Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-17 / 10. szám
KÖSZÖNJÜK A LÁTOGATÁST, сжтмШ Két karjót kitárva, fiús mosolyával köszönti az embertömeget, amely lelkesen kiáltozva virágesövel üdvözli az első űrrepülőt. Gagarin . . . Gagarin . . . visszhangozzák Prága utcái azon a feledhetetlen napon. Gagarin őrnagy átérzi a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosa lakosságának örömét, szeretetét és háláját, amely méltányolni tudja, hogy a világ legismertebb embere, a szovjet hős és ember útja éppen hozzánk vezetett. Minden kézfogás, üdvözlet és mosoly, virágcsokor és ajándék a Szovjetunió és Csehszlovákia népe örök és megbonthatatlan barátságának záloga. Egy szokatlan pozitív hős Amikor szemtől szembe ültem vele a moszkvai sajtóértekezleten és a szavait lestem, a gesztusait, a hangját, a mosolyát, hirtelen azon kaptam magam, hogy aggódom érte. Féltem őt a leendő portréitól. Vajon hányon tudják majd olyannak ábrázolni, amilyen a valóságban. Nem torzitják-e embertelen monumentummá, nem lesz-e belőle bronzfrázis, mórványközhely, dagályos semmitmondás? Vagy nem töpöritik-e kisszerűvé, amolyan filiszteri módon értelmezett „nagyon emberi* figurává, amelyről mindent tud a néző, ami lényegtelen és mindent ért, ami érdektelen, csak éppen azt nem, hogyan került ez a kedves fiú a kozmoszba? Gagarin bonyolult ember. Rendkívül gazdag egyéniség és rendkívül egyszerű. Minden mozdulatán, egész magatartásán érződik, hogy a népből jött. Arca jellegzetesen paraszti. Humora egészséges, bővérű, népi humor, megtűzdelve remek csattanókkal, ízes kiszólásokkal. Mokány emberke, vasakaratú, acélos fegyelmű, izigvérig katona. Emellett tudományos képzett, világos gondolkodású, szabatos beszédű, rendkívül intelligens, kiművelt $mberfő. Okos, éber diplomata és gazdag lelkű, forró szenvedélyű fjérfi. A kozmosz sríneiről, az elétáruló látványról szinte költői áhitattal és megilletődöttséggel vall. Kitűnő szónok, a mozgalomban nevelkedett remek agitátor. Emberfeletti bátorsága, bizakodása és optimizmusa három forrásból táplálkozik. Bízik a pártban, a szovjet társadalomban és a tudományban. Mélységesen hitt a vállalkozás sikerében, tudta, hogy nem hagyják magára. Olyan ember Gcgarin, aki a népből emelkedett a világűrbe és lelki, fizikai, világnézeti, társadalmi kötelékeit egy percig sem lazította meg. Kommunista. Bonyolult karakter, teljes ember. Nem szorítható sémákba, sem régi polgári kategóriákba. Megérteni jellemének látszólagos ellentmondásait, egységben megragadni csak a jövő felöl lehet. Hőstette új korszakot nyitott a történelemben. De egyénisége is a jövő emberét idézi. Új jelzők kellenének, azok méltók hozzá és másfajta versek, új ritmussal és új gondolatokkal. Pozitív hős, de nem a szokványos drámai „receptek" szerint. Hős is, ember is, de nem ingadozik. A drámája is szokatlan. Nem került konfliktusba sem a közösséggel, sem önmagával. Nem érzett magánosságot, szkepticizmust, nem csalódott a szerelmében, nem keseredett meg a szivében. Szenvedélyesen szereti a hivatását, a hazáját és ai családját. És e sokféle szenvedélyben lobogva szilárd hittel, okos józansággal, mély felelősségtudattal és sűrű életörömmel eltelve legyűrte félelmét, ösztönei gyengeségét és felszállt a kozmoszba. Drámát élt át, hatalmas, megrázó drámát, de valahogy más tartalommal és a szokásoktól eltérő indokkal. A felesége is csodálatos drámai hős, az ő drámája is rendkívüli. Egyszerű szovjet asszony, családanya, szereti a férjét, tudta, hova indul és nem tiltakozott. Az öntudata legyűrte volna a szerelmét? Nem hiszem. Inkább a két érzés egymást erősítve gyűrte le a kisszerűséget és az önzést. Ilyen gondolatodon tépelődtem, amikor szemben ültem vele a Tudósok Házában. Hogy milyen érdekes művészi problémákat, ábrázolási gondokat és elveket kínál ez az ember. A világűrbe sikerült feljutnia, a történelemben már kivívta méltó helyét De vajon hogyan jut be a képzőművészetbe, a költészetbe, a drámába, az irodalomba? Bizom benne, hogy Gagarinnak ez is sikerülni fog. K. J.
