Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-03 / 9. szám

Tamás Erzsi néni arcát már bronzszínűre csókolta a napsugár meg a szilaj tavaszi széf. Ráncokkal barázdált arca most azonban mégis egy árnyalattal pirosabbá válik. Me­lege van. Pedig nem a munka gyors irama hajtja, hiszen asztalnál ül. Ez a melegség a szíve táján keletkezett és abból a nagy­szerű feladatból táplálkozik, melynek telje­sítésére vállalkoztak. A szavak, gondolatok melege fűti, mint a többieket. A 223 asz­­szonyt, akik ruhájuk színében, formájában magukkal hozták sok-sok falu jellegzetessé­gét, arcuk egészséges barnasága és a kar­csú ceruzát átfogó ujjak erőteljes szorítása azonban elárulja, hogy mindannyian testvé­rek ők, a föld gyermekei — földművesasszo­nyok. Azért jöttek ide a bratislavai Devín-szálló nagytermébe, hogy részt vegyenek egész évi munkájuk, tanulásuk, a Földművesasz­­szonyok téli iskolája III. évfolyamának ér­tékelésén, hogy meghallgassák, átvegyék egymás tapasztalatait, további útmutatást kapjanak építőmunkájuk további szakaszá­nak folytatásához. Mindannyiuk arcán feszült figyelem. Kitá­gult szemmel, szomjas tudásvággyal hall­gatják Michal Chudík elvtárs földművelés­­ügyi megbízott szavait. Hiszen nekik beszél, a földművesasszonyoknak. Arról, hogy mit kell tenniük, hogyan kell dolgozniuk, hogy még szebb legyen az életük, a jövő.- Mezőgazdaságban dolgozó asszonya­inkra nagy feladatok várnak. 1970-ig az ipar színvonalára kell emelnünk mezőgaz­dasági termelésünket. Hogy ezt elérjük, minden erőfeszítésünket arra kell összpon­tosítanunk, hogy valóban nagyüzemi módon gazdálkodjunk, a komplex gépesítés alkal­mazásával, az új technológia bevezetésével, földjeink termőképességének állandó növe­lésével belterjessé tegyük gazdálkodásun­kat. Csaknem minden szövetkezetben túlnyo­mórészt asszonyok dolgoznak. Ezért rájuk vár ezeknek a feladatoknak a megoldása. Az idén azonban elsősorban о felvásárlás biztosításában kell segíteniük. Ebből eddig is minden igyekezetükkel kivették részüket a nőbizottságok. Azonban további erőkifej­tésre van szükség. Meg kell nyernünk a ház­tartásban dolgozó asszonyokat is a szövet­kezet számára. Nem szabad figyelmen kívül A Földművesasszonyok T fL I /ггттгтт hagyniuk asszonyainknak azt sem, hogy mi­lyen fontos a szövetkezet vezetésében való részvételük. Legfontosabb azonban asszonyaink szak­­képzettségének növelése. Ha fokozni akar­juk gazdálkodásunk belterjességét, bevezet­ni az automatizálást, az új technológiát, akkor tanulunk kell! Nem állhatnak oda az új gépekhez azok az asszonyok, akik még a fejőgépet is vonakodva használják. A ta­nulásra, politikai és szakmai nevelés elmé­lyítésére kell tehát serkentenünk asszonyain­kat. Mi mindent megteszünk annak érdekében is, hogy létrejöjjön egy bentlakásos mező­­gazdasági szakiskola asszonyaink számára, bölcsődével, óvodával felszerelve, hogy így lehetővé váljék a kisgyermekes anyák, az asszonyok tanulása, szakmai nevelése. Földművesszövetkezeteink égető problé­mája a fiatalok hiánya. Ki változtathat ezen, ha nem a nők, az anyák? A bystrickai küldött, a piesfanyi nőbizott­ság elnöknője, a Dunajská Streda-i járás asszonyai szorgalmasan jegyeznek. Egy szót sem akarnak elfelejteni Chudík elvtárs be­szédéből! Otthon mindenről be kell majd számolniuk, várják őket az asszonyok! És kétszer aláhúzva még beírják, két pontba összefoglalva a fő tennivalókat, ahogyan Chudík elvtárs mondotta: Elvtársnők, minden falusi asszonyt be kell vonni a szövetkezet mezőgazdasági terme­lésébe és fokozni kell a földművesasszonyok állandó politikai-szakmai nevelését! Ha ezt szem előtt tartjátok, ha tanulni fogtok és a tanultakat alkalmazva dolgoztok — teljesítjük négy év alatt az ötéves tervet! Tamás Erzsi néni elgondolkozik. Hátrasi­mítja ősz haját. Úgy