációs tábor SS — orvosnőjét mutatja be az olvasónak. Kegyetlenkedései miatt „fekete bestiának" nevezték. A többi tömeggyilkossal orvosi köpenyben élő női testeken végzett kísérleteket. — Halálos Evipán-t fecskendezett bőrük alá, asszonyokat, leányokat sterilizáltak, az élő húsba érzéstelenítés nélkül mély sebeket vágtak, és ezeket genny- és más bacilusokkal inficiálták. — A nők, mint a kísérleti nyúlok, elpusztultak, de azok, akik e kínzást túlélték, ezt sohasem heverhették ki. 1947-ben Herta Oberheusert életfogytiglani fegyházra ítélték, de sajnos a nyugatnémet fasisztáktól kegyelmet kapott. Szoba-SS-orvosok kísérleti célokra így operálták a foglyo-Itat a RAvensBßüci-ci BestiA M. OSEROW, SIMFEROPOL don bocsátották, és Adenauer állama magánpraxis folytatására még anyagi támogatásban is részesítette. A cikk tartalmát elmondtam útitársnőmnek, egy bielogorszki tanítónőnek, és rövidesen az utasok nagy része is tudomást szerzett a képes riportról. A szovjet embert oly jellemző érdeklődéssel nézték a képeket, felháborodásuk nem ismert határt. Hogyan lehetséges ilyesmi? — hangzott minden oldalról. — Kipusztult a lelkiismeret az emberekből? — Hát miért ontották katonáink a vérüket?! Vasiljevkába utazik? — kérdezte tőlem a mögöttem ülő asszony. Miután igennel feleltem, így szólt: — Keresse fel Lídia Besnogovát, ő jól ismeri Ravensbrücköt, ott sínylődött. - Ezeket a képeket mutassa meg neki. — üzenem, hogy tiltakozzon, ne tűrjük ezt! Ne tűrjük! — ez volt az utasok egyhangú véleménye. Még az nap felkerestem Lidia Besnogovát, egy sudár növésű, vöröses hajú aszszonyt. Hajában mór ezüstös szálak csillogtak. Kellemes és akaraterőt sugárzó arccal mindent elmesélt. Sok bánatot és megpróbáltatást élt át ez az asszony. 24 éves korában Hitler katonái megszállták a Krímet. Nem bírta elviselni az aljas hódítók terpeszkedését a haza födjén, így szüleivel egy partizánosztaghoz csatlakozott. Egy megbízatásának teljesítése közben elfogták, és 350 hadifogoly nővel együtt Németországba hurcolták. A szovjet asszonyokat hadianyaggyártásra akarták kényszeríteni, akik a munkát megtagadták s ezért büntetésből Ravensbrückbe zárták őket. Ebben a komor kínzókamrában sínylődött 3 éven át, míg 1945. tavaszán a szovjet hadsereg felszabadította a 18 országból idehurcolt ezrekre menő női foglyokat. Lídia Besnogovának megmutattam a képes riportot. Az arca elsötétült és rángatózni kezdett. A visszaemlékezés fájdalmas volt. Dermedten maga elé nézett. — Herta Oberheuser — mondtam halkan, hogy kiragadjam dermedtségéből. Igen, az a bestia, aki asszonyaink ezreit pusztította el. Felfoghatatlan! Hát nem végeztek vele? Hány emberéletet oltott ki ő maga. És a többi hóhér fehér köpenyben! Orendi, Schildauschski, Winkelmann és a többiek. És Lídia Besnogová megismertette velem a borzalmas valóságot. Ravensbrückről, amely úgy mint Dachau, Buchenwald és Sachsenhausen, aZ emberek elpusztítására volt berendezve. Az egész Európából ide hurcolt nők éheztek, fagyoskodtak, agyonkínozták Kommunista röpcédula (magyar szöveg: Társaim, ne csüggedjetek el, a Nap Keleten kel és menetét senki sem tarthatja fel) KAMIT /Viíh W JohlNC (f i