Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-05 / 7. szám

Pórt- és kormányküldöttségünk, melyet köztársasági elnökünk, Antonin Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára vezet, ezekben a napokban Romániában tartózkodik. Látogatásuk alkalmával megismerkednek a baráti, népi demokratikus ország dolgoiá népével, elért mwnkasikereivel.

Ismerkedjünk meg mi is két kollektívával, a bukaresti és kolozsvári cipőgyár egy-egy brigádjának tagjaival, akiknek barátsága és értékes versengése egyre jobb munkaeredményt jelent Románia szocialista társadalma építésének útján.

Versenytársak, barátok- Nézd csak, Sofico, he a fejet arrébb csúsztatjuk, kitelik innen a nyelv is - mondja Kacsó Aranka, miközben a két mintát egymás mellé igazítja.

— Igazad van. Tudod, én kevesebb fajta mintával dolgozom, ezért nem látom meg olyan hamar, hogyan lehetne minden kis darabot felhasználni - válaszol Ibis Sofica, s már húzza is az éles szabáskést a barna fénylő bárön.

Mellettük öt asztalnál hasonló beszélgetés folyik, s közben egyre gyűlnek a férfi- és gyermekcipők darabjai. Tapasztolatcserén vagyunk. A kolozsvári Herbák János Művek Povel Tkocsenko-brigádja látja vendégül a bukaresti Flamuro Rosie cipőgyár Vasile Roaitá-brigádjának hot fiotalját. A mai műszakban közösen dolgoznak, átadják egymásnak eddigi tapasztalataikat.

A két brigád között az elmúlt év tavaszán kezdődött a barátság. Akkor egy cikket közölt a Herbák János Művek lapja, az Üzemi Elet orról, hogy о Vasile Roaitő-brigád a pártszervezet és az IMSZ kezdeményezésére versenyre hívta a Fiamura Royia Cipőgyár többi szabásbrigádjót: minden ifjúsági brigódtag takarítson meg havonta legalább 500 deciméter nyersanyagot - jelszóval. A következő lapszámban megjelent a Pavel Tkacsenko-brigód válasza, versenyezzünk együtt a következő feltételekkel: mindenki legkevesebb 500 deciméter bőrt

takarít meg havonta, szigorúan betartjuk a munkafegyelmi szabályokat, és legalább egy százalékkal javítjuk a minőséget.

így kezdődött a verseny, a barátkozós. A levelek a két üzemi újság hasábjain jelentek meg. Megismerték lassan név szerint is о brigád tagjait, az egyéni eredményeket, amelyek egyre magasabbak lettek. Régen elfelejtették az 550-es számot. Ezerötszáz, ezernyolcszáz körül jár már a megtakarított deciméterek száma.

Novemberben személyesen is megismerkedtek. A Pavel Tkacsenko-brigód Bukarestbe utazott. Meglátogatták a fővárost, c gyárat, s természetesen a legtöbbet munkájukról, közös problémáikról beszéltek. Mosi pedig a Vasile Roaitá-brigád jött el megnézni, hogyan dolgoznak idehaza barátaik, mit tanulhatnak tőlük. Gaciu Alexandru, a Fiamura Royie cipőgyár szabász osztályának mestere egész délelőtt a fiatalok munkáját figyelte, a műszak végeztével füzetébe jegyezget, számolgat.

Ursache Petre, a Vasile Roaitá-brigád felelőse zavarja meg:

— Mester elvtárs, feltétlenül vigyünk magunkkal mintát ezekből a szabászdeszkákból. Sokkal jobban lehet rajtuk dolgozni, mint a mieinken, és jóval tortósabbak is. Megígérték az elvtársak, hogy elmondják, hogyan kezelik lenolajjal, gyantával. Ezt a

A Povel Tkacsenko-brigód egyetlen férfitagja, Varga István virágcsokorral köszönti a látogatóba érkezett Vasite Roaitábrigád egyetlen lánytagját, 1Ыу Soficát.

módszert nálunk is be kell vezetni.

— Milyen eredménye van a látogatásnak? kapcsolódunk a beszélgetésbe.