érzi, a mondottakra neki is válaszolni kell. Gyorsan ráírja ne­vét a keskeny papírszeletre, melyen ez áll: vitafelszólalási jelentkezőlap. Előrenyújtja. Erős, barna parasztkéz veszi el tőle. Az ad­ja tovább. De előbb még négy papírszeletke hozzásimul az övéhez. A következő asztalnál még kettő, aztán mindig több és több. Mire egy szélesen ringó szoknyájú fiatalasszony a fő asztalra helyezi a vitába jelentkezők papírjait, két kézzel kell összefognia a lapo­kat, nehogy széthulljanak. Magabiztosan, mintha mindig ezt csinál­ta volna, áll oda Erzsi néni a mikrofon elé. Fiatalos lendülettel pattognak szavai, mint­ha nem is hatvan év állna mögötte.- Most, hogy olyan világtörténelmi esemény­nek vagyunk tanúi, mint az első ember, Jurij Gagarin űrrepülése, és olyan ünnepre készü­lünk, mint Kommunista pártunk megalakulá­sának 40. évfordulója, kell, hogy ezek az |Chudík elvtárs a földművesasszonyokkal be­szélget események minket is jobb munkára serkent­senek. A mi szövetkezetünkben 40 asszony dol­gozik. Mindannyian részt vettünk a Földmű­vesasszonyok téli iskoláján. Ennek köszön­hetjük, hogy elhatároztuk, egyesítjük a két szomszédos községet, Harkácsot és Sánc­falát. Láttuk, hogyha összefogunk, nagyobb eredményeket tudunk elérni. Falunknak új nevet adtunk. Új útra léptünk, új munkát kezdtünk, hát elneveztük Gömörújfalunak. Pártunk nagy évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy az összes takarmányt idejében felszárítjuk és meg­tisztítjuk a réteket. Az iskolán tanultak arra serkentettek, hogy a jövőben közösen mű­veljük a háztáji földeket. Elvtársnők, hatvan éves vagyok, kilenc éve vagyok a mezei munkacsoport vezetője. Asszonyaink névé-Közkinccsé ben ígérem, úgy fogunk dolgozni, hogy me­zőgazdaságunk mihamarabb elérje az ipari termelés színvonalát. A mihályfai nőbizottság küldötte mintha Chudík elvtárs szavaira válaszolt volna, úgy jelentette ki:- A mi EFSZ-ünkben napról napra sza­porodik a foglalkoztatott nők száma. Nem kis munkát kellett végezni ezen a téren a nőbizottságnak, hogy meggyőzze az asszo­nyokat, milyen nagy nemzetgazdasági je­lentősége van annak, hogy a nők mind na­gyobb számbon veszik ki részüket a szövet­kezet termeléséből. A baromfitelepen az összes munkát nők végzik. Most, hogy állandóan növeljük a női munkaerők számát, a politikai és szakmai nevelésükre is nagy gondot fordítunk. Tud­juk, hogy csak szakképzetten lehetünk erős támaszai szövetkezetünknek. Liska Veronika, a szódói szövetkezet tag­ja EFSZ-ük szép gazdasági eredményéről számolt be.- Meggyőzzük szövetkezetünk tagságát, hogy a háztáji gazdálkodás gátolja a szö­vetkezetben végzett munkákat és megma­gyarázzuk nekik a szilárd jutalmazás elő­nyét. Nyugodtan mondhatom, hogy EFSZ- ünk tagjai bizalommal fogadják ezt a ja­vaslatot, hiszen jó gazdasági eredményeink megteremtik tagjaink gazdasági jólétének további alapjait is. Tojástermelési tervünket 120 százalékra, az elválasztott malacok gondozásánál 117 százalékra teljesítettük a tervet. A hízómar­hák súlygyarapodásánál Rakitáné is növelte teljesítményét. A napi súlygyarapodást 90 dkg-ról 116 dkg-ra emelte. Mindent összefoglalva: örömmel mond­hatom, hogy azon a munkaszakaszon, ahol asszonyok dolgoznak, napról napra emel­kednek az eredmények! Gagarin elvtárs hősi tettén fellelkesülve úgy akarunk dolgozni, hogy annak idején jó munkánk jutalmakép­pen mi is kapjunk üdülési beutalást valame­lyik bolygóra!- A mi nőbizottságunk is kiveszi részét a felvásárlás biztosításából és a szövetkezet munkájából. Örömmel fogadtuk Chudík elv­társ szavait, melyekben elismeri, milyen szük­sége van a falusi asszonyoknak az olyan intézményekre, melyek megkönnyítik háztar­tási munkájukat. Bizony most sokszor még arra sincs időnk, hogy az újságot a kezünk-

Next

/
Thumbnails
Contents