H7 ÍN tf ZTfc'Al ctvi- VNOmme kAmv ki W£>£/ZV ív i/ui-' s végül a krematóriumban elégették őket Kilencvenkétezer női fogoly járta meg ezt о mártírutat, akik mind hamuvá váltak. Mégsem hajtottunk térdet a fasiszták előtt — mondta büszkén az asszony —, valamennyi nemzet asszonya közös harcro egyesült a zsarnokság ellen. A blokkokban, munkahelyeken illegális kommunista, antifasiszta csoportok alakultak, amelyek politikai munkát végeztek. Minket, szovjet hadifogolp nőket fogoiytórsaink elismerésül „vöröskatonáknok” neveztek, mivel a vörös hadseregben szolgáltunk. Ravensbrück {németül Rabenbrücke) a Holló hídját jelenti. Egy nap röpcédulát kaptunk a blokkban szimbolikus képpel: Fekete holló, fején SS-sapka, egy híd korlátján ül s alatta embervér hömpölyög. Ellenállásunkban katonahősnők is támogattak. Vera Bobková, Jevgenija Klemm szevasztopoli harcosok és még sokan mások. Dalok, versek jártak szájról szájra, melyek ellenállásra, kitartásra buzdítottak. 1943. telén egy vigasztalan, borús napon megrendítő gyermektranszport érkezett. Nyitott kocsikban hevertek a félholt kis fiúk és lányok. Szívünk összeszorult a fájdalomtól az apró foglyok láttán. Az SS-legényekre az sem volt hatással. A gyerekeknek részt kellett venniök az általunk oly jól ismert, nehezen kibírható éjszakai ,,Apell"-en. A kicsinyek ezt nem bírták. — Az éhségtől, betegségtől úgy hullottak, mint a legyek. Nagy könyörgéssel sikerült őket megkímélni a fagyos éjszakáktól. Ezután bent számlálták a gyerekeket. Amikor az SS-ek biztosra vették, hogy már nem bírják sokáig, beleegyeztek, hogy magunkhoz vegyük a kicsinyeket. De nem számoltak az oly nemes emberi érzésekkel, mint amilyen a szolidaritás. Francia, csehszlovák, holland nő — mind juttatott a gyerekeknek legalább kis falat kenyeret szűk adagjából. Mialatt mindenről beszélgettünk, kislány lépett a szobába. Kb. 17 éves, sötét hajú, jókedvű gyerek. Kedvesen bemutatkozik: Lilja a nevem. — Menj, sétálj még egyet — kérte Lidia Besnogová. A lányka szótfogadott, kiment. Ö is az 1943. évi gyermektranszporttal érkezett Ravensbrückbe, mesélte halkan az asszony. Félholtan már-már a krematóriumba került, de egy társnőm élete kockáztatásával megmentette a gyereket. Gondosan elrejtette, tőle telhetőén táplálta, ápolta. A gyerek felépült. A szabadulás után adoptálta. — Most néhány napja vendégem a kislány. Túl sok volt ennyi szomorúságot, fájó visszaemlékezést hallani. Időm is lejárt, így elbúcsúztam Lídia Besnogovától. Meleg kézszoritás pecsételte meg barátságunkat. Elhatároztuk, hogy nem ülünk többé összetett kezekkel. — Külföldi barátainkkal karöltve harcolunk a fasizmus, militarizmus ellen. Nyugat-Németországban újabb gaztettre készülnek, de megakadályozzuk káros tevékenységüket, s végül is győz a béke. És a ravensbrücki bestia Münchenben gyermekorvosi praxist folytat. A látszat kedvéért és a világ közvéleménye nyomásának engedve, Schleswig-Holsteinban megvonták tőle az orvos-gyakorlati jogot, hogy aztán ismét állami támogatással rendelőt nyithasson. A legszomorúbb, hogy Nyugat-Németországbon vannak szülők, akik a ravensbrücki bestiára bizzák gyermekeik egészségét és életét.
