Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-22 / 6. szám
1 Щш ::j Egyszerű jellemzésük az volna: apa és fia. Csakhogy ez az általános megállapítás kolántsem fejezi ki rokoni kapcsolatukat. Mert milyen apáról és fiúról van szó? Spejbl 1920-ban lát napvilágot középkorú úriemberként, — ebben előnye van az élő ember előtt. Mamája nincs, de két apával dicsekedhet. Világrajöttét ugyanis „lelkiatyja" Jozef Skoüpa professzor fantáziájának és jó szívének köszönheti, aki már megelégelte a bábjátékok örökös, szegény, elnyomott vagy testi hibás komikuí hőseit. így teremti meg a bábjáték új, komikus alakját, a félművelt, frakkba és fehér kesztyűbe öltözött, önkényeskedő zsarnok kispolgárt, akinek lábát — s egy kicsit a szivét is — fapapucs szorítja. Az elgondolást és rajzot a „fizikai apa", Karel Nősek fafaragó művész kelti életre. Spejbl tehát él és szorgos tevékenységbe kezd a bábszínház színpadán, felhasználva kitűnő tehetségét leplezni műveltségének és életfilozófiájának fogyatékosságait, hogy ezek még jobban kitűnjenek a közönség előtt A nagyzoló idegen kifejezéseket fordított értelemben használva, Spejbl vendégútjain örömteljesen hajlongva köszöni meg a gyermek és felnőtt közönség lelkes tapsát. De mégsem elégedett. Sem ő, sem Skoupa professzor, sem a bábszínház munkatársai. Hiányzik nekik valami, vagy valaki. S így 1926. egy május estéjén világot lát Hurvínek, aki anya helyett immár három apával rendelkezik. Skoupa professzor, Gustáv Nősek és Spejbl. Hurvinek talpraesett kis kölyök, gyorsan átlát a papa „minden tudásán", s ebből fakad kalandjaik alapja, amely mindig új és aktuális, habár közben 30 év jár el fejük felett. Mert ez a nagy előnyük is megvan az élő emberekkel szemben: nem öregszenek. S amíg ők mindig a régiek, alkotóikat, munkatársaikat nem kíméli az idő. Őszinte fájdalommal kísérik el Skoupa profeszszort utolsó útjára, megsiratják a bábszínház távozó munkatársait, de esténként ott mókáznak a színpadon, az élet halad tovább. Hurvínek kissé kétkedve fogadja a megfiatalodott együttest, — jól bánnak-e majd velük —, de aztán megnyugodva látja, hogy Skoupa professzor nemcsak jó színházat csinált, de idejében gondoskodott utánpótlásról is. 1957-től Milos Kirchner szólaltatja meg Spejblt és Hurvíneket, az ő hangján beszélnek Európa csaknem minden országának közönség 'z — s mindig a vendéglátó ország anyanyelvén. Annyit a tudalé jbl papa szíve is elismer, hogy S + H, világít a két betű Prága esti utcájába a Munkaérdemrenddel kitüntetett bábszínház homlokzatán. Jirina Skoupová, Skoupa professzor özvegye nemcsak igazgatónő, de Hurvinek „mozgatója“ is. Milos Kirschner, aki 14 éves korától bábjátékos, 1957-től úgy Spejbl, mint Hurvinek hangjának interpretáiója, s az ö érdeme, hogy külföldi útjaikon nagy nyelvismeretről tesz tanúságot a csehszlovák bábjátszás két kis termetű, nagy alakja, Spejbl és Hurvinek. S + H bábszínház marionett (zsinórokon rángatott bábuk) figuráin kívül új mozgási lehetőségek és kifejezésmódok kapnak helyet a „fekete színház" alopján. A szellemesség és ügyes kezek olyan műsorszámokat is tudnak produkálni, mint pl. a rock n'roll paródia. a lelkes taps, amely útjukat mindenütt kíséri, nemcsak neki és fiának, de annak a 40 embernek is szól, aki évi 360 előadást tart, ma ga tervezi, írja, rendezi és játsza a darabokat, szerzi a zenét, tervezi, készíti, öltözteti a „szereplőket", — hogy minél több gyermek és felnőtt arcára varázsoljanak mosolyt. Hogy emlékkönyvükbe sok olyan bejegyzés kerüljön, mint a brüsszeli Expo 58 kultúrfeleiősének egy mondata: „Köszönöm csehszlovák barátaimnak, hogy néhány órára ismét visszaadták fiatalságomat." K. M. Tradadadá . . . tradadadadááó . . . hangzik fel Hurvinek hangja s a nézőtéren a zebra ez egyedüli, „aki“ komoly marad.
