Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-15 / 2. szám
et e L к д 1945 első heteiben újabb 120 falu és város szabadult meg a hitleri elnyomás súlyos terhétől. Felszabadult Léva és Párkány s már Banská Stiavnicán, Érsekú jva rótt, Füleken és Losoncon is lehetett hallani a szovjet ágyúk dübörgését. A felszabadított területek lakói minden erejükkel támogatták a szovjet és csehszlovák katonákat. A Kárpátok lejtőjén meghúzódó egyik bunkerben mondta el nekem Vaculík tizedes, ,,A szabadságért" nevű partizáncsoport vezetője a következő történetet. Fagyos januári nap volt. A vörösen izzó kályhácska kellemes meleget árasztott. A nyomasztó csendet csak az ágyúk távoli moraja és a golyószórók kattogása zavarta meg.- Az elmúlt év decemberében - kezdett bele mondókájába Vaculík — Érsekújvár környékén harcoltunk a hitleristák ellen. Megtudtuk, hogy az egyik kisebb falu lakosságát az SS-ek munkára hajtották ki. Utánuk mentünk és elfogtunk két SS-t. Néhány nappal később azt is megtudtuk, hogy a hitleristák fel akarják gyújtani a falut. Hajnal felé felderítőink jelentették, hogy közelednek a németek. Sokan voltak,. mi meg kevesen. Kénytelenek voltunk visszavonulni az erdőbe és segítséget kértünk a partizáncsoportok parancsnokságától, öszszekötőnk csak estére ért vissza és a parancs szerint „nyelvet" (foglyot) kellett szereznünk, hogy a tőle szerzett adatok alapján képet alkothassunk a német erők elhelyezéséről. Elindultunk. Óvatosan, kúszva közelítettük meg a falut. Meg voltunk győződve, hogy senki sem vehet észre bennünket. De egyszer csők valami felvillant a sűrűségben. Puskánk után kaptunk . .. s csak akkor láttuk, hogy egy fiatal kislány áll előttünk. A csodálkozástól kerekre nyitott barna szempár nézett ránk. — Mit keresel itt ilyen korán reggel? — kérdeztük. De a leányka csak hallgatott. A szeme villámgyorsan ugrott sapkánkról az övszíjunkon levő csehszlovák állami címerre. Hirtelen elmosolyodott és boldog nevetéssel indult felénk. — Ó, maguk csehszlovákok - örvendezett magyarul. Aztán elmagyarázta, hogy a hitleristák őket is kikergették a faluból. Most oz édesapjával az erdőben lakik. Intett, hogy kövessük. A gallyakkal álcázott kicsi bunker falán német egyenruha csüngött, ujján a partizánok vörös szalagjával. Két géppuska és egy pisztoly volt a bunker berendezése. — Apám már két napja a csehszlovák katonák elé ment — magyarázta. Nem várnák meg? — Kedves vagy — mondtuk, — de nincsen időnk. Fogolyra van szükségünk. — Láttom hol ássák a futóárkokat. Megmutatom az utat — mondta készségesen a kis Etelka. Tiszta, fagyos idő volt . . . Árnyékok módjára lopakodtunk át a behavazott erdőn. Etelka meg-megállt, óvatosan körülnézett és csak azután indult tovább. Az erdő ritkulni kezdett. A fehér fák között sárgás földhányásokat pillantottunk meg. — Ezek a futóárkok - magyarázta Etelka Az erdőt szegélyező sűrű bokrok mögé rejtőztünk. Teljes mozdulatlanságban és szótlanságban váriunk órákon keresztül. A kis Etelka mellettünk kuporgott. Géppisztolyát lövésre készen tartotta. Láttuk, hogy többször is összerázkódott.- Szaladj a bunkerbe - magyaráztuk neki. - Kerem szépén kisasszon ... — tettem hozzá rossz magyar kiejtéssel. Vidáman elmosolyodott és hosszú magyar mondattal válaszolt. A sok nem . . . nem . . . szócskán kívül semmit sem értettem beszédéből. De megértettem, hogy nem akar bennünket elhagyni. Hirtelen kocsikerekek zörgése és hangos kiabálás zavarta meg az egyhangú csendet. Az erdei tisztás szélén meg is jelentek a kocsik. Egy . . . kettő . . . négy ... öt. . . olvastuk csendesen. A legutolsót szemeltük ki. Mikor mellénk ért, előugrottunk. Etelka géppisztolyát a lovat vezető német mellének szegezte.