Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-17 / 10. szám
Volt egyszer egy szegény ember, meg egy szegény asszony. Szegények is voltak, öregek is voltak, csak úgy tengődtek egyik napról a másikra. Mondja egyszer az asszony az urának: - Menjen el kend a bíróhoz, az gazdag ember, hátha adna egy fazék lisztecskét. Elmegy a szegény ember, lisztet kér a bírótól, de a bíró azt mondja:- Nem adok, csak kölcsönbe, holnap hozza meg. Mit volt mit tenni, a szegény ember fogadta, hogy holnap meghozza a lisztet, ha a föld fenekéről is. Hazaviszi a lisztet s az asszony főzéshez, sütéshez akar látni, de nem volt tűz.- Menjen, hozzon már egy kevés parazsat is valahonnét — mondja az urának. Kiüríti a szegény ember a lisztet a fazékból (több fazék nem is volt a háznál), s megy végig az utcán, de akkor már minden házban sötét volt, sehová sem mehetett be. Egyszer csak tűzvilágot pillant meg az utca végén. Megy arrafelé, de bizony a tűz sokkal messzebb volt, mint ahogy látszott. No, mindegy, addig ment, amíg a tűzhöz nem ért. Hát egy ősz öreg ember ült a tűz mellett, sokkal, de sokkal öregebb, mint ő. Fehér volt a szakálla, mint a hó és éppen övig érti Köszönti az ősz öreg embert: — Jó estét, öregapám. — Jó estét, fiam. Mi jóban jársz? — Tüzért jöttem, öregapám. Ad-e egy fazék parazsat? — Hogyne adnék, fiam, mikor látom, hogy szegény ember Vagy. A szegény ember színig töltötte a fazekat jó eleven parázzsal, megköszönte az ősz öregembernek, azzal nyugodalmas jó éjszakát kívánt neki s ment haza. Mindjárt tüzet gyújtottak s ami parázs megmaradt, a fazékban hagyták és azonmód az ágy alá tették, hogy másnap reggel is tüzet gyújthassanak. Hát reggel, amikor felkelnek, mit látnak a fazékban! Csupa arany meg ezüst volt a parázs helyett! De bezzeg szaladt a szegény ember a boltba, vett egy zsák lisztet s mindjárt megvitte a bírónak a kölcsönt. Csodálkozott a biró, hogy ilyen pontosan megadta a szegény ember a kölcsönt. Szerette volna, ha nem adja meg, mert akkor a lisztért elvette volna a szegény ember házacskáját! Kérdi a szegény embertől: Hát kend hol kapott lisztet? — A boltban. — Hát a pénzt hol kapta? A szegény ember egyet sem himezett-hámozott, elmondta, hogy s mint járt. Hiszen egyéb sem kellett a bírónak. Csak azt vár/Я л/n *7 ta, hogy beesteledjék, ment ő is ahhoz a tűzhöz: vitt magával egy fazekat is. Hát csakugyan ott ült a tűz mellett az ősz öregember. Köszönti a biró: ■ Jó estét, öregapám. Jó estét, fiam. Mi jóban jársz? Tüzért jöttem, ha adna. Töltsd meg, fiam, a fazekadat, van itt elég. Bezzeg megtöltötte a bíró a fazekat színültig, jó dombosán s betette a fazekat az ágy alá. De még a reggelt sem tudta megvárni, hajnalhasadtakor bekukucskált az ágy alá, hadd lám, tele van-e arannyal és ezüsttel a fazék. Az ám, tele volt — pernyével. HOGY ANNA ÉS PÉTER BOLDOG LEGYEN Kedves Péter és Anna Nagyon sajnálatos az az eset, ami azon a bálon magukkal törtint. El kell, hogy ítéljem — öregasszony ütemre — Kissné cselekeáetit. Piter helyiben ezt mondanám az édesanyámnak: — Azt veszem felestgül, akit a szívem szeret, mert in élek majd vele egy Heten át. A boldogsághoz nem kell vagyon és pap áldása. Esküdjenek meg a helyi nemzeti bizottságon is ne menjenek a szülői házba lakni, hanem kérjenek egy kis lakást. Ha gyermekük lesz, annak is szépen nevet adhatnak a HNB-n. Péter édesanyja azt hiszi, hogy a pap áldása hozza a boldog életet? Ez bizony balga gondolkodás. Ismerek három családot is, akik nem voltak megesküdve a templomban is mégis úgy éltek, mint a galambok. Azonban olyanokat is ismerek, akiknek a házasságába az egész család belenyugodott is fényes egyházi esküvőt tartottak s mégis úgy élnek, mint a kutya meg a macska. Bocsássanak meg a csúnya írásért, de már reszket a kezem. Csak azért írok, mert szívből kívánom, hogy szerencsésen összeházasodjanak is nagyon boldogon éljenek. özv. Dékány Ferencné, Rimaszécs Elhiszem, hogy nagyon szeretik egymást és hogy a kit család között beállott viszály megzavarta boldogságukat. De hát már mind a ketten nagykorúak, ezért önállóan határozzanak is cselekedjenek. Keressenek alkalmat — hivatalos közegek segítségével — a találkozásra, ahol mindent megbeszélhetnek. Kérésükre bizonyára az esküvőt is megrendezi a helyi nemzeti bizottság. Két szerető szívű dolgos ember ma már kellőképpen meg tudja alapozni a jövőjét. Ne feledjék el, hogy nincsenek egyedül. Maguk mögött áll a mai felvilágosodott szocialista társadalom. Batoch László. Stúrovo Középkorú férfi vagyok. Jócskán van élettapasztalatom, s szeretnék segíteni Annának és Péternek. Nagyon sajnálom az olyan szülőket, akik még ma is azt hiszik, hogy a különböző vallású fiatalok nem lehetnek egymással boldogok. Nem a templom a házasság megkötésinek a helye, 18 sem pedig a hozomány a boldogság alapja hanem a kölcsönös szeretet, a házastársi hűség és a közös munka, amely biztosítja a boldog fiatalságot is a békés öregkort. Ma az életerős fiatalnak nem kell attól félnie, hogy nem kap A dunnát is 12 vánkost, amint ezt az első hozzászóló írta. Kormányunk is pártunk a legmesszebbmenőén gondoskodik a dolgozó családok boldogságáról is jövőjéről. Mészáros István, Királyrév Még csak 16 éves vagyok is a szövetkezetben dolgozom. Lehet, hogy az in tanácsom nem lesz megfelelő, mert nem nagy élettapasztalattal rendelkezem, de mert én is azt akarom, hogy Anna is Péter boldog legyen — azért írok. Kedves Anna és Péter! Maguk is boldogok lehetnek, mert ma a szocializmusban mindenkinek lehetősége is joga van a boldogságra. Szerintem a vallás ma már nem probléma. Ismerek több olyan fiatal házast, akik szocialista házasságot kötöttek és nagyon boldogok.' Nem fontos, hogy milyen vallásuok, csak szeressék egymást. Persze ezt meg kell a szülőknek is magyarázni, hogy a szocializmusban az emberek boldogsága nem a valláson, hanem a becsületes munkájukon alapszik. Szerencsére a kommunizmusban már nem lesznek ilyen problémák, hiszen akkorra az emberek gondolkodásmódja is átalakul. Miért ne lehetne Anna is Péter boldog, amikor pártunk és kormányunk mindenkinek igyekszik biztosítani a szebb is boldogabb jövőt. Nagy Valéria, Kolárovo — Vefky Ostrov
