Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-15 / 24. szám
< z z < ш ec О ш •4 * z о H Ш QS О Ш Prágában sok olyan épülettel találkozunk, amely szorosan összefügg a munkásmozgalommal. Az egyik különösképpen. A Hybernská utcában van és ma a V. I. Lenin Múzeum széles homlokzatával fogadja a látogatót. Benn, a kopott bútorzatú, szegényes szobában régi események elevenedtek fel. Itt irányította V. I. Lenin, a cári rendőrkopók figyelmét kijátszva az 1912. évi nevezetes VI. konferenciát, melyen a bolsevikok győztek a mensevikek felett és acélos, megtisztított párttal indultak a további nehéz harcba. A Hybernská utcai háztömböt azonban npmcsak a VI. konferencia tette nevezetessé. Éppen itt, a volt Népház épületében és nyomdájában dőlt el 1920. decemberében, a szocializmus vagy kapitalizmus útján halad-e majd az első Csehszlovák Köztársaság. Itt, a kerthelyiségben ütközött össze a munkásság a köztársaság fegyveres erőivel, ennél a bejáratnál és nyomdalépcsőnél árulták el nyíltan a jobboldali szociáldemokraták a munkásság ügyét. Ivan Olbracht „Anna" című könyvében, melyben egy falusi cselédleány és szerelmese, Tonik sorsát ábrázolja, részletesen foglalkozik a decemberi eseményekkel: ,,A Népház kerthelyisége — melynek üvegfalai világosságot szórtak a sötétbe — olyan áttetsző volt, mint egy utcai lámpa." Igen, világosságot szórt az éjszakába és könnyű céltáblául szolgált annak a rendőrosztagnak, amely a prágai gyárak munkásbizalmiainak gyűlését vonult ki szétverni. Igyekezete sikerrel járt. A puskatusokkal és szeges bakancsaikkal nemcsak a nyomda felszerelését tették tönkre, de sok munkást is megsebesítettek. A népházi vérengzés kétévi fejlődés betetőzése volt. A munkásosztály csalódottan látta, mint hiúsítja meg az új köztársaság a beléje vetett reményeket, látta a Szovjetunió fényes példáját s mind jobban eltávolodott a szociáldemokrata párt jobboldali irányitásától. Mert harcolhatott-e Vlastimir Tusar a forradalmi követelményekért, amikor maga már régen a meggazdagodott politikusok fényűző életét élvezte, harcolhatott-e a munkásosztályért Anton Nemec, vagy dr. Soukup? Ök már ekkor a burzsoá politikusokkal, elsősorban T. G. Masarykkal arról tanácskoztak, hogyan terítsék szelíd mederbe a cseh és szlovák munkásság forradalmi lendületét, miként használják ki azt a tényt, hogy a szomszédos Magyarországon és Németországban mind jobban ellankadt a forradalmi hullám. Amikor látták, hogy a baloldali szociáldemokraták hangja egyre erősebb, hogy a „Právo lidu" helyett a „Rudé právo"-t adják ki, lecsaptak rájuk. A Masarykkal történt megegyezés után a Tusar-kormány lemondott és Cerny önkényes hivatalnok-kormányának rendőrsége erőszakkal kiürítette a Népházat. Kihasználták azt a tényt, hogy a ház és az egész vagyon Antonín Nemec neve alatt volt bejegyezve, bár mindenki jól tudta, hogy a Népház és a nyomda a munkások pénzén épült. 1920. december 9-én kergették ki a Hybernská utcai épületből a Rudé právo nyomdászait és szerkesztőit és még ezen az éjjelen, a rendőrök puskatusainak védelme alatt elfoglalták a jobboldaliak. A munkásosztállyal történő elszámolás másnap újabb áldozatot követelt: a parlament előtti tüntetésnél Jozef Kulda munkást lőtték agyon. Mindenütt felcsapott az általános sztrájk lángja és sok helyen mint például Oslavanyban is, a munkások lettek a helyzet urai. Sajnos, csak néhány rövid órára. Nem volt párt, amely vezette volna őket, nem volt szilárd a munkások és parasztok szövetsége. 