Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-01-15 / 2. szám

Я

wífögg :' 'V'V '■

зШ1 *■'■'■'■

. ."Sjt

,-' ' ■ . ■. *- ‘ .i>-4

» -. ■. А

Az idegen szövök szótára a lokálpatriotizmust így jellemzi: helyi érdekű hazafiasság, szűkebb vidékre (például lakóhelyre stb.) vonatkozó hazafiasság, átvett értelemben kisebb jelentőségű helyi érdekeknek az országos ügyek elé helyezése. Akár az egyik, akár a másik szempontból nézzük a magyarázatot, a kifejezés mindkét formájában jól ismert nálunk. Ne menjünk messzebbre, mint egy falu vagy város sportpályájára és nézzünk végig egy futballmérkőzést. Még azok az emberek is, akik fizikai adottságuknál fogva (pl. a nők) ezt a közkedvelt sportágat sohasem űzték, gyakran az egészséges buzdításon túlmenően elég kifejezően adják tudtul lakóhelyükhöz való tartozásukat.

A lokálpatriotizmus gazdasági és politikai vonalon nagyobb károkat okozhat, mint a sport terén. A múltból igen jól emlékezünk olyan példákra, hogy a falu vagy város nagyobb karriert befutó szülöttje kápolnával, hősök emlékművével vélte megvásárolni honfitársai soha el nem múló elismerését. Bár a kápolnából, ill. a hősök emlékművéből senki sem lakott jól, a helyiség lakosainak mégis dagadozott a keble nagy szülöttjük nevének hallatára. Ugyanez volt a helyzet, ha a falu közelében egy-egy híresebb csata színhelye terült el. Néha úgy tűnt, mintha a kései utódoknak főbenjáró érdemeik lennének abban, hogy történetesen a tatárok, törökök, kurucok vagy labancok községük határát választották csetepatéjuk színhelyéül.

Mi tiszteljük a történelem dicső emlékeit, helyesnek és szükségesnek tartjuk a városok és falvak szépítését és gondozását, azonban elitélendő, ha az egyik helyiség nemzeti bizottsága a másik kárára kíván anyagi előnyökhöz jutni, ha saját helyi érdekeit az állam, a társadalom fölé helyezi.

Szocialista építésünknek ebben a szakaszában, amikor közigazgatási rendszerünk átszervezése — a CSKP KB határozatainak értelmében - égető problémává vált, a lokálpatriotizmus leküzdése is napirendre került. Mint azt Novotny elvtárs beszámolóiból tudjuk, az átszervezés célja az állami és gazdasági apparátus irányító munkájának megjavítása, olcsóbbá tétele, a helyi szervek hatáskörének kibővítése. Az átszervezés keresztülviteléből az egész társadalomnak, mindnyájunknak haszna lesz. A helyi szervek hatáskörének kibővítése folytán pedig még inkább elmélyül rendszerünk szocialista és demokratikus jellege.

Vessük el tehát az önző lokálpatrióta szellemet és minden cselekedetünket az egész társadalom érdekei szempontjából vizsgáljuk felül. S. GY.

Mi újság a nagyvilágban?

Kubában, Irakban, Chiliében, Szudánban siker koronázza a nőszövetségek munkáját. Már saját női lapjaik vannak, amelyek jó segítséget jelentenek a kultúra terjesztésében.

Eugenie Cotton a Francia Nők Szövetsége elnöknőjének menye Charniaux-Cotton asszony, a Nemzeti Központi Tudományos Kutató intézet dolgozója apró tengeri rákokon hosszú évek során át végzett kitartó kísérletei alapján fontos élettani felfedezéshez jutott. Eredményes munkásságáért tudományos díjjal tüntették ki.

A fiatal Charniaux-Cotton asszony nemcsak tehetséges biológus, de három gyermek anyja és gondos nevelője. Legkisebb leánya, Márta, ötéves és büszkén hangoztatja, hogy az ő nagymamája Eugenie Cotton, — aki mindent tud.

A múlt század nemzetközi munkásmozgalmának legnagyobb nőalakja Clara Zetkin. A munkásosztály bölcs tanítómesterének, Leninnek volt tanítványa. Lenin nagyra értékelte Clara Zetkin munkásságát és képességeit. 1910-ben Koppenhágában ő ajánlotta március 8-át, mint nemzetközi nőnapot megünnepelni.

Részlet dara Zetkin

„ Visszaemléke zések Leninre"

című müvéből:

Lenin elvtárs több ízben beszélt velem a nőkérdésről. Nyilván igen nagy fontosságot tulajdonított a nőmozgalomnak. A tömegmozgalom lényeges, bizonyos körülmények között döntő jelentőségű részét látta benne.

„Okvetlenül erős nemzetközi nőmozgalmat kell teremtenünk, világos elméleti alapokon" - Így kezdte Lenin a beszélgetést, miután üdvözöltük egymást.

