Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-19 / 8. szám
Яг: én apám- Az én apám állványokon áll és házakat épít. Magaslik fényes homloka föl a csillagos égig. — Az én apám meg ércet fejt a föld alól naponta, s esténként vidáman tekint c fényes csillagokra. — Az én apám a nagy határt szántja és boronálja, ő ad gabonát, kenyeret az ország asztalára. — Az én apám az üzemek kohóit érccel rakja, az acéllal telt üstöket hevíti, kavargatja. — Az én apám meg hófehér köpenyben szokott járni, meggyógyít, hogyha beteg vagy, nem fog semmid se fájni. — Az én apám nagyon szeret, még akkor is, ha rádszól, írni-olvasni megtanulsz az én édes apámtól. Én is ő tőle tanulok szorgalmasan, hogy rám is büszkék legyenek szüleim: apám s édes anyám is. ÁPRILIS Szeleburdi szél, lebbenő levél, döngő dongótánc, selyem füves sánc — visszatér a tél? Jönre már a nyár? Füsti fecske pár milyen idő jár? - Huncutkedvű friss, bolond április: Garabonciás, új kutakat ás, régi kútba hord, éleszti a bort, nyúlfiakat űz, mennybe nyilat tűz, ösvényen poroz, fentről záporoz, változó hamis, bohó április! Nő az új vetés, cseng a nevetés, fákon fénysörény, minden kéz serény s ha még hull a dér, hamar véget ér, piros május jön, messziről köszön! Csdvossy György TELIHOLD Úg у kelt fel a telihold ma, mint egy sárga pónyik alma. S mint darazsak körüldongták csípdesték a holdrakéták. LÉT AY LAJOS; TAVASZ A HATÁRBAN Künn a határban durrog a traktor, reggel is hallom, este is hallom, döngicsél délben nincs mitől féljek: lesz búza bőven puha kenyérnek. Kedves Péter! Én magának írok, mert úgy gondolom, életének egyik válságos pillanatához ért. Itt most minden lépést komolyan kell megfontolni. Idestova tíz éve annak, hogy én is hasonló helyzetben voltam. Szüleim nem a vallás, hanem a társadalmi állás szempontjából ellenezték házasságomat. De hát az elvégre is egyre megy. Én mindenképpen próbáltam meggyőzni szüléimét, hogy helyesen választottam. Az én kedvesem is szép, szorgalmas volt, tehát volt mivel érvelnem. De ők, főleg az anyám, hajthatatlan maradt. Nem akartam édesanyámat megsérteni, hiszen tudtam, hogy élete kockáztatásával hozott a világra. Beteges kisgyerek voltam. Az egész falu tudta, hogy számtalan éjszakát átvirrasztott fölöttem. Be kellett látnom, hogy neki is joga van beleszólni házasságomba. Úgy beszéltem meg a kedvesemmel, hogy várjunk még egy keveset, mert biztos voltam benne, hogy anyám hozzám való szeretete legyőzi azt az évszázados válaszfalat, mely a gazda- és a zsellérfiatalokat elválasztotta. Hiszen mióta falunkban a barázdák eltűntek, ezeket a válaszfalakat is csak a maradi gondolkodás támogatja. Tehát vártam, hogy biztosan győzhessek. Közben azért mindig találkoztunk kedvesemmel. De ő egyre többször maradt el a találkáról. Végül bejelentette, hogy ő jobban széjjelnézett és látta, hogy más fiú is van a világon, nemcsak én, és hogy ő nem vár rám. S valóban még azon az őszön férjhez ment. Azt hittem boldogtalan lesz és vissza fog sírni engem. De nem így történt. Szép, kiegyensúlyozott házasságot él. Nekem akkor nagyon fájt a dolog. Anyám önmagának is szemrehányást tett, látta boldogtalanságomat. De hát a régi közmondás, mely szerint az Tdő mindent begyógyít, nálam is érvényesült. Egy lány piosolyában megtaláltam én is a boldogságomat, s most már szüleim is velem együtt örültek, pedig az a lány sem volt gazdagabb családból. A mai világban öt év nagy idő, s már szüleim is másképpen gondolkoztak. Most azt is mondhatná, kedves Péter, hogy mi közöm nekem a más bajához, van nekem is elég. Hát csak azért írtam mindezt, hogy most jó lenne egy kicsit várni, még mielőtt valami meggondolatlanságot cselekednének. Ha Anna valóban szereti magát, várni fog. S ha ő vár, magának sem szabad cserben hagynia. Az ilyen kis várakozási idő olyan, mint a választóvíz. Megmutatja, melyik a valódi szerelem, melyik csak fellángolás. A boldogság elérésére nincsen általános recept. Mindenki úgy találja meg, ahogyan önmaga elrendezi életét. KIS PÁL, Korcsa