1920-ban vereséget szenvedett a munkásság és húsz hosszú évre a burzsoázia vette kezébe a hatalmat, amely Münchenhez, a német megszálláshoz vezette az országot. A munkások és funkcionáriusok ezrei, köztük Antonín Zápotocky, került börtönbe. Ekkor mutatkozott meg a nők erkölcsi ereje: gyűjtést indítottak a bebörtönzöttek részére, gondoskodtak elhagyott családjaikról. A vereség sem törte meg a munkásosztályt. Éppen az 1920-as év kemény próbája állt annak a pártnak a bölcsőjénél, melynek a megalakulása 40. évfordulóját a jövő évben ünnepeljük - kommunista pártunk megalakulásánál. Ivan Olbracht a vereséggel foglalkozó könyvét derűlátó felkiáltással fejezi be: Előre, Tonik, előre, Anna! Ez a felhívás 1948. februárjában teljesedett be, amikor a burzsoázia újból 1920. decemberét akarta megismételni. Gottwald elvtárs azonban nem volt Tusar. A reakció vereséget szenvedett és a Toníkok, Annák milliói a szebb élet, a szocializmus útjára léptek, Ta -Miért jöttek össze Salzburgban? Az európai nők salzburgi találkozójáról hazafelé jövet vidám lipcsei sportolók csoportjával utaztam együtt a vasúti fülkében. Nagyon boldogok voltak, mert Linzben ezüst serleget nyertek, amit büszkén mutogattak útitórsaiknak. Arra lettem figyelmes, hogy valamennyi sántít - az egyik húzta a lábát, a másik ültében mereven tartotta, a harmadiknak összecsuklott, ha rálépett. „Magukat így kikészítették a meccsen" - kérdeztem talán kissé meggondolatlanul. De nem sértődtek meg. „Dehogy" - tizenegyünknek összesen csak 11 lába van. A másik tizenegy ottmaradt a harctéren. A súlyos rokkantak „tizenegyese" vagyunk, s amint láthatja, nem adjuk meg könnyen magunkat." Ha kedve van hozzá, megkopogtathat bennünket. A szivem összeszorult, amikor a mülábakhoz értem. Kellett az, hogy tizenegy fiatal fiúból 11 rokkant legyen? Nem, nem kellett volna, ha idejében meggátoljátok a háborút és a fasizmust. Ezt most is tudatosítanunk kell. Annak a gátnak egy részét, - melyet a világ asszonyai is segítenek felépíteni - a salzburgi konferencia képezte. 17 európai ország 100 női küldött^, azért jött itt össze októberben, hogy olyan kérdésről tárgyaljanak, amely valamennyiüket érdekel - a nőre háruló felelősségről áz atomkorszakban. Női tudósok, mint a svájci Woker tanárnő és a rpi Rasková tanárnőnk, arról beszéltek, hogyan szaporodik a levegőben a gyilkoló stroncium és az emberiség számára milyen veszélyt jelentenek a nukleáris fegyverek. A pedogógiai dolgozók - az olasz Bergamaschi tanárnő és a francia Moulin du Pasquier tanárnő - rámutattak arra, mily helytelen a gyermekeket a nemzetek közötti ellenségeskedésre nevelni. A francio tanárnő való példákon bizonyította, hogy az évek folyamán hogyan tünedezik el a nyugat-német tankönyvekből a fasiszták megbélyegzése azokért a bűncselekményekért, melyeket a népeken elkövettek. A jogásznők - ez olasz Bianca Guidetti és a mi dr. Milena Srnskánk - azt ajánlották, hogy a nemzetközi jog helyezze törvényen kívül a tömeggyilkoló fegyvereket. Demetrius román és Szamglewská lengyel írónő a múlt háború borzalmait idézte. A nyugatnémet küldött arról számolt be, hogy mily nehézségekkel kell megküzdenie náluk a békemozgalomnak. Egyben beszélt a nők néhány olyan vállalkozásáról, melyekkel sikerült az embereket a Bundeswehr atomfegyverekkel való ellátása és a militarizmus ellen felbújtatniok. Salzburgban összegyűlt asszonyok különféle nézeteket vallottak, de valamennyiüket egy nemes szándék vezette. A különböző nemzetiségű és más-más politikai nézetet valló asszonyokat egy cél vezérelte: változtassák az atomerőt korunk áldásává, védjük meg a gyermekeinket о háborútól. Ebben az értelemben készültek el a határozatok, melyeket a nők az európai találkozóról Salzburgból az ENSZ közgyűlésének és más nemzetközi szervezeteknek küldtek. Követelték, hogy ezen szervezetek harcoljanak a leszerelésért és a nukleáris fegyverek betiltásáért. Anna Tucková
