Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-19 / 8. szám
AZ ÁRUELLÁTÁS М KIJAVÍTÁSÁÉRT Sokszor vagyunk a következő kép szemtanúi: Falusi asszony járja a várost, az üzleteket. Vásárol. Mindennapi dolgokat vesz, melyekből ugyan elegendő van, ő mégis megrakja velük a csomagokat és cipelve a sok terhet, fáradtan, sokszor elégedetlenül indul vissza a faluba. Vagy látjuk, amint esténként a hátizsákot kenyérrel megrakva mennek haza a falusiak . . . Mindenkinek eszébe kell, hogy jusson, helyes-e, hogy a faluról hiányozzanak a legtermészetesebb, mindennapi közszükségleti cikkek, az olyan áruk, amelyek, egyáltalán nem készülnek szűk keresztmetszetben. Az ökonómus ceruzát vesz a kezébe és számolni kezd: ...Az elmulasztott munkaidő, a ki nem termelt értékek, utazási költség. Ezt mind az áruelosztás, az üzletek közti rossz munkaszervezés és az egyének felelőtlenségének rovására kell írni. A tárgyilagos értékelés azonban megkívánja tőlünk, hogy a kereskedelem jó oldaláról is írjunk. Az órufogyasztás mindenütt emelkedik, az üzletek színvonala is egyre jobb. Szövetkezeti boltjaink vidéki hálózatában az elmúlt év végéig 4930 üzlet épült át új (ízletté, ebből 4030 önkiszolgáló bolt lett. Szépek az eredmények a nyugat-szlovákiai kerületben, kevésbé biztatóak a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben. A falu árufogyasztása hatalmas mértékben emelkedett. A második ötéves terv alatt például az ipari árucikkek eladása a szövetkezeti boltok keretében 54,3 százalékkal emelkedett. örülnünk kell annak is, hogy a tipikus falusi árucikkek, a teknő, a lószerszám, a petróleum helyett csillárt, mosógépet, porszívót, építőanyagot és más újfajta lakásberendezési cikket vásárolnak az emberek. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogyan emelkedik a falusi lakosság élet- és kulturális színvonala. Éppen ezért a mi állami és szövetkezeti kereskedelmünk munkaszervezésének lényeges javítására van szükség, arra, hogy bebiztosítsuk falusi lakosságunk egyre növekvő keresletét. Vidéki kereskedelmi hálózatunk elég széles és gyorsan, könnyen tér rá az eladás új formáira. Az áruellátással azonban nem lehetünk megelégedve. A lakosság megköveteli, hogy minden falut egyenletesen lássunk el áruval. Nem támaszkodhatunk a sűrű autóbuszhálózatra. Sajnos, az áruelosztásban sok a rossz példa. Olvasóink joggal panaszkodnak, hogy náluk a faluban nem lehet kapni ezt vagy amazt, néha még szöget sem, fejszéért, fazékért a városba kell menniük. Előfordul, hogy a nagykereskedelem nem tartja be a szétosztási tervet és sokszor az árukihordók 8 határozzák meg, hogy melyik üzlet kapjon árut, melyik ne. Az órukihordás különben is érzékeny pontja kereskedelmünknek. A trnavai és a Dunajská Streda-i járásból sok panasz érkezik azzal kapcsolatban, hogy az árut az eladási idő után viszik az üzletekbe, nemegyszer szombaton este. A levicei és a topefcany járásban nem kielégítő az üzletek péksüteménnyel történő ellátása. A nitrai járásban, Dőlné és Horné Lefontovce községekben, Mechenice, Sokolniky, Surianky és Sutany falukban szintén a kenyérszállítással van baj. Cíferben is hasonló nehézségek vannak. A trnavai nagy péküzemnek is van még mit javítani a kenyér minőségén. A galantai járásban nemrég még hiányzott az étolaj, a rizs, a bors, a babérlevél stb. Tehát az általános közszükségleti cikkek, melyek a disznóölések idején nagyon keresettek voltak. Jogos tehát a falusi asszonyok panasza, akik a pékségek és egyéb üzemek számára előállítják a nyersanyagot, maguk mégsem kapnak azok termékeikből. Nagyon sok rossz példát tudnánk felsorolni, de nem ez a célunk. Kereskedelmünknek kell ezzel foglalkoznia. Reméljük, sikerül is neki ezeket eltávolítani. A hibák о nagykereskedelmi vállalatok áruelosztásában, a széthordásban, sokszor az üzletekben alkalmazott emberek hozzá nem értésében vannak. Ezek orvoslásában a helyi nemzeti bizottságok, a fogyasztási-szövetkezetek ellenőrző bizottságai is részt vehetnének, hiszen saját bőrükön érzik a kereskedelem fogyatékosságait. Napjainkban mindjobban előtérbe kerül az áru ízléses, szép kivitelének kérdése. Ez főleg a ruhafélékre, a cipőre vonatkozik, Nemcsak a drága árukat kell szép kivitelben készíteni, azokat, melyeket csak a lakosság kisebb része vásárol, a közép- és alacsonyabb árut, olcsóbb cikkeket is ízléses kivitelben kell készíteni, a falunak is erre van szüksége. Asszonyaink joggal kérik, hogy a kereskedelem az árutermelés szervezésénél vegye tekintetbe a fogyasztók kívánságait, igényeit. Csak így érhetjük el, hogy megelégedetten beszélhessünk a kereskedelemről, s hogy a falusiaknak ne kelljen minden apróságért a városba utazniuk. EGON PATIK Kovácséknál húsvét előtt a szokásos tavaszi nagytakarítást végezték. Az előszobában gyűlt a sok lim-lom, felesleges papír, az éléskamrából kidobott üveg, konzervdobozok, rongydarabok. - Gyerekek, hordjatok le mindent a szemétbe - rendelkezett a háziasszony és a fiúk nekiláttak a munkának. Jó fél óra múlva üres volt az előszoba, másnap pedig az V. B. osztályban három „hurrát" kiáltottak Kovács Gyurkának és barátainak. Jó néhány kiló hulladékkal járultak hozzá az osztály gyűjteményéhez. Azóta már Kovácsné is tudja, hogy nem minden szemét való a szemétbe, hogy létezik egy Hulladékgyűjtő Vállalat (Zberné suroviny), amely termelésünket a legkülönbözőbb hulladékanyaggal látja el, a nyersanyagok millió tonnáit megtakarítja, értékes devizát szerez a hulladékkivitellel. „A hulladékért televíziós készüléket" akció az iskolások országos versenye volt, melybe több mint 800 iskola kapcsolódott bele. A textil és papírhulladék mellett főleg //^Mszemét s nemhiába. Erőfeszítésük eredményeként jó néhány tonna nyersvasat takarítottak meg nyugat-szlovákiai kerület 3 iskolájának pedig tetszés szerinti autóbuszkiróndulást rendez a Kovosrot n. v. a vashullodékgyűjtésben elért legszebb eredményért. Ócskavasért új gépeket Nemrégen tértek vissza szövetkezeti dolgozóink az EFSZ-ek V. országos kongresszu-
