Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-22 / 6. szám
Aloisia Faktorová a legidősebb képviselő, Zdertek Nejedly elvtárs kezébe teszi le képviselői fogadalmát f3 TJ (3 О re N (3 > N 1Л — Dolezalová, miért nem írsz? — szól rá szigorúan a tanító a kisleányra. A kérdezett félénk, szégyenkező pillantása válaszol: „nem volt pénzünk irkára". A pelhrimovi iskolába tér vissza az emlék fonala. Talán a nagy terem hangulata teszi - ahol beszélgetünk — s ahol ismét kissé diáknak érzi magát az ember. Ebédidő van éppen, a képviselők két órára szabadok. A Praha III. körzet képviselőjét azonban emlékei ejtik rabul, amikor arról az útról kérdezősködöm, amelyet a kis Dolezal leány megtett a Nemzetgyűlésig. Hosszú volt és küzdelmes. Hogyan is telt volna irkára ott, ahol hét gyermek várta a kenyeret a kőtörő édesapától, ahol nagy eseménynek számított az is, hogy az egyik leány varrni tanult. — Elmégy, leányom, szolgálni, mint testvéreid — kapta Lojska útravalóul ti kis batyut meg a jó tanácsot. - Sok mindent megtanulhatsz az uraknál, csak ügyeskedj! Még aztán ennivalód is lesz... És a kis cseledleány valóban nem éhezik. Kimenőnapokon még friss kiflit is kap néha. s ez jobb, mint a legfinomabb sütemény, Frantától kapja, aki a pékségben dolgozik, akivel együtt járják a Vltava partját, tervezik közös életüket. S a fiatal munkás még értékesebbet is ad kedvesének: fiatalos lelkesedést, egy szebb világba vetett hitet. - Hidd el, végül is miénk lesz a győzelem - biztatja a fiatal leányt, aki akkor még nem igen lát túl saját kis életén, napi teendőin. Rövid kis találkák, sokatmondó beszélgetések, esküvő, a gyermekek - emlékezik vissza a szegények szép szerelmére meghatottan Aloisia Dolezal óvó Faktorová. Az ember hirtelen rádöbben, hogy valahol már hallotta ezt a történetet. Olbracht Annájának sorsa ez, éppen hogy Toníkot Frantisek játssza az életben. A kommunista Frantisek, akit 1940-ben a fasiszták elhurcolnak, aki néha titokzatos úton néhány biztató sort juttat el családjához: „Ne féljetek kedveseim, a végén minden jóra fordul. Nem leszünk itt hiába. Vigyázz magadra és a gyermekekre." S a kommunista feleség most kezdi megérteni, mit jelent az eszme, amelyért emberek ezrei vállalják a börtönt, üldözést, mert hisznek végső győzelmében. A meghatottságtól alig tudja megköszönni azokat a csomagocskákat, amelyeket a szomszédok, néha ismeretlen emberek adnak be a lakásba: küldje a koncentrációs táborba, férjének. Érzi, hogy már nincs egyedül, hogy tagja lett egy nagy csalódnak, amely 1945-ben sírva-kacagvo szórja a virágot a szovjet tankok elé, amellyel 1948. februárjában ott ál! az Óvárosi téren. Mellette a szerencsésen visszatért férj, az elvtárs, — 1946-tól Aloisia is a kommunista párt tagja. Ott áll helyt, ahol arra éppen szükség van. Ahogy nőnek a gyermekek, elhelyezkedik, takarítást vállal. 1951-ben felfigyel о felhívásra, amely a termelésbe szólítja a nőket. Nem sokáig tétovázik. Szaktudása nincs, mindegy hová megy. Neve után a CKD Stalingrad üzemet választja, s máig sem bánja. Faktorné csaknem sírva fakad örömében, amikor az elektrotechnikai tanfolyam végén megkapja oklevelét. Szakmunkájához a párt- és szakszervezeti funkciók járulnak, gyorsan felismerik a becsületes kommunista lelkiismeretes munkáját. A CKD Stalingrad félvezető műhelyében nemcsak a virágok teszik kellemessé a környezetet, de az az elvtársias viszony is, amelyet a Faktor elvtársnő vezetésével dolgozó 11 tagú szocialista munkabrigád teremt. Amint nő szaktudása és tapasztalata, a feladatok is gyarapodnak. Szerencse, hogy a gyermekekről már nem kell gondoskodnia, Jozef