Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-19 / 8. szám

hegyoldal hivalkodóan nézegeti magát a Balaton tükrében. Ilyen-Й. kor tavasszaT egy ébredő meny­­! asszonyhoz hasonlít a Badacsony, I melynek keblét ellepik a tavasz virágai, a mandula-, cseresznye­­” és barackvirág. A fák alatt vi­gyázzban állnak a szőlőkarók, melyek között szorgalmas emberek dolgoznak. Nyitják a szőlőt. Megérkeztünk Szigligetre. A falu tele van tavaszi zsongással. Két napja alakult meg a hegyközségi szövetkezet. Új dolog ez még a faluban, de mindenki megértette, valamit tenni kell, hogy a világhírű badacsonyi bor megőrizze jelenlegi minőségét. A régi sző­lőket felújítva és új szőlőket telepítve egyre gyarapítani kell a szőlők területét. Egyszó­val, hogy egypár év múlva mégegyszer any­­nyi bor folyjon a hatalmas hordókba. Bakosné a férjével együtt az udvaron tesz­­vesz, amikor rájuk köszöntünk. Valóságos kastély lett a házukból, mire befejezték az építést. De hát legyen is. így akarja ezt Ba­kosné Kovács Maris, a volt grófi cseléd lá­nya. Nem kéreti magát. Beszél, beszél, sze­me valósággal szikrát hány, mikor beleme­legszik. — Kapáltunk annyit kiskorunktól, amennyii csak bírtunk, mégsem volt cipőnk soha. Szok­nyánk is csak azért volt, hogy a gazdagok ne szégyelljék magukat, ha velünk találkoz-Tavasz Szigligeten BADACSONYI SZÓLÓNYITÁS nak. Még szeretnünk sem volt szabad azt, akit akartunk . .. Hej, de nehéz volt összeke­rülnöm a férjemmel. Ugyanis nekik 6 hold szőlőjük volt. Mikor az apám is kapott hat hold juttotottat, végre megengedték, hogy megesküdjünk. Később férjem szüleitől örökölt két hol­dat. De apám nem osztotta-szét a szőlőjét. Mihelyst kitavaszodott, már a szőlőben volt, gürcölt egész nap. Télen át meg a pincé­ben a bort kezelte. Sokszor mondta: — Míg én élek, nem adom senkinek a szőlőt. So­kat szenvedtem én ezen a földön. — De szegény nagyon megijedt az ellenforrada­lomkor. Vissza jött a gróf is és mindent vissza akart venni. De hát Szigliget nem akart töb­bé grófot. Egy napig volt itt, s ahogy jött, vissza is ment. De mi is rájöttünk valamire. Nem érde­mes magáért a földért küszködni, csak a ter­méséért érdemes dolgozni. Amennyit terme­lünk, az úgyis a mienk. Mindegy, milyen for­mában kerül hozzánk .. . Tízholdas gazda sem tudott volna ilyen házat építeni a múlt­ban, mint mi öt év alatt a demokráciában. Ezért léptünk mi is a hegyközségi szövet­kezetbe, hogy a mezsgyéken ne öljék egy­mást a testvérek egy szőlőtőkéért. S hogy a fiatalok szerelme ne vásár, hanem igazi szerelem legyen. Apám nyugodtan alhat, mert gyermekei nem vágynak a szőlőjére. Nekünk pedig csak maradjon meg szőlőhe­gyünk gyömölcse, mely — higgyék el - a legjobb a világon. Elbúcsúztunk Bakoséktól. Kislányaik: Évi­ke és Rita még egy darabon el is kísértek minket. A Balaton partján még sokáig elné­zegettük, hogyan nyitják szőlőjüket a hegy­községi szövetkezet újdonsült tagjai. Lévay Erzsébet (Fényképezte: Rédner Márta) Nem akartuk a grófot. A hegyközség pincéje előtt 5

Next

/
Thumbnails
Contents