Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-11-01 / 21. szám
I. J.RJEPIN (1844—1930) Harminc évvel ezelőtt, 1930. szeptember 29-én halt meg Hja Jefimovics Rjepin, a nagy orosz festőművész, akinek alkotásait az egész művelt világ nagyrabecsüli. Rjepin 1844-ben született a harkovi tartománybeli Csugujevo városkában, abban az időben, amikor I. Miklós cár Ukrajna falvaiban kozákokat telepített le, hogy azok segítségével zabolázhassa ■meg a forrongó parasztságot. A kozákoknak magukkal kellett hozniuk családjukat és örökre a hatóság által meghatározott helységben kellett maradniuk. Rjepin gyerekkorában sokat nélkülözött. A család sorsa csak apja leszerelése után javult valamit, amikor az egykori lovaskatonából lókupec lett. Már gyermekkorában szenvedélyesen rajzolgatott. Amikor a szülők látták, hogy ez az érdeklődése nem lankad, apja közbenjárására a helybeli katonai térképészethez került, ahol megtanulta, hogyan kell bánni festékkel, ecsettel. Később egy ismert ikon- és arcképfestő, Bunakov vette magához, nála inaskodott. Tizenöt éves korában már rendeléseket kapott, ikonokat, arcképeket festett és alig két évvel később őt bízták meg egy közeli faluban a templom freskójának elkészítésével. 1863. november elsején, néhány rubellel a zsebében felutazott Pétervárra és beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Tanulni akart. Abban az időben az egész tanulóifjúságban erős forradalmi megmozdulás volt érezhető. A haladó szellemű polgári ifjúság nagy figyelemmel olvasta a „Szovremenyik"-ben Csernyisevszkij, Dobroljubov és Nyefcraszov demokratikus szellemű írásait. Ismertek voltali már Turgenyev, Goncsarov és Dosztojevszkij művei és szárnyait bontogatta a fiatal Tolsztoj is. A cári akadémián a jobbágyság megszüntetése után (1861) a korszellem a haladó szellemű fiatal művészek fellépésében is megnyilvánult. 1863-ban 13 hallgató a záróvizsgán arra kérte az akadémia rektorát, hogy maguk választhassák meg témájukat, és amikor ezt nem engedélyezték, a jelöltek tüntetőén elhagyták az épületet. A fiatalok önálló művészcsoportot alakítottak (az artyélt). Ezekhez csatlakozott Rjepin is. A fiatal művész már akadémiai évei alatt is szép sikereket ért el, Többek közt egyik nagy szálloda hangversenytermében megfestette a „Szláv zeneszerzőket“. A képen ott található Chopin, Rubinstein, Smetana, Glinka, stb. Első nagy, átütő sikerét azonban a Vontatókkal aratta. Ez a mű a realista művészet egyik legnagyobb alkotása és megjelenése az orosz képzőművészetben mind művészeti, mind társadalompolitikai szempontból forradalmi jelentőséggel bírt. Egy hatalmas nép szenvedését tükrözi vissza, de a csoport központi alakja, a fiatal legény már forradalmat hirdet. A Vontató sikere külföldön is átütő volt. Rjepin népszerűsége napról napra emelkedett, Külföldi tanulmányútra megy, de csalódottan ír Bécsről, Párizsról Staszovnak, a nagy kritikusnak. Hazatérése után újult erővel fog munkához és egymás után készülnek el nagy művei, A kurszki processzió, A gyónás megtagadása, A propagátor letartóztatása, a Nem várták, stb. Képei a cári Oroszország népének az életét tükrözik vissza és hatásuk azonos Gorkij Írásainak hatásával. 1878-ban fogott hozzá Rjepin nagy történelmi képe, a Záporozsiak válaszlevele a szultánnak, elkészítéséhez, amellyel a kozákok történelmének egy XVI. századbeli epizódját örökítette meg. Rjepin életművében számos forradalmi tárgyú kép található. Az uralmon levőket talán A propagátor letartóztatásával és a Gyónás megtagadásával támadta legélesebben, de már a Vontatókkal is tiltakozást fejez ki az emberi elnyomatás ellen. Ezek a forradalmi témák Rjepint főleg a hetvenes és nyolcvanas évek elején foglalkoztatták. Rjepin magas kort ért el, nyolcvanhat éves korában halt meg. A neves festőt az orosz kultúra nagyjai közt emlegetik és a szovjet nép a szocialista realizmus példaadó vezéralakjának tekinti, aki életművével, a zsarnokság ellen hirdetett harcával a békét szolgálja. Ezért méltatja Rjepint halálának 30-éves évfordulója alkalmából a Béke-Világtanács is. S-S. I - Testvérek, meddig tűrünk még? Törjük szét a bitincseketl — kiáltja a fejét * öntudatosan magasba emelő fiatal vontató.- Gyónjak? Nincs mitl A vétek, amiért elítéltek nem az én vétkem, hanem azé a társadalomé, amely nem tudott nekem emberi életet biztositani.