a kladnói bánya technikusa, Vlasta akadémiai festőnő. Amikor tavaly Faktorné megtudta, hogy képviselőnek jelölik, komolyan csak ennyit mondott: „Lehetséges ez? Megállóm majcl a helyem?" Olyan ember szavai voltak ezek, aki mór a gyakorlatból tudja, milyen munkát követel egy becsülettel ellátott funkció, aki érzi, sokat kell még tanulnia és tanítania. Ezért vesz részt most is a képviselők iskoláztatásán, ezért hagyja el a már jól dolgozó brigádját a gyárban, hogy egy lemaradó csoportot segítsen. Mert Aloisia Faktorová életében nem felejti el azt a napot, amikor képviselő társaival együtt Izavazásra emelte kezét —, hogy elfogadja, hazánk új alkotmányát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságét. Tudja jói, hogy keze felemelésével a proletár asszony, a kommunista munkásnő szavazatát adta le, amely kötelez, Újvári Magda Foto: CTK 4 Autószerelő lesz Milka? Mi lka ez évben fejezi be az általános iskola 9. osztályát. Tizenöt éves, ügyes kezű leány, migis egy sor probléma nehezíti fiatal életit. A szomszédjuk autószerelő is a háztömbben, ahol laknak, műhely is ran. Amint mondják, aranykeze van, szinte szerelmes munkájába, melybe Milka már régen betekintést nyert. Eleinte csak nézegette, hogyan lesz az alkatrészek labirintusából egy összeillő is működő szerkezet, később már kézhez adta a fogót, a csavarokat, s lassan maga is munkához látott. Már ekkor elhatározta, hogy 6 bizony*autószerelő lesz, ezt a hivatást választja. Édesanyja először kinevette: „Micsoda ötleteid vannak, kisleányoml Hisz te még ezt jól meggondolod." Nem is nagyon ellenkezett vele, egyszerűen nem vette komolyan. Addig, amíg kenyértörésre nem került sor, amíg nem érkezett el az idő, hogy Milka pályát válasszon. „Megbolondultál? A férfiak munkájába akarsz belekontárkodni? Amit a műhelyben csináltál, azt játéknak vetted. Az élet nem játék. Fodrásznő leszel is kész. Az nőnek való munka, meg aztán pénzed is lesz mindig. Tudom, mibe kerül nekem egy vízhullám. Milka sírt, kért, veszekedett, de a mama hallani sem akart a dologról. Fodrásznő lesz tehát? Nem is nem. Nem is lehetne, mert Milka mamájához hasonlóan nagyon sokan gondolkoztok és sokkal több leány jelentkezett erre a szakmára, mint szükséges. Milka édesanyja nem fogyott ki a szerinte ideális leányfoglalkozások felsorolásából, de Milkának mindegyik közömbös volt. Ha vágya nem valósul meg, neki Igazán mindegy.. Nézzünk csak jól körül, akár a családban is, nem áll fenn hasonló eset? Miért teszünk különbséget „férfi" is „női" foglalkozás között? Természetesen a női egyenjogúságot nem értelmezhetjük úgy, hogy minden pályán fele férfit és fele nőt alkalmazunk. Még mindig sok olyan munkahely van, ahol a nehéz testi munka, megerőltetés, valóban nem nőnek való, ahol csak bizonyos munkaszakaszokon tud helytállni — mint például a bányászatban is. Csak a teljes automatizáció teremti meg azt a lehetőséget, hogy a nők ugyanolyan mértékben vegyék ki részüket minden foglalkozási dg munkájából. De miért nem lehetne egy leány autómechanikus? Ki állja el az útját az ismerősök, szülők is gyakran saját maga előítéletein kívül? Sajnos, még az iskolában is sokszor ezt hallani: — Ne vedd el a helyet a fiúk elől, végeredményben úgy is férjhez mész is ki tudja, meddig dolgozol a szakmában. A múlt hetekben alkalmunk volt betekintést nyerni a 9. osztályt végzett leányok pályaválasztásába. Ha nem mennek főiskolára, rendszerint a klasszikus „női szakma" viszi az elsőséget: a fodrászat is a szabóság. A műszaki munkák terén érdeklődést tanúsítanak a Teslában való alkalmazás iránt, amely már ugyancsak női szakmává válik.
