Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 1. szám
Köszönjük, nagymama! Lehet-e kedvesebb emléke Melisek Erzsébetnek, mint a nagymamák estjén kapott ^nagymama-szív*4? — Ugyan mire gondol Medek nagymama? - kutatja arcát Tomaskoviö Ferkó, az est kis gavallérja. A nyolcgyermekes, M éves Terchová dédnagymama lányával, unokájával, dédunokájával. Összesen 24 unokája és 27 dédunokája van. Az ifjú szívű nagymamák Ilyen közönséget nem látott még ez az öreg terem. Ismeretlenek számára ezek az asszonyok, akiket olyan szívesen üdvözölnek már a lépcsőfeljáratnál, aztán karonfogva őket, óvatosan asztalhoz vezetnek. Az utca járókelői is rácsodálkoznak a Sokol terme előtt a személyautókból kiszálló kendős, fájós lábú idős nénikre. Bizonyára nem tudják, hogy olyan nagymamák, dédnagymamák találkoznak itt ezen a délutánon, kikhez néhány nappal ezelőtt kedves meghívóval kopogtatott be a postás: „A Nővé Zámky-i Elektrosvit szakszervezete mellett működő női aktiva szeretettel meghívja dolgozónk kedves édesanyját, nagymamáját, vegyen részt december 17-én a nagymamák estjén." — Az államnak az öregekről történő nagyvonalú gondoskodásához szeretnénk hozzájárulni, enyhíteni egy régi bűnös rendszer hibáját, amikor szén a műsoros estén köszönetét mondunk drága nagymamáinknak, dédnagymamáinknak, hogy a két szörnyű világégés után most is segítenek nekünk és kis unokáink nevelésében — hangzanak a szívélyes üdvözlő szavak. A kidolgozott, kérges kezek a zsebkendőket szorongatják, de az unokák nem engedik, hogy a múlt keserűsége beárnyékolja ezt a szép estét is. Előbb az iskolás unokák, majd az üzemi klub műsorszámai derítik jókedvre a csaknem háromszáz vendéget, kiknek meghatott mosolyát látva, boldogan sürögnek-forognck a női aktiva tagjai, osztják a teát, kínálják a süteményt, tűzik fel az ajándékszíveket. — Hát lehet az, hogy ma még nem ettél kenyeret? — idézi fel a vers keresetlen szavaival Oszvald elvtársnő, régi harcos kommunista a proletáranya hajdani keservét. A nagymamák, a kekszeket forgatva kezükben, az NDNSZ nagy jelvényének védelmében érzik és tudják, sosem térhet már vissza régi, nyomorúságos életük. Hogy nekik is őrködniök kell afelett, Amikor polkát jár a nagyanyái - Ai örökifjú nagymamák táncra perdültek a polka ütemére. hogy soha többé ne menjen már fiatalságunk az egyház megáldott fegyvereivel egy áldatlan harcba, hogy gyermekeik, unokáik nyugodtan dolgozhassanak munkahelyükön. A gyárban, amely már nemcsak kenyeret és megélhetést biztosít számukra, de a sokgyermekes édesanyák gondtalan öregségét is derűvel akarja tetézni. — Ezer koronáért nem adnám a mai estét — ismétli vagy háromszor Medek nagymama és látva a távozók meghatott, örömtől ragyogó arcát elhisszük ezt neki. Valóban nem lehet pénzzel kiegyensúlyozni azt az estét, amelyet a gyermeki ragaszkodás, a társadalom gondoskodása, az Elektrosvit női aktívájának szíve diktált. ÚJVAR! MAGDA о u-
