Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-08 / 5. szám

Tibor Bórtfay: Marina Szabó Gyula: Kévehordók 4 nő minden időben ihletője volt az al­kotóművésznek, aki benne látta a gyönyörűség, az egyéni boldogság forrását, — az élet letéteményesét, a ! jövő biztosítékát. Mert a nő, az egy­kor „gyengébb nem" képviselője ha­talmas szerepkört tölt be. Testi és lelki szépségével szenvedélyt ébreszt, szerel­met sugall, ellentéte és kiegészítője a fér­finek s a jövő nemzedék hordozója. Volt idő — az ős társadalomban amikor minden gond, de minden hatalom is reá ne­hezedett. De volt úgy is, hogy rabszolgája lett a férfinek. Később az imádat és rajon­gás tárgyát képezte s megszépítve, felma­gasztalva ábrázolták és dicsőítették a kor költői és művészei. — Az eszményített nő gyakran csak játékot és múló szeszélyt je­lentett a férfi számára. Ebből az alantas helyzetből a társadalmi fejlődés során fo­kozatosan szabadult fel, hogy végre egyen­rangú társa legyen a férfinek, hogy nem csupán érzéseiben, de gondolataiban és tö­rekvéseiben is osztozzék. A múltban is harcolt a nő a maga és népe szabadságáért, a jobb és igaz­ságosabb világrendért. — Még nem is olyan rég, a történelem mindmáig legsö­tétebb rendszerének: a fasizmus borzalmai­nak idején a nő együtt vérzett és pusztult a Jan Hucko: Vidéki asszony párjával, akit sokszor el kellett siratnia, de gyermekét s az eszmét tovább oltalmazta hősi elszántsággal. Ma szabad szocialista hazánk építésének minden szakaszán ott látjuk a falu és város lányait, asszonyait. Helytállnak az izzó, nap­fényes mezőkön, a gyáróriások géptermei­ben, iskolákban és kórházakban, kísérleti in­tézetekben és színpadokon, műtermekben és hangversenydobogókon. Látjuk ma még gyermekes vonású, de holnap már az érett nőiesség jegyeit viselő arcát, ábrándos és várakozó mosolyát, ön­tudatos pillantását. Látjuk feszülni sportban Frono Gibala: Menekülés az égő faluból és munkában edzett ruganyos testét. — Hall­juk ajkáról felcsendülni a mozgalmi dalok forró lüktetését, s halljuk a legszebb, a leg­tisztább dallamokat, melyeket halkan dúdol gyermeke bölcsője fölött. Kell-e ennél gazdagabb és nagyszerűbb mondanivaló festő ecsetje, szobrász vésője számára? Felelnek rá az alkotások, melyekbe orszá­gunk művészei a nő testi-lelki valóságát, legfőbb lényegét sűrítették mindannyiunk lelkesítésére, gyönyörűségére. Milena Komrsová: Lidice Bárkány Olga

Next

/
Thumbnails
Contents