Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-19 / 8. szám
о ш >О и. < н _| о CL О 2 végét a nemzetközi élet élénk tárgyalási aktivitása jelle■ÜÉBÉlMfl mezte. Moszkvában tanácskozott a Varsói Egyezmény politikai tanácskozó testületé, melynek tagjai az európai szocialista országok. Mint a közlemény megállapítja, mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. A testület a nemzetközi helyzet mélyreható elemzése' után arra a következtetésre jutott, hogy Európában Nyugat-Németország válik a háborús veszély fő gócává. A helyzet ilyen alakulása különös felelősséget ró Európa népeire, mindenekelőtt azokra a népekre, amelyekkel szemben a nyugatnémet militarizmus hódító igényekkel lép fel. ■ЯРЯДИПИЯ immár három hete folyik az ENSZ közgyűlésének ■AülMliÉNlÉlH második szakasza. Sajnos, az eddigi eredmény nem éppen kielégítő, a tárgyalások alig jutottak túl a kulisszák mögötti manőverezés határán Az Egyesült Államok minden erejével odahat, hogy nagy és valódi problémák megvitatását különböző álproblémákkal eltorlaszolja. Ez a manőver már önmagában is eléggé kiábrándító és nem kelt bizalmat az ENSZ iránt a világ közvéleményében. A reális álláspontot képviselő egyes világlapok igen találóan jegyezték meg, hogy az egyszerű emberekben az ENSZ jelenleg inkább a nemzetközi játékkaszinó benyomását kelti, mint a világpolitika egyik fontos intézményét. Pedig nem kétséges, hogy az ENSZ szerepe a jelenlegi viszonyok között is éppen olyan fontos, mint megalakításakor volt. Hisz az ENSZ-t azért hívták életre a második világháború végén, hogy fórumot biztosítsanak a vitás kérdések békés rendezéséhez és a nemzetközi együttműködéshez. Hogy a világszervezet mindeddig oly kevéssé volt képes megtalálni eredeti rendeltetését, sőt egyes esetekben, mint például a kongói eseményekkel kapcsolatban, teljesen kudarcba fulladt, ezért a felelősség azokat a kormányokat terheli, amelyek a világszervezetet alapelveivel ellentétben meg akarják fosztani hivatásától és saját imperialista szekerükbe akarják fogni. ■VHJJKH szünet után Genfben ismét a tárgyalóasztal mellé ültek ■■■■■■■ a három atomhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői. Mint ismeretes, a nukleáris fegyverek betiltásáról tárgyaló háromhatalmi értekezlet eredetileg Genfben két és fél évvel ezelőtt, 1958. október 31-én kezdte meg működését. Azóta vagy 28-szor ültek össze az említett kormányok megbízottjai. A hosszú huzavona eredménye nem mondható éppen kielégítőnek. A legfontosabb pontokban — a Szovjetunió engedményei ellenére — mindmáig nincs meg a szükséges egyetértés. Az egyik ilyen igen fontos kérdés a föld alatti nukleáris robbantások ideiglenes szüneteltetésének kérdése. Sajnos, a nyugati hatalmak ragaszkodnak a robbantások e fajtájához, mert szerintük még mindig nem kielégítőek a robbantások észlelésének a három ország szakértői által kidolgozott módszerei. A Szovjetunió a közeledés érdekében beleegyezett, hogy ezeket a robbantásokat egyelőre ne vegyék fel a kísérleteket tiltó szerződésbe, viszont javasolta, hogy magukat a kísérleteket gyakorlatilag az észleléssel kapcsolatos további kutatások időtartamára függesszék fel. Ez a javaslat teljes mértékben megfelel az emberiség érdekeinek, hiszen a föld alatti robbantások rádióaktivitásukkal szintén megmérgezik a légkört. Eltérnek a nézetek az ellenőrzéssel foglalkozó csoportok összetételének kérdésében is. A Szovjetunió most is újabb javaslatokat terjesztett elő ezen vitás kérdések rendezésére, melyek ismét további engedményeket tartalmaznak, s teljes mértékben figyelembe veszik a nyugati tárgyaló felek érdekeit is. Hogy az értekezlet még nem vezetett a nukleáris robbantásokat tiltó szerződés megkötésére, annak az az oka, hogy az Egyesült Államok mindmáig igen merev, kompromisszum mentes álláspontot képvisel valamennyi kulcskérdésben éppen úgy, mint azt a múltban az eisenhoweri és dullesi külpolitika idején észleltük. ■■■■JM továbbra is a békéért aggódó emberek érdeklődésének ■ШИйЯ középpontjában áll. A laoszi hazafias erők