Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-12-01 / 23. szám

Az NDNSZ 15.

évfordulójára

(7. folytatás)

Az elmúlt 15 év alatt nem volt egyetlen békekampány sem, amelyen az NDNSZ nem vett volna részt. Nem szegte meg alapító tagjai esküjét, melyet 1945. december 1-én Párizsban tettek, nem tért le az útról, melyen akkor elindult.

Az 1959. és 1960. évben az NDNSZ és a keretébe tartozó női szervezetek továbbra is fáradhatatlanul a béke megvédéséért, a szolidaritás fejlesztéséért, a teljes leszerelés megvalósításáért harcoltak. Az akciók százai bizonyították ezt.

Párizsban a nők a család- és a gyermekvédelem érdekében és az algériai háború azonnali beszüntetése mellett tüntettek.

Az olasz parlament kénytelen volt a földművesasszonyok szociális helyzetének megjavításával foglalkozni.

Az indiai kormány a nők munkalehetőségeinek megteremtésén dolgozott.

Az NDNSZ közbenjárt az EAK kormányánál, hogy az ártatlanul fogva tartott 150 szíriai női politikai foglyot szabadon bocsássák.

A világ asszonyai tiltakoztak a spanyol hadügyminiszternél. Spanyolországban ui. a nők százai vannak ártatlanúl bezárva és kínzásoknak kitéve.

Prágában ülésező NDNSZ tanácsa elhatározta, hogy minden erejével támogatni fogja a Szovjetuniónak a teljes leszerelés, a népek közötti megértés és a kölcsönös bizalom megteremtése érdekében tett kezdeményezését.

Tiltakozott a kameruni vérengzés miatt.

A leghatározottabban elítélte a Szaharában történt bombakísérleteket.

Csatlakozott Manolisz Glezosznak, Görögország nagy nemzeti hősének szabadon bocsátását követelő mozgalomhoz.

Felemelte szavát a Renate Kruse és további 20 nyugatnémet békeharcos ellen emelt vád visszavonásáért.

A Svédországban, Kungölvban megtartott nemzetközi konferencia résztvevői felhívást intéztek a világ valamennyi asszonyához, leányához és a négy nagyahatalom államfőihez, támogassák a Szovjetuniónak a teljes leszerelésre irányuló ajánlatát.

Bécsben az NDNSZ kezdeményezésére a világ minden részéből 150 küldött gyűlt egybe, hogy tanácskozzon a fiatal nőknek a gazdasági és társadalmi életben való elhelyezkedése érdekében.

Mariánské Láznen a német, lengyel és csehszlovákiai nők találkozóján a jelen és a jövő nemzedék és a béke megvédése kérdéseit vitatták meg.

Nagy kampány indult Ausztriában, Olaszországban, Kanadában és Franciaországban a férjezett asszonyok munkából való elbocsátása ellen.

A nemzetközi nőnap 50. évfordulóján Koppenhágában, az NDNSZ kongresszusán a nők millióinak küldöttei olyan öntudatosan szólaltak fel az emberiség jobb jövőjéért, mint azelőtt soha.

A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség története olyan, mint egy égbenyúló hatalmas, messze-messze elágazó, az évszakok változó színében pompázó és gazdag gyümölcsöt hozó fa.

6

Nancy Johnson nigériai diáklány első leckéje orosz nyelvből a Népek Barátságának Egyete* mén.

Népek Barátságának Egyeteme

Úgy repülte be a világot a hír, mint a madár, hogy — elsőnek a történelem folyamán Moszkvában megalakult a Népek Barátságának Egyeteme.

A különféle országok fiataljai lelkesen közölték egymással a jó hírt — tanulhatnak a béke országában. A Szovjetunió gondoskodik róluk, ösztöndijat, lakást, ingyenes orvosi kezelést ad nekik, fizeti az útjukat Moszkvába és vissza.

Sok ezer levél indult el a szovjet főváros felé a földkerekség különböző részeiből.

— A magasabb műveltség elérése országunkban a széles néptömegek számára lényegében elérhetetlen — írja Dax Chakim libanoni ifjú.

Az Antillákban született Gui Orsine a mérnöki karra kérte felvételét: ,,Ha mérnök leszek, — írja levelében —, lehetőségem nyílik, hogy Afrikában feketebőrű testvéreim javára hasznos munkát végezhessek."

A felvételre való jelentkezésre több mint 35 000 levél érkezett. Nehéz volt kiválasztani az 500 legjobbat, mert ebben az évben csak 500 hallgatót vehetnek fel. Jövőre már többszörösére emelkedik ez a szám.