- Hände hoch! - kiáltotta erélyes gyermekhangon. A meglepett németek engedelmesen emelték magasba kezüket. Elvezettük őket a parancsnokságra. Egy „nyelv" helyett iehát ötöt fogtunk. De négyet a kis magyar partizánlánynak, a kis Etelkának köszönhettünk. xxx Egy héttel később, 1945. január 18-án megkezdődött a szovjet hadsereg nagy offenzívája. Támadásba lendültek a csehszlovák egységek is. Velük menetelt a kis magyar partizánlány, Etelka és az édesapja is. Büszkén viselték a felszabadító csehszlovák hadsereg egyenruháját. MICHAL STEMR Mi a polyekrán és a laterna magica? A technika fejlődése a művészetek haladását is elősegíti. Nem túlzás, ha kijelentjük, hogy a csehszlovák technika ebben az ágazatban is az élen jár és kiváló eredményeket ért el. Mi történt? Csak annyi, hogy csehszlovák művészek és technikusok megteremtették a polyekránt, mint a szín- és filmművészet új ágazatát, továbbá a laterna magicát, az előbbinek tökéletesített változatát. A polyekránnál nem működik közre színész, míg a laterna magicánál a színház (az élő színész) egyesül a mozival (a filmkockákon rögzített színésszel), valamint a tökéletesen visszaadott zene különféle nemeivel. A polyekrán-vetítésnél nyolc vetítőfelület van a vetítőteremben elhelyezve a műsor szerzőjének szabad elhatározása szerint. E nyolc vetítőfelületre hét nagy vetítőből és nyolc diavetítőből vetítik a képet, különféle változatokban egy, több, vagy mind a nyolc felületre. Ily módon például több kép vetítésével el lehet érni, hogy a néző a szimfonikus zenekart egyszerre több pontról látja. Az így elért térbeli hatás tökéletesebb, mint magában a hangversenyteremben. A polyekrán első műsorát prágai tavasznak nevezték. Itt a néző egyszerre látta az egész közreműködő zenekart, az egyes hangszereket, a zongoraművész kezét a billentyűkön, sőt még a zene hatását a közönség arcán is. A polyekrán második műsora, melyet a brnói nemzetközi vásáron vetítettek, Csehszlovákia egy napját mutatta be. A nyolc vetítőfelületet úgy helyezték egymás mellé, hogy nagyjából köztársaságunk területének körvonalait mutatta. 12 perc alatt a nyolc felületre két hosszúfilmet vetítettek. A filmek legsikerültebb felvételei közé tartozott az a kép, melyen az olvasztókemencéből kiáramló folyékony acél a nyolc vetítőfelületen kirajzolja köztársaságunk területének körvonalait. A műsorban nem működik közre sem színész, sem bemondó. A laterna magicában váltakozik a színház és a mozi. A kb. egyórás műsor mindkettőt egyesíti. Az előadóművész a színpadon beszél, vagy énekel, közben a háttérben levő három vetítőfelületre mindig a megfelelő képet vetítik. Lehetséges az a változat is, hogy a színpadon játszó színész együtt játszik, közben az első vetítővásznon saxofonozik, az a változat, hogy a színpadon játszó művész különböző nézőpontokról felvéve megjelenik a vetítővásznakon is. Például a színpadon az eleven Slitr trombitán játszik, közben az első vetítővásznon saxofonozik, a második vetítőfelületen pedig egy további hangszeren játszik. A néző egy egész tánczenekar hatása alá kerül, míg a közreműködő zenész mindig ugyanaz a személy. Műszakilag a laterna magica középen egy szélesvásznú vetítőfelületből, s kétoldalt két keskenyebb vászonból áll. A laterna magica első műsora Csehszlovákia életébe nyújtott betekintést. Az egyik keskenyvásznon a konferáló művésznő németül, a másikon angolul, míg a középsőn franciául beszélt, így volt ez a brüsszeli világkiállításon is. Hazánkban (a laterna magica a prágai volt Moszkva-moziban működik), a francia helyett cseh szöveget hallunk. A műsor Csehszlovákiát és a világkiállítást mutatja be. A vetitöhelyiségben három vetítőberendezés működik, s itt foglal helyet a negyedik, a pótvetitő is. Mind a négy vetítő közös tengelyen fekszik. E napokban készül el a laterna magica „vendégszereplő" műsora, melyet Bratislavában, Urnában és Ostravában vetítenek majd. Bratislavában valószínűleg a Kultúra és Pihenés Parkjában vetítik a laterna magicát, melynek szerzője Alfréd Radok, Klement Gottwald-államdíjas. \i egyik vásznon a művésznő németül, a másikon angolul, a középen pedig a valóságban csehül beszél a prágai laterna magica előadó Foto: CTK V. R. A