— Hogy ki az ügyesebb, azt a verseny értékelésekor, az első évnegyed végén tudjuk meg — mondja Gaciu Alexandru elvtárs. — Jelenleg nálunk valamivel magasabb a megtakarítási százalék, viszont a kolozsváriak jobb minőségi eredményt értek el. Mindkét brigád nagyon igyekszik, s ez csak hasznára válik a termelésnek. De van még egy jelentős eredménye a versenynek. Őszinte, mély barátság alakul ki a két brigád között, ami felbecsülhetetlen értéket jelent.

— Mindannyian sokat tanulunk a tapasztalatcseréből, a versenyből - mondja Mure?an Elisabeta, a Pavel Tkacsenko-brigád felelőse,

A munka végeztével a vendégek, vendéglátók sokáig beszélgettek mindarról, amit ezen a két napon egymástól tanultak, hallottak. A két brigád versenye a tervek szerint ebben az évben kiterjed az egész osztályra. S az egyre szorosabbá váló barátság, a nemes versengés egyre jobb és szebb termelési eredményeket jelent.

Londonban tiintotnak a faji megkülönböztetés ellen

kéziét megnyitásakor látható volt, hogy a brit kormány ezúttal nem számíthat a konferencia sima lefolyására és komoly nehézségekkel kell számolnio, ha meg akorio őrizni a Brit Nemzetközösség látszategységét. A tárgyalóasztalnál 12 ország kormányfője foglalt helyet. Az első szempillantásra kitűnt, milyen groteszk látványt nyújt a részvevők csoportja, tekintettel arra, hogy a tanácskozás fő témája a faji kérdés körül forog. Hat államot: Ausztráliát, Kanadát, Nagy Britanniát, a Délafrikoi Uniót, Új-Zélandot és a teljes szuverenitással még nem rendelkező Közép-afrikai Államszövetséget fehér államférfiak képviselték. Míg a másik hot ország: Ceylon, Ghana, India, Malájföld, Nigéria és Pakisztán nevében színes bőrű politikusok

jöttek el az angol fővárosba. A Brit Nemzetközösség alapvető gyengeségei és a tagállamokat megosztó lényeges elvi és politikai nézeteltérések különösen feltűnően nagvilágra kerültek a fajüldöző délafrikai miniszterelnök jelenléte miatt.

A konferencián több napon át viharos viták folytak a Dél-afrikai Unió tagságáról. Nagy-Britannlán kívül valamennyi tagállam miniszterelnöke erőteljesen tiltakozott a jelenlegi dél-afrikai kormány fajgyűlölő politikája ellen. Macmillan latba vetette minden erejét és államférfiúi presztízsét, hogy valamilyen kompromisszumos megoldást üssön nyélbe. Macmillan azonban semmiféle ékesszólással, rábeszéléssel, nyílt és burkolt nyomással sem tudta elfogadtatni elgondolásait. A színes bőrű országok képviselői világosan tudomására hozták, hogy míg nincs biztosíték a dél-afrikai kormány politikájának alapvető megváltoztatására, addig nem ülhetnek közös tárgyalóasztalhoz a sorozatos tömeggyilkosságokért közvetlenül felelős dél-afrikai fajvédőkkel.

A Délafrikai Unió kormánya ezek után kénytelen volt kijelenteni, hogy nem kíván tagja maradni a Brit Nemzetközösségnek. A brit birodalom, majd az örökébe lépett nemzetközösség évszázados történetében eddig csak egyszer fordult elő, hogy о szervezet egyik tagja kilépett. 1949-ben ugyanis az Ir Köztársaság szakított a nemzetközösséggel.

i> ' valószínűség szerint mégis megkezdődnek, a froncia-algériai tárgyalások. Nagy sikere ez a haladó erőknek, melyek kenyszeritették a francia kormányt, hogy reálisan nézzen szembe a való helyzettel. Látnunk kell azonban azt is, hogy ha a tárgyalások meg is kezdődnek, nehezek lesznek, sőt a gyarmatosítók ambíciói kudarcra is kárhoztathatják őket. A francia monopóliumok ugyanis továbbra is azért küzdenek, hogy minél nagyobb mértékben megőrizhessék a gyarmati kiváltságokat s ahogy lehet, korlátozzák az önrendelkezést. Az algériai hazafiak pedig nem teszik le a fegyvert a teljes függetlenség kivívásáig.

S. Gy.

3