Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 1. szám
esasszonyok E L I csak vajmi kevés maradt, sok esetben semmi. A szövetkezeti tagok viszonya a közös anyagi és pénzügyi alapok megteremtéséhez sem volt a leghelyesebb. Sokan nem értették meg, hogy a szövetkezet jó gazdasági alapjainak megteremtése nem csökkenti, hanem növeli személyes jövedelmüket is. Az új módszer szerinti jutalmazás alapja a következő. A szövetkezet tiszta jövedelmét, mely az adó, a biztosítás, a kamatok és egyéb kiadások kifizetése után marad, úgy osztják fel, hogy a nagyobb részt az oszthatatlan alapba fektetik, a kisebb részt pedig a tagok jövedelmének növelésére, a jól végzett munka jutalmául fizetik ki. A nők és az ifjúság szemszögéből nézve figyelembe kell venni a szociális és a kultúralapot. A szociális alapból fedezi a szövetkezet a közös szociális intézmények kiadásait, úgymint az idény vagy egészéves napközi otthonok, közös éttermek létesítésének, valamint egész évben való üzemeltetésének költségeit. Ebből az alapból fizetik ki a gyermekpótlékot és egyéb szociális járulékot. A kulturális alapból fedezi a szövetkezet a tagok politikai és szakképzését, a tanulás ideje alatt pénzbeli járulékát, a kultúrával kapcsolatos kiadásokat. Itt nem szabad megfeledkezni a kultúrberendezések további, fejlesztéséről sem. Ugyanis szem előtt kell tartanunk, hogy a falu kultúrájának központja átvivődik a szövetkezeti klubokba. Ezért egész éven keresztül figyelemmel kell kísérni, hogyan használják ki ezeket az alapokat, esetleg a taggyűlésen javasolni kell, milyen módon lehetne őket még célszerűbben kihasználni. Hogyan állunk az önelszámolási rendszerrel A szövetkezetek további megerősítése érdekében nagy szerepet játszik a munka mennyiségének és minőségének ellenőrzése, ami megfelel a nagyüzemi termelés formáinak. Mindenekelőtt az üzemen belüli önelszámolási rendszerre gondolunk, mely nemzetgazdaságunk más ágazataiban is jól érvényesül. E rendszer alapja, hogy minden termelő egység, minden szövetkezeti dolgozó megismerje, milyen feladatai vannak az önköltség csökkentése terén. Vagyis minden szövetkezeti dolgozónak tudnia kell, hogy szövetkezetük milyen költséggel termel egy liter tejet, 1 kg húst, tojást stb-t. Gazdaságosság a termelésben Ez az elv mindinkább előtérbe lép. A régi módon gazdálkodó szövetkezetben a termelési költségek nagyon magasak. Ezeket csökkenteni csak az új technika és technológia bevezetésével lehet. A jutalmazás új formái Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagság anyagi érdekeltsége nagyban elősegíti a termelés növelését. Szocialista társadalmunkban mindenki az elvégzett munka után részesül jutalomban. Azonban ez az elv szövetkezeteinkben sok esetben nem érvényesül. Átlagbért fizetnek a szövetkezeti dolgozóknak és nem^ kisérik figyelemmel az elvégzett munka minőségét. Az effajta jutalmazás nem segíti elő a termelés növelését. Tehát át kell térni az új formákra. A szövetkezeti dolgozókat érdekeltté kell tenni a termelésben és fokozatosan át kell térni a munkaegységfizetésről a ledolgozott munka értékének megfelelő jutalmazására. A szövetkezetekben a helyes jutalmazás alapja a munka megfelelő osztályokba való besorolása és az igazságosan megállapított teljesítménynormák felállítása. Valamennyi szövetkezetnek elsőrendű feladata, hogy a tagok részvételével átvizsgálják az eddigi normákat és a helyi viszonyokhoz, a gépesítés fokához mérten új osztályokba sorolják. Miért szükséges a tanulás? A harmadik ötéves terv feladatai egyre nagyobb igényt támasztanak a szövetkezeti tagok tudásával szemben. Ezért fontos, hogy a szövetkezetben dolgozó asszonyok is elnyerjék szakképzettségüket, hogy ne csak a legutolsó helyeket töltsék be a szövetkezetekben. Az aszszonyok is tanulhatnak a szövetkezeti munkaiskolán, résztvehetnek a tél folyamán rendezett rövid tartamú szaktanfolyamokon, intézeti vagy távtanulóként a mester- vagy műszaki iskolákon, sőt a mezőgazdasági főiskolán is. A szakképzettség növelése valamennyi szövetkezeti tag ügye. Nem szabad engedni, hogy a szövetkezeti tagok szakképzettsége növelésének kérdését csak félvállról intézzék. A taggyűlésen közösen meg kell tárgyalni, kit küldenek iskolázásra és tervet kell készíteni, hány szövetkezeti tag milyen szakú és milyen időtartamú iskolázáson vesz részt. Legjobb, ha az ötéves tervre előre elkészítik az iskolázások tervét. így minden szövetkezeti tag tudni fogja, mikor kerül rá a sor és mikor nyerheti el a munkájának megfelelő szakképzettségét. Ezen feladatokat természetesen be kell venni a szövetkezet tervébe is. Kérdések a II. témához 1. / Szövetkezetükben mennyire szakosították a termelést? Milyen előnyük származik a szakosításból? 2. / Milyen a munkaszervezés? Milyen az egyes ágazatokban? Mit lehetne még javítani? 3. / Hogyan töltik fel szövetkezetükben az oszthatatlan, a szociális és a kultúralapot? Hogyan használják ki őket? 4. / Tudják-e, mennyiért termelnek szövetkezetükben 1 kg húst, 1 l tejet, 1 tojást s egyéb terményeket? Hogyan lehetne csökkenteni ezek termelésének önköltségét? 5. / Szövetkezetükben mikor vezették be vagy szándékozzák bevezetni az önelszámolási rendszert, a pénz- és prémiumjutalmazást? 6. / Szövetkezetükben hány no tanul, hogy elnyerje szakképzettségét? Hány nő látogatja a szövetkezeti munkaiskolát? S ha nem tanulnak, mi ennek az akadálya? 7. / Mit tett szövetkezetük annak érdekében, hogy a fiatalság megmaradjon a szövetkezetben? NE FELEJTSÉK EL! minél előbb összejönni és közösen megvitatni a második témát. Természetesen ez igényes kérés, hiszen ilyen dolgokról a múltban az asszonyoknak még halvány sejtelmük sem volt. Most azonban a szövetkezetek V. kongresszusa előtt minden asszonynak el kell rajta gondolkoznia, át kell tanulmányoznia és javaslatával segítenie kell mezőgazdasági termelésünk fellendítését. Tárgyalják meg a témákat közösen. A szövetkezet elnökét, a helyi nemzeti bizottság titkárát, valamint a szövetkezet hozzáértő funkcionáriusait — agronómust, zootechnikust, főkönyvelőt — hívják meg a téma megtárgyalására. A feleleteket az első két témára a következő időpontra küldjék be: az első témára január 10-ig, a második témára január 30-ig. Igyekezzenek alapos feleleteket adni, ezáltal szövetkezetüknek is segítenek, s ez valóban hasznos lesz mindnyájuk számára.
