Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-01 / 3. szám
в Щ Ш Dolgozó nőink sose feledjék el a nehéz múltat, munkás- és parasztédesanyáik csaknem rabszolgai életét, s hasonlítsák össze azzal, amit hazánk dolgozó népének kormánya adott és ad számukra. Ez az emlékezés különösen időszerű ezekben a napokban, a nemzetközi nőnap alkalmából, amely még nem is olyan régen a kapitalisták elnyomó politikája elleni harc, a munkáért, a gyermekeink mindennapi kenyeréért folyó küzdelem jegyében folyt le. Ez az idő ma már végérvényesen a visszatérhetetlen múlté. Klement GOTTWALD (NN 1950) Az 1920-as általános sztrájk leverésével, a München előtti Csehszlovák Köztársaság jellegéért vívott harc a burzsoázia győzelmével végződött. Az asszonyok csakhamar a gyakorlatban is érezni kezdték a burzsoázia demokráciáját, mindenekelőtt a dolgozók jogai ellen indított támadásokban, amelyek kegyetlenül érintették az asszonyokat és az anyákat. Ebben a helyzetben hívta fel a Kommunista Internacicnálé III. kongresszusa a Komintern pártjainak figyelmét arra, hogy az asszonyokat is vonják ki a burzsoázia befolyása alól. A CSKP 1922-ben a háború utáni első nemzetközi nőnapon a proletariátus harcának támogatására és a nők millióihoz oly közel álló forradalmi jelszó teljesítése érdekében mozgósítja az asszonyokat is. „Azoknak a gyárakat, akik bennük dolgoznak! Férfiaknak és nőknek egyenlő munkáért egyenlő bért! A béremelésért és a közszükségleti cikkek árának gyors csökkenéséért! A szabad anyaságért és gyermekkorért! A hazai és a külföldi reakció ellen!" A burzsoáziának az a törekvése, hogy a gyári- és a mezőgazdasági munkásokra, valamint a kisparasztokra hárítsa a gazdasági válság következményeit és ugyanezek terhére még növeli is nyereségét, megmozgatta és ellenállásra késztette a dolgozó tömegeket, köztük az asszonyokat is. A burzsoázia megszigorította a népellenes intézkedéseket, ami véres összeütközésekre vezetett. 1930-ban megtiltották a nemzetközi nőnap megünneplését. A. Hodinová-Spurnó, a CSKP képviselője a következőket mondotta a parlamentben a burzsoáziának címezve: „Tudjuk, hogy félnek a nők forrongó tömegeitől. De nincs már messze az az idő, amikor a mi nemzetközi nőnapunk az összes csehszlovákiai munkások és munkásnők nagy ünnepnapja lesz. Karlovy Varyból és Mariánské- Láznéból kikergetjük a naplopókat, az ingyenélőket, és gyönyörő lakótelepeket építünk a munkáscsaládok számára. Az önök villáit és palotáit munkásszanatóriumokká és bölcsődékké alakítjuk át. A mi nemzetközi nőnapunkat nem engedjük elvenni!" A harmincas évek a fasiszta veszély növekedése jegyében kezdődtek. Tovább tart a Csehszlovák Köztársaság fasizálása. A reakciós erők támadást indítanak a demokratikus szabadságjogok utolsó maradványai ellen. Zetkin Clara, a nagy asszony, a becsületes kommunista, szenvedélyesen emel szót az emberiség nevében a fasizmus ellen: „Az összes dolgozók egységfrontja ma parancs..." Párizsban összeül a nők háborúellenes nemzetközi konferenciája. Mint mindig és mindenütt, nálunk is a kommunista párt állt ezekben a percekben minden olyan vállalkozás élén, amely hazánk népeinek megmentésére irányult. 1935. március 8-án külön felhívással fordult a nőkhöz és anyákhoz. „A nemzetközi nőnapon egységesen az elnyomás ellen, a politikai jogokért és a dolgozók szabadságáért! Tömörítsétek soraitokat a fasizmus ellen! Egységesen tüntessetek a háború ellen!" Olyan felhívás volt ez, amely harcba hívott az élet megmentéséért. Harcolni életre, halálra! A CSKP helyesen mutatott rá a fasizmus veszélyére. De a fasizmus a valóságban még borzalmasabb volt, mint a róla alkotott elképzelések. A köztársaságot szétverte, a haladó erőket tudatosan megsemmisítette, a legkiválóbbakat bebörtönözte, meggyilkolta és az asszonyokat elméletileg és gyakorlatilag az újkori rabszolgák lealacsonyító helyzetébe süllyesztette. De az illegalitás mélyéből és a távoli, de a szíveinkbe* mégis oly közeli Moszkvából megszólal a párt. Az 1942-es nemzetközi nőnapra adta ki Július Fucík az „Asszonyok, ébredjetek!" című első női kommunista hírlapot. Az asszonyok válaszoltak. Sok ezer cseh, szlovák és magyar nő kezd nyílt harcot. 1944 augusztus — a szlovák asszonyok fegyvert fognak. Sokan elhagyják otthonukat és férjeik oldalán védik gyermekeik jövőjét. A szovjet asszonyok példája vezeti őket. „Győzni fogunk!" [ • a CSKP A Csehszlovákia hazánk egyenra polgára Évszázadokon át nálunk i tották a nőt a legalapvető és polgári jogaitól. A nőh. viszonyt a munkás- pare nyomban a felszabadulás u sai Kormányprogramban, é nyesen a Május 9-i Alkotirv jezte ki, ameiy szerint: Férfiak és nők egyenrangúak társadalmui Életünk csaknem minden szakaszán dolgoznak nők. A férfiakhoz részt vesznek az állam irányításában, az államhatalom szerveiben: gyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba 78 képviselőnőt v. 25 000 nő tagja a nemzeti bizottságoknak s a helyi nemzeti bízott lett működő nőbizottságok ténykedésébe 165 000 nő kapcsolódott Egyenrangúság a családban Családjogunk megszüntette az apai hatalmat s apai és anyai, lői* hatalmat iktatott be. Egyenlő jog a művelődésre Évről évre több leány és asszony tanul iskoláink minden fokozc elmúlt évben 5084 női hallgatója volt főiskoláinknak, 22 500 leán a szakiskolákat. Ma már 5082 főiskolai végzettségű nő tölt be orvr?tanári állást. A nők kimagasló munkája külön elismerésben részesül társadc 18 nő kapta meg a Köztársasági Érdemrendet, 99 nőt tüntettek ki érdemrenddel, 386 nő viseli „Az építésben elért érdemekért", 5 munkáért" kitüntetést. Sok nő államdíjas, érdemes művész, érdeme gus, orvos stb. megtisztelő címét nyerte. A szocialista rendszer sokoldalúan gondoskt. a dolgozó nőkről-anyc A nőről-anyárql ■ szccialista rendszeri sévé vált és Alkotn mondja, hogy: Az családot és az any. Országunk mindé, kára, amely csalár kánknak megfeleld A többgyermekes vezményeket és so egy év folyamán 2 anyáknak. Minden ' mekére, amely <■ fokozatosan emeli fizet ki az állam A nőknek tönn ság idején kijáró