...Lenin megkérdezte, hogy állok az irányelvekkel vagy tézisekkel. Tájékoztattam, hogy egy nagy bizottság ülésezett; az ü.iésen a Moszkvában tartózkodó valamennyi vezető elvtársnő részt vett és kifejtette véleményét. Az irányelvek elkészültek, és azokat most már csak egy kisebb bizottságnak kell megvitatnia.

Bennem itt, a forradalom gyors, erős érverésű központjában, ahol az élet oly gazdagon buzog, fogant meg a dolgozó nők között végrehajtandó nagy nemzetközi akció terve. A közvetlen lökést ehhez az itteni nagy, pártonkívüli nőkonferenciák és nőkongresszusok adták. Meg kell kísérelnünk, hogy ezeket országos keretből nemzetközi keretek közé emeljük. Tény, hogy a világháború a maga kihatásaival a legmélyebben megrázta a különböző társadalmi osztályokhoz és rétegekhez tartozó nők tömegeit. Forrongásba, mozgásba jöttek. A keserű létfenntartási gondok formájában és az életük tartalmával kapcsolatban olyan kérdések kerültek szembe, amelyeket azelőtt a legtöbben alighogy sejtettek, s csak a legkevesebben fogtak fel a maguk valóságában. A polgári társadalom képtelen ezekre a kérdésekre kielégítő választ adni. Erre csak a kommunizmus képes. Ezt kell a tőkés országokban a nők széles tömegeiben tudatosítanunk, és e célból egy pártonkívüli, nemzetközi nőkongreszszust kell összehívnunk.

Lenin nem válaszolt azonnal. Befelé forduló tekintettel, száját erősen összeszorítva, alsóajkát kissé előretolva, gondolkodott. „Igen, - mondotta azután —, ezt kellene tennünk. A terv jó. De még a legjobb, legkitűnőbb terv sem ér semmit, ha nem hajtják jól végre. Gondolkozott már a végrehajtáson? Milyen elképzelése van erről?"

Részletesen kifejtettem elgondolásomat. Mindenesetre tagjainak az egyes országokban első feladatuk, hogy összeköttetésbe lépjenek a szakszervezetekben szervezett munkásnők, a proletár politikai nőmozgalom, a különféle fajtájú és irányzatú polgári nőszervezetek vezetőivel, továbbá tekintélyes orvosnőkkel, pedagógusnőkkel, írónőkkel stb., és országos párton kívüli előkészítő- és munkabizottságot létesítsenek. Ezeknek a nemzeti bizottságoknak d tagjaiból nemzetközi bizottságot kell alakítani, melynek feladata a nemzetközi kongresszus előkészítése, öszszehívása, napirendjének, helyének és időpontjának megállapítása.

A kongresszusnak nézetem szerint elsősorban a következő kérdésekkel kell foglalkoznia: a nő joga a hivatásszerű munkához. Ennél a pontnál kell kifejteni a munkanélküliség, az egyenlő munkáért járó egyenlő bér és fizetés, a törvényes nyolcórás munkanap és munkásnővédelem, a szakszervezet és az értelmiségi foglalkozások szervezete, az anyákról és gyermekekről való szociális gondoskodás, a háziasszony és az anya tehermentesítését szolgáló szociális intézmények stb. kérdését. Napirendre kell tűzni továbbá a nők család- és házasságjogi, valamint politikai és közjogi helyzetét. Megokoltam ezeket a javaslatokat, majd kifejtettem, hogyan kellene az egyes országokban működő nemzeti bizottságoknak a kongreszszust tervszerű kampány segítségével gyűléseken és a sajtóban alaposan előkészíteni. E kampány nagyon fontos abból a szempontból, hogy mozgósíthassuk a nők minél nagyobb tömegeit, hogy a vitára bocsátott problémák komoly fontolgatására ösztönözzük őket, s figyelmüket felhívjuk a kongresszusra, és ezzel a kommunizmusra, a Kommunista Internacionálé pártjaira is. A kampánynak a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó dolgozó nőket kell megmozgatnia, biztosítania kell, hogy az összes számba jövő szervezetek képviselői és a nyilvános nőgyűlések küldöttei a kongresszusra eljöjjenek és annak munkájában részt vegyenek. Fontos, hogy a kongresszus „népképviselet'' legyen, de más értelemben, mint a polgári parlament.

Lenin fejtegetéseim közben többször egyetértőén bólogatott, vagy rövid, helyeslő megjegyzéseket tett.

„Úgy látom, kedves elvtársnő — mondotta —, hogy a dolog politikai oldalát egészen jól átgondolta, és szervezeti oldalát lényegében szintén. Mindenképpen az a véleményem, hogy az adott helyzetben egy ilyen kongresszus igen eredményes lehet. Magában hordja a lehetőséget, hogy kapcsolatot teremtsünk nagy nőtömegekkel, különösen a dolgozó nők különféle rétegeivel: az ipari munkásnőkkel, az otthonmunkásnőkkel, s a tanítónőkkel és más alkalmazottakkal is. Ez jó volna, nagyon jó volna!"

A dolgozók ezrei élvezik a téli üdülés örömeit hazánk gyönyörű tájain.

(Foto: BIZA)