az egész nép támogatásának köszönve újabb katonai sikereket értek el és ismét közelebb hozták azt a napot, amikor Laosz megszabadul elnyomóitól. Ez a nép számára kedvező helyzet azonban egyre jobban dühbe hozza azokat az imperialista erőket, melyek szeretnék Laoszt teljesen saját karmaik közé kaparintani. Azért ült össze az Egyesült Államok kezdeményezéséből Bangókban a támadó SEATO-tömb külügyminisztereinek és katonai szakértőinek értekezlete, hogy kidolgozzák a törvényes laoszi kormány elleni „közös intézkedéseket". Természetesen, mint mindig, most is „kommunista veszedeleméről beszélnek a SEATO tanácskozásán, mint minden esetben, amikor a népi erők előretöréséről van szó. A SEATO-tagállamok felelős vezetőinek kardcsörtetése valóban igen veszélyes, és aggasztó. Azonban a fenyegetésekkel szemben itt állnak a békeszerető erők, melyeknek hangját a moszkvai Pravda fejezte ki március 27-i számában a legvilágosabban: „Már elmúltak azok az idők, amikor intervenció -egítségével az agresszorok mindent elérhettek. Ha a SEATO-tagállamai a laoszi nép ellen erővel lépnek fel, akkor visszavágó erőbe ütköznek. S. Gy. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség szlovákiai konferenciája nagyméretű feladatok időszakában ülésezett. Országunk élete forrásban van, új emberek formálódnak, akik szocialista módon tanulnak élni. A szavak helyt engednek a tetteknek. A gépesítés és automatizálás valósággá válik, mind több időt szánhatunk a kultúrára, tanulásra és a szórakozásra. S éppen itt vár nagy feladat a Csehszlovák Testnevelési Szövetségre, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra és az Ifjúsági Szövetségre. Az emberek szellemi fejlődése szorosan összefügg az arányos testi fejlettséggel. Szükségük van a szabad levegőn való mozgásra, sportolásra, kirándulásra. Az egyre jobban kiszélesedő ipari termelés nemcsak sok munkaalkalmat, de kultúr- és sportlehetőségeket is nyújt. Ahol valamikor elérhetetlen vágyként beszéltek a gyári szirénáról és a termelés zajáról, ott ma üzemek működnek és a dolgozók ezrei dolgoznak. A falvakon, ahol valaha a földművesek virradattól szürkületig görnyedtek, ma о szövetkezeti dolgozóknak tanulásra és szórakozásra is jut idejük, s egyre erősebb bennük a szép, az új utáni vágy. Úgy szeretnének élni, mint a városi lakók s erre minden joguk meg is van. Nagy feladatok időszaka Fontos kérdés számunkra az ifjúság problémája is. Az új nemzedék nem maradhal el testi fejlődésében. A lakótelepek a gyermekek százait csoportosítják, akik eddig a sporttól elszigetelve éltek. A sportpályák ugyanis a város peremén vannak, a városon belüliek az építkezésnek adták át helyüket. Itt vár tehát nagy feladat a nemzeti bizottságokra, a szülőkre és nem utolsósorban a testnevelési és ifjúsági szervezetekre. A lakótelepek életének ütőerén kell, hogy tartsák kezüket. Építsenek gyermekjátszótereket. De nemcsak homokból, a legkisebbeknek. A serdülő ifjúságnak is szüksége van szórakozásra, sportra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat sem, akik munka után a sportban keresnek felfrissülést. Az udvarokon, nagy térségeken például kézilabdapályát létesíthetünk. Nagy hiba azonban, ha ezt a munkát Teljesítettük a beadást időre. {Riport a 4. oldalon.) Foto: Drimcriová csak úgy „félvállról", ráérően végezzük. Sajnos, a legkisebbjeinknek szánt játszóterekre gyakran akkor érkezik meg a homok, amikoi a játéklapátos kicsikből már iskolások lesznek. Mindezek a kérdések elég fontosak, megérdemlik lakosaink figyelmét. Nemcsak nevelési szempontból, de meggyorsítják ai üzemi, iskolai, és háztömbökben végzett testnevelési munkát. Egyszóval a testnevelés fogalma be kell, hogy hatoljon minden embei tudatába. Úgy, hogy reggel szükségét érezze egy gyors reggeli tornának, hogy vágyakozzék a természet után, kirándulásra, turisztikára, hogy a labda szórakozást jelentsen számára. A szülőknek úgy kellene a testnevelés szeretetére nevelni gyermekeiket, mint ahogyan gyermekkoruktól kezdve rávezetik őkel a fogmosásra, napi tisztálkodásra.
