Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-01 / 3. szám
frazmadik ötéoeá terv küázöbén Asszonyok új feladatok előtt Harmadik ötéves tervünk teljesítése nag> feladatok elé állította a nőket, s megköveteli, hogy az alkalmazásban levő nők száma nemzetgazdaságunk minden ágában, de különösen a közszükségleti és élelmiszeriparban, valamint a különféle közszolgáltatásban szlovákiai viszonylatban 1965-ig 85—90.000-rel emelkedjék. A harmadik ötéves terv feladatai — az új technikára való áttérés, az automatizálás és a mechanizálás bevezetése a termelésben — megkövetelik, hogy a nők gyorsabban és tömegesebben szerezzenek szakképzettséget és hogy sokkal több leány tanuljon a munkaerőtartalékok iskoláiban és a technikumokban. Az iparban kitűzött feladatokat egyedül a szocialista munkaverseny és a legszélesebb tömegek kezdeményezésének állandó fejlesztésével lehet teljesíteni. Ma már sok olyan munkásnőnk van, akik a versenyben szép eredményeket értek el és sok női kollektívánk nyerte el a büszke „szocialista munkabrigád'' címet. Példaadásukkal c nők újabb ezreit kell fellelkesíteniök a további öntudatos szocialista munkára. Népünk életszínvonalának tervezett emelése feltételezi a harmadik ötéves terv igényes feladatainak teljesítését a mezőgazdaságban is, ahol a dolgozók számának felét az asszonyok alkotják. De a harmadik ötéves terv az asszonyok még aktívabb részvételével számol az EFSZ-ekben és az AG-kon, A nőknek tömegesebben kellene látogatniok a szövetkezeti munkaiskolát, megismerni az új technológiát és az új munkamódszereket. így sokkal több nő lenne képes felelősségteljes, vezető állások betöltésére. Azért, hogy a nők eredményesen tudják teljesíteni a rájuk váró feladatokat, és hogy nyugodtan dolgozhassanak, az állam megfelelő feltételeket készít elő a számukra: különböző intézményeket alapít a gyermekek számára, valamint megjavítja és kiszélesíti a közszólgáltatásokat és a kereskedelmi hálózatot. A nemzeti bizottságok és az ipari üzemek jogkörének kiszélesítésével lehetőséget ad arra, hogy az asszonyok kezdeményezőbben harcolhassanak élet- és munkafeltételeik megjavításáért és hogy gyermekeik nevelésével párhuzamosan előfeltételeket és időtartalékot teremtsenek a tanulásra, a kulturáltabb élet és az igényesebb munka számára. Természetesen mindezek teljesítése a nők fokozottabb bekapcsolódását feltételezi az államhatalom minden szervébe és társadalmi szervezeteinkbe, amelyeken keresztül közvetlenül részt vehetnek az állam igazgatásában. 6 r MUNKAS1KEREKKEL A О C Ю c ы űrt N E Ai a ь_ 2 3 sí n :0 ы и :0 G > 'O-ас C 3 GYŐZELMES BETELŐ i JÓ IIOLLEHTÍM EREJE Örömmel kezdték meg a ruzomberoki Északszlovákiai Cellulózé- és Papírgyár dolgozói az új évet. Minden okuk megvolt rá, hisz az 1959. évi terv feladatait már december 19-én teljesítették, ami egyedülálló eset a gyár eddigi történetében. A sikeren felbuzdulva azzol az elhatározással indították meg a munkát, hogy a második ötéves terv utolsó évében legalább november 30-án szeretnék megünnepelni a Szilvesztert. Tudták azonban azt is, hogy az ez évi, s különösen a harmadik ötéves terv igényes feladatait csakis szocialista munkamódszerekkel tudják megvalósítani. Ezért fogadták örömmel azt a hírt, hogy a zacskóműhely 11 dolgozója Matosková Mária mesternő vezetésével versenyt indít a szocialista munkabrigád büszke címének elnyeréséért. — Csak a férjemnek intek, hogy várjon meg - mondja bocsánatkérően Matosková elvtársnő és néhány mozdulattal jelzi a harmadik emelet üvegtábláján keresztül, hogy ma ismét tovább marad munkában. Ki gondolná, hogy ez a mozgékony, élénk tekintetű asszony már 1935 óta a gyárban dolgozik, 1951-től mesternő, s 1959. március óta a szocialista munkabrigád vezetője.- A mozgalom a szeszfőzdéből indult - hárítja el a dicséretet. — Mi előbb alaposan átgondoltuk a dolgot, s aztán úgy véltük, nálunk is menni fog. Hittük, hogy tizenkét ember példája komoly eredményeket jelent majd egész műhelyünk életében. S nem csalódtunk. A novemberi, decemberi tervteljesítésben s túlteljesítésben legnagyobb része a brigád tagjainak volt. Hatan a délelőtti, hatan a délutáni műszakban dolgoznak s példaadásuk így az egész munkafolyamat idején érvényesül. Erre pedig szükség van, ha a tervet és vállalásaikat teljesíteni akarják. Vállalásuk értelmében havi 5000 korona megtakarítást szeretnének elérni, selejtmentesen dolgozni, elhárítani a baleseteket - éppen ezért újították fel a biztonsági rendszabályokat —, növelni szakképzettségüket. Bizonyos, hogy nem megy mindig szépen minden. De éppen ilyenkor érvényesül a kollektíva ereje, amely már nemcsak a munkát, de az embert is figyelembe veszi. Matosková elvtársnő brigádvezető nemcsak mint mesternő, de mint pártvezetőségi tag és a Vegyiparban Dolgozók Szakszervezeti Tanácsának elnökségi tagja is mindig megfelelő hangot használ, amikor a brigád és az egész műheiy dolgozóihoz szól. S itt vannak a többiek is. Litvová Helenka nem nyugszik addig, amíg morcos arcot lát maga körül. Hisz vidáman jobban megy a munka — vallja. Salvová Jolana sem nézheti tétlenül, ha valaki elmarad a munkában, szívesen tanácsol, segít. A tucatból alig akad valaki, aki ne segítene a másiknak, nem venné figyelembe a fennálló nehézségeket. S alig akad már valaki szakképzettség nélkül, az üzemi munkaiskolát mind látogatják. A zacskóműhely 12 asszonya és leánya valóban becsületesen küzd, hogy kiérdemelje a büszke címet, amelyért síkraszálltak. Mindnyájan tudják, hogy tőlük is nagyban függ, valóban megünneplik-e novemberben szilvesztert. A brigád délutáni műszakos tagja. Balról a harmadik Matosková elvlársnö. G >