Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-05 / 7. szám

/zgatottan jár-kel a folyosón, a fekete kockákat kikerülve csak a fehérekre lép. Lassan számlálja őket. — Ha páros szám jön ki, életben marad — biztatja magát gondolatban, de a fele úton megáll. Fehérköpenyes nővér jelenik meg az ajtóban, kezében vigyázva üveget visz. Mint egy látomás, eltűnik a műtő ajtaja mögött.

Felesége hangtalanul zokog a pádon, s ez a néma fájdalom ismét céltalan menetelésre ösztönzi. Fehér, fekete — méri fel újra a kockákat s ki tudná megmondani, percek vagy órák telnek el addig, amíg az orvos megjelenik az ajtóban.

— Nyugodjanak meg, a kislegényt megmentjük. Sok vért vesztett ugyan, de a vérátömlesztés segített. Ha szükség lesz. újra megismételjük.

Sajnos, szükséges volt az ismétlés, de Gyurka életét végre is megmentették. A súlyos autószerencsétlenség után senki sem remélte volna, hogy a kisfiú saját lábán hagyja el a kórházat.

— Hogy'an háláljuk ezt meg, doktor úr? — sírja el magát búcsúzásul az édesanya. — Ki

kezdve a vérvizsgálatoktól egészen a tüdőröntgenig. Bár szükség van minden csepp vérre, csakis teljesen egészséges véradót vesznek fel a jegyzékbe. Ezek aztán hétfőn, szerdán vagy pénteken jönnek el a véradásra, amely nem is annyira a véradó, mint az intézet dolgozói számára jelent nagy erőfeszítést. Nem csekélység 80 — 120 ember véradását, a vér konzerválását előkészíteni és végrehajtani. Mégis, minél nagyobb a forgalom, annál jobb kedvvel folyik a munka — hisz gyűlik a vér, a drága, piros folyadék. Drága a szó szoros értelmében. Először, mert életeket ment meg, s mert 555 koronába kerül literje.

Ezért csodálkozva néz Gyurka édesapja, amikor a pénztárba küldik, vegye fel a kiadós élelmezésre szánt pótlékot. — Kisfiam több vért kapott fizetség nélkül, mint amennyit én egy évbenvisszatudokszolgáltatni —s én most egy véradásért pénzt fogadjak el?

Igen. Egy véradó, legyen az bármennyire is készséges, háromhónaponként jöhet csak el

UÉRADÁSRA

adott vért? Ki mentette meg kisfiúnkat? — tudakolja a nagy darab férfi, sapkáját a kezében gyűrve.

— A vért a transzfúziós állomástól kapjuk. Hogy ki adja? Sokan. Mindazok, akik segíteni akarnak embertársaikon.

Néhány hét múlva Gyurka édesapja is felkeresi a Bratislavai Egyetemi Transzfúziós Állomást. Modern, nagy forgalmú, de zajtalan állomás ez, nagyon érdekes megállókkal, a női munkaerők tömegével. Igazgató főorvosa, dr. Mikuláí HrubiSka csaknem 10 éves munkásságának eredménye ez a nagy jelentőségű intézet.

A véradók osztályán áll meg elsőnek az utas. Már a bejáratnál fehér papucsba bujtatják, hogy ne vétsen a higiénia ellen, s ne verje fel a csendet, ne zavarja a komoly felelősségteljes munkát. Kedden és csütörtökön vizsgálatok folynak itt. A véradásra jelentkezők helyben átesnek az összes laboratóriumi vizsgálaton,

véradásra. A cél ugyanis nem egy embert kifárasztani, hanem az, hogy minden egészséges polgár adjon egy évben egyszer vért. Ezt a célt szolgálják a kerületi és járási vérátömlesztő állomások, míg a helyi véradó szolgálatok csak kivizsgálják a jelentkezőket és ezeket a legközelebbi véradó központba küldik. A Bratislavához közel eső falvakat a bratislavai transzfúziós állomás modern autóbusza látogatja meg, amely kiválóan felszerelt, véradásra alkalmas laboratórium.

További három osztály, a vérkonzerváló, a laboratórium és a bakteriológiai ellenőrzőosztály dolgozói gondoskodnak a vér további útjáról, minden cseppjének a felhasználásáról. Mert ma már nemcsak arról van szó, hogy minden kórházban készenlétben legyen a 21 napig eltartható vérkonzerv. A vért ma már elemeire bontva a legkülönbözőbb speciális eseteknél használják fel. így pl. a különválasztott plazma az újszülötteknél, égési sebeknél tesz mérhetetlen szolgálatot, a sűrített vérlemezekkel a vérlemezek kóros hiányát pótolják. Speciális transzfúziós készítmény az I. Cohn-Ph. Mr. Simkovicová Mária és Jutka Ciganeková a vér konzerválását készítik elő.

Zajacová Mária segédlaboráns otthonosan mozog a sok műszer között.

Pavliková Judita különleges transzfúziós összetétel készítésénél