A gazdaságilag kevésbé fejlett országok fiainak és leányainak a művelődésről alkotott álmai közel állnak a szovjet emberekhez. A Szovjetunió minden erejével segíteni igyekszik a még nem régen gyarmati elnyomás alatt szenvedő népeket. Természetes, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei reménykedve tekintenek a Szovjetunióra. A szovjet országban nemcsak a világbéke támaszát látják, hanem egy hű és érdeket nem ismerő barátot.

A szovjet főváros nagy vendégszeretettel fogadja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai diákokat, akik Moszkvába érkeznek, hogy a Népek Barátsága Egyetemén tanuljanak. Az egyetem megnyitása ismét egy példája az önzetlen és őszinte baráti segítségnek, ismét újabb bizonyítéka annak, hogy a szovjet embereknél a szó egyet jelent a tettel.

Október 1-én kezdődött meg a Népek Barátsága Egyetemének első tanéve. Ezen a reggelen a nigériai, pakisztáni, kubai, marokkói diákokkal együtt léptek be a tantermekbe a Szibériából, Ukrajnából és a Volga vidékéről jött szovjet diákok is, hogy együtt ismerkedjenek meg a bonyolult technikai tudományokkal, az orvostudománnyal, vagy az idegen nyelvekkel.

Az első évet az egyetem valamennyi diákja az előkészítő tanfolyamon tölti. A külföldiek az orosz nyelvet tanulják, a szovjet ifjak pedig egy európai nyelvet, angolt, franciát vagy spanyolt.

... Kora reggel Moszkvában. Ezen a reggelen a moszkvai dolgozók áradatában új, különös utasok jelentek meg. A lányok tarka, a fekete fiúk hófehér öltözetben. Az őszi moszkvai nap már nem melegít, ők mégis boldogan mosolyognak, mintha a napsütéses, szabad Nigéria földjét járnák, amely ezen a napon hirdette ki függetlenségét. A moszkvaiak baráti, meleg mosollyal kísérik vendégeiket. Az ifjú emberek áthaladnak az őszi színekben pompázó parkon és egy nagy emeletes épület kapuján térnek be. A kapu alatt a falon sötét, négyszögletes foltot látni, a levett tábla helyét. Néhány hónappal ezelőtt ebben az épületben a moszkvai katonai iskola működött. Erre már nincs szükség. A Szovjetunió csökkenti hadseregének létszámát. Az a tény, hogy a katonai iskola épületében a Népek Barátsága Egyetemének előadó termei vannak elhelyezve, újabb bizonyítéka a Szovjetunió békepolitikájának.

Reggel 9 óra. Az ünnepi terem megtelik tanárokkal, diákokkal, vendégekkel. Az egyetem vezetősége nevében Sz. Rumjancev rektor melegen üdvözli a jelenlevőket. - ,.Ma, mondja, valamennyiünket az a megtiszteltetés ért, hogy egy nagy jelentőségű esemény tanúi lehetünk. A Népek Barátsága Egyetemén az első tanév megkezdését ünnepeljük. Egyetemünk sajátos célt követ. A nemzetek nagy képzettségű kádereinek nevelését akarja előmozdítani. Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országainak ifjai fognak itt tanulni. Tantervűnk és n^fjplőmunkánk a szovjet főiskolák munkájának gazdag tapasztalataira épül. Ebben látjuk eljövendő sikerünk zálogát."

Egymás után lépnek a szónoki emelvényre a diákok. A tanteremben, mint a tengeri vihar zúg az üdvözlő taps. Lasziszi Adams Osunde nigériai fiatal kap szót, aki a nigériai és az afrikai diákok nevében köszönti évfolyamtársait. Utána a kubai Pedro Poso beszél. „Azt a fényes lehetőséget, amelyet ez az egyetem nyújt nekünk, Kuba megsegítésére használjuk fel."

A teremben újból és újból felzúg a tapsvihar. Az emelvényre a Mali Köztársaság fiatalja, Saku Majadu lép. „A mali-szovjet barátok és diákok szervezete nevében üdvözlöm a Szovjetunió népét. Köszönöm a szovjet kormánynak ezt a nagy segítséget!"

Beszélnek a pakisztáni, marokkói, kenyai, ugandai fiatalok, ök is tiszta szivükből mondanak köszönetét a szovjet államnak azért a segítségért és nagylelkű ajándékért, amelyre nincs példa a világon és amilyet eddig nem ismert az emberiség.