Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-01-01 / 1. szám

KüLTIMET R TISZflPmH A bratislava—kosicei gyorsvonat lihegve hagyta maga mögött a kilométerek százait. Nem tudtam aludni. Olyan meghatározha­tatlan, kicsit fájó, de mégis kedves érzéssel vetítődött elém gyermekkorom egy-egy szép emléke. Sokat fürödtem a Tiszában. Ma is látom magam előtt a nyári tiszapart vadre­gényes füzeseit. Hajnal felé a tájat kezdtem figyelni. A ré­gi, megszokott külsejű falusi házak mellett nagyablakos, kényelmes, két-három szobás, gyakran még vakolatlan házak sorai inte­gettek felém. Ezt a szívet melegítő képet lát­va, önkéntelenül is a régen látott tiszaparti falvakra gondoltam, a vályogházakra, a te­nyérnyi ablakokra, amiket nyáron akác­gallyakkal takartak be s az út porában, egy ingecskében játszó gyerekekre. Kistárkányba érve, a kultúrházat kerestem. Nem volt nehéz megtalálni. Az iskolából ha­zafelé igyekvő kislányok érdeklődve álltak meg kocsink mellett. Kedvesek, tiszták, szé­pen öltözöttek voltak, s készségesen mu­tatták meg az utat a szövetkezeti iroda fe­lé. Kíváncsi érdeklődéssel néztem körül c hatalmas udvaron. Ez tehát az a szövetke­zet, amelyik 40 000 koronát tud évente c kulturális kiadásokra fordítani. A vezetők kedvesen fogadtak és könnyed egyszerűség­gel számoltak be a szövetkezet gazdasági eredményeiről. Beszélgetésünket szinte aláfestette a szomszéd szobából beszűrődő kacagás, ol­lózörgés és padtologatás. Kíváncsian figyel­tem. Szerettem volna elkapni egy-két szól a beszédből. Nem sikerült, fgy meg kelleti kérdeznem, hogy mit is jelent ez a fiatalos zajongás itt, a szövetkezeti iroda közvetlen szomszédságában. — Ezek a mi növendékeink — felelték büsz­kén a jelenlevők. A szövetkezeti mezőgaz­dasági iskola leánytanulóinak volt éppen szabászati tanfolyamuk. A tagok gyerme­kei a 8. osztály elvégzése után a szövetke­zetbe jöttek dolgozni, s hogy szakképzett munkások lehessenek, a munkaerőtartalé­kok iskolájába járnak. Hetente három na­pot dolgoznak, a többi időt az iskolában töltik. Az elméleti képzést szakképzett tan­erő vezeti, a gyakorlati tanítás pedig a legtapasztaltabb szövetkezeti tagok köte­lessége. Most már megértettem, miért nem vágyik el a kistárkányi fiatalság a faluból. A fia­talokat a jó kereseti lehetőségen kívül el­sősorban a kulturális élet, a mozi, a szín­ház vonzotta eddig a városba. A kultúrhá­zat már láttam, de tudnak-e a kistárkányi szülők színvonalas kulturális életet biztosíta­ni gyermekeiknek? Mosolyogva próbálnak a fiatalok. A kistárkányi szövetkezeti klub. A feltett kérdésre büszke mosoly suhant át a szövetkezeti kultúrfelelős, Petrik András bácsi arcán. Ö a falu kedves Andor bácsi­ja, a fiatalok kulturális tevékenységének egyik szervezője. Mosolyogva kezdi a vá­laszt.- A kultúrházat 1955-56-ban építettük a HNB és a szövetkezet vezetőinek irányí­tásával. Valamikor kacsaúsztató volt ezen a helyen. A szövetkezet 1959 tavaszán vette át, azóta szövetkezeti klub, A tervezők nem gondoltak arra, hogy olyan nagy lesz a kultúréhség és a szép színházterem mellett még sok kisebb helyiségre is szükség lesz. így most átalakítjuk a kultúrotthon belse­jét, hogy olvasótermünk és kisebb előadó­termeink is legyenek. A szövetkezet évi 40 000 koronát szava­zott meg a szövetkezeti klub számára, de ha ez az összeg kevésnek bizonyul, megtoldjuk egy-két ezressel — mondja komoly határo­zottsággal az elnök. Szerdán, szombaton és vasárnap rendes filmelőadások vannak a kultúrotthonban. A vetítőkészülék is a szövetkezet tulajdona. A szövetkezeti klubnak 44 tagú színját­szó csoportja van. Az egész estét betöltő színdarabok mellett tarkaestéket is rendez­nek. Zenekart sem kell nekik a falu határán kívül keresni. Húsz tagú női gitáregyüttesük gyakorolja a vidám újévi esztrádműsor ze­nei kíséretét. - Van énekkarunk is, — hallom a büszke bejelentést. Az énekkar és a ze­nekar vezetése sok munkát követel, mert kevés a szakképzett zenész. A környéken nincs zeneiskola, pedig a tehetséges jelent­kezőkben nem lenne hiány. A szövetkezeti klub tánccsoportjában ed­dig csak lányok táncoltak, de most a falu legényeit is be akarják kapcsolni a csoport­ba. A régi néphagyományok alapján feldol­gozzák a kistárkányi lakodalmi szokásokat.- Lehet, hogy beszámolónk kissé száraz, olyan szokványos, de a szavak mögött rejlő kultúrmunkát csupa élet, eleven erő jellem­zi — beszél tovább Andor bácsi. — Hát igen — vágok bele a szavába, - a kistárkányi fiatalság szórakozva töltheti el szabad ide­jét. De a kultúrotthon csak szereplést és gi­tárpengetést jelent a számukra?- Tudom, mire gondol - adja meg a vá­laszt Andor bácsi. Komolyabb eszközökkel is neveljük a fiatalokat. A szövetkezeti tagok azt akarják, hogy gyermekeik öntudatos, de szerényen viselkedő, ízlésesen öltözködő emberek legyenek. A fiatalok jelenlétében beszélgetünk a helyes viselkedés és öltöz­ködés kérdéseiről. Nem marad ki a kulturá­lis tervünkből a tudomány, a művészet és az irodalom sem. Az Ismeretterjesztő Társu­lat előadói irodalmi estéket tartottak. A szövetkezeti tagokkal meg akarjuk ismer­tetni a legújabb irodalmi műveket. Az iroda­lom megszerettetése terén már eddig is szép eredményeket értünk el. A könyvtá­runkban levő több mint ezer könyv már ke­vésnek is bizonyult. A hallottak és a látottak eleven képpé ol­vadtak össze, örömteli, bizakodó kép ala­kult ki bennem a kistárkányiak eredmé­nyeinek és terveinek láttán. Már mennem kell. Eredményes munkát kí­vánva búcsúztam el a kistárkányi szövetke­zeti tagoktól. Kinn már alkonyodik. A tisza­part távoli füzesei fázós szemérmetességgel takargatják be meztelenségüket a lassan ereszkedő félhomályba. VADKERTY KATALIN (Foto: GERDA) Hangulatot teremt a klub kultúrfelelőse, Petrik Andor bácsi.

Next

/
Thumbnails